Sea, sun, sand... s*cks.

Kedves Corvinusos ex-csoporttársaim bizonyára másra asszociálnának a 4S kapcsán, de a "valódi" negyedik "S" (sex) nem állta volna meg helyét ebben a post-ban. Mert bár tengerparti nyaralások szoros kelléke ugyan, de talán éppen ez különbözteti meg a mediterrán partokat, az ír beach-től. Valami nem stimmel. Többnyire az időjárás. Libabőrösek kevéssé a gyönyörtől, mint inkább a jéghideg víztől, vagy a metsző széltől lehetünk.

Ennek ellenére jelentkeztek az elvonási tünetek, muszáj volt tengert látni - napok óta esik az eső, de persze ezt egy eddigi látogatóm se hinné el, mivel itt létük során napokig hétágra sütött Helios bolygója. Kérlek gyertek vissza! No persze nem csak emiatt!

Szokásos vasárnapi sétám ezúttal kisebb kompromisszumot igényelt: a napsütésbe olykor bezavart az igen viharos szél. Ennek következtében magamra húzott kapucnival, némileg összegémberedve sétáltam, földre szegezett arccal. Csak néha pillantottam fel a mesés-mélykéken csillogó tengerre és a fehéren fodrozódó hullámokra, amit jó pár kalandvágyó szörfös és kite-os is kihasznált, védőöltözetben.

Meg néhány elmebeteg fürdőző is. Neoprene ruha nélkül. Ouch.

Mivel szemem a homokra szegeződött erősen, olyan apróságok is feltűntek, melyek máskor esetleg kiesnek figyelmem köréből.

Ilyenek:

Persze az is elképzelhető, hogy ezúttal a tenger erős hullámzása sodorta partra ezeket a főként akváriumban látható élőlényeket. Érdemes néha az embernek kinyitnia a szemét, és rácsodálkoznia az általa ismertnek vélt világra. Újra és újra.

Ezért is imádom a tengert: mindig más, újszerű, titokzatos, ismeretlen-ismerős.

Csak úgy mint a remek ír időjárás, amely egész héten megtréfál. Percek alatt szelidül heves esőzésből kellemes napsütéssé, vagy vált bárányfelhőkből irgalmalan széllel kísért haragos zivatarrá. Tervezni, akár egy ebédszüneti kis sétát a közeli parkban vagy csupán csak a háztömb körül szinte lehetetlen. Még délben is kétséges, el merjen e indulni az ember tíz perc múlva.

Ma például este fél 9-kor napsütésben sétálhattam negyed órát (ugrásra készen vártam otthon, hogy kibújjon a napocska és rögvest startoltam a parkba) miközben azért enyhén meg is áztam. Nem bőrig, de láthatóan. Mert esett is, sütött is. Egyszerre. Felváltva. Mikor, hogy. Viszont így legalább átsétálhattam (volna, ha lehetne) a szivárvány tökéletes íve alatt. Kincset is kerestem a lábainál, de nem leltem. Semmilyet. (Fotó-illusztráció csak a mobilon, de azt nem tudom ide felvarázsolni.)

A szombati golf-élményből okulva így vasárnap leszavaztam az "outdoor" programot! Délelőtt ugye a tengerparton figyeltem a tenger élő-holt világát a szabadban, délután pedig indoor tettem ugyanezt, zárt ajtók mögött. Ha már emlegettem az akváriumot, hát nesze nekem, megkaptam. Bray tengerparti városkájában van egy mindenféle különleges körítést nélkülöző akvárium-gyűjtemény. A borsos 12 eurós belépőt annyira nem éri meg - ha csak nem csemetékkel vág neki az ember.

Azért én is lelkesen cuppantam az akvárium üvegre, és csodálkoztam rá testközelből a csikóhalra, a tintahalra, a polipra, a különféle kis testű cápákra, a rájára, meg a medúzára. A prímet ezúttal is a kis színes bohóchalak vitték a korallzátony többi lakójával, de a sósvizek eme színes élővilága már bármely jobb kínai étkezdében megtekinthető - igaz, csupán dekorációként. Jobb helyeken.

A polipnál különösen elidőztem, mindketten rá voltunk tapadva az üvegre, szerencsére két külön oldalára. Vélhetően ő is azon gondolkodott (nem nevet, ki volt írva, hogy a polip elérheti egy 4 éves gyermek intelligencia-szintjét, ha tanítják!!!), amin én: hogy mennyire rusnya az a valami odaát... Förtelem. Ha ezt eddig sejtettem volna, kétszer meggondolom, mielőtt ráharapok... :)

Mindenesetre sose avagy nagyon régen figyeltem meg ilyen aprólékosan a tenger élővilágát - leszámítva egy jordániai nyaralást, ahol már-már konzervált a tenger sója, annyi ideig mustráltam pipával meg szemüveggel a korallzátony lakóit. Talán ezért tartom ilyen jól magam...

De az biztos, hogy elképesztő - nem én, a tenger.

Be kell valljam, még a medúza is lenyűgözött: hogyan lehet élő lény, működő szervezet egy vizzel telített nylonzacskó...? Rejtély.

De mégis az.

Természetesen csodálatos.

Super-natural.

Az akvárium épületéből kilépve tapasztaltam, hogy kisütött a nap. Ezért a tenger figyelése ismét folytatódhatott természetes környezetében - odakinn. Egészen addig, amíg el nem eredt az eső.

És ez csak így megy tovább - egész héten...

Remélem nyárra normalizálódik majd kicsit a helyzet. Mert értem én, hogy carpe diem van, meg semmit ne tervezzek, erre tanít az Élet, meg az időjárás, és ír-tünde föld remek leckéket kínál e témában hónapok óta, de azért ez már kezd túlzás lenni.

Egyre csak bonyolódik minden. De szerencsére még van menedék, jobb híján - mert az esernyőmet már régen kitépte kezemből a szél.

-------------

Addig is álljon itt egy velős idézet a maga nemes egyszerűségében, mintegy kontraszként az élet bonyolultságára:

"Az élet olyan, mint a tyúklétra: rövid és szaros."

Annyira jó lenne, ha tőlem származna ez az aranyköpés, de totális plágium... lenne. No nem is, mert idézőjelben van. K. (azaz Kedves) barátom barátjának papájától. Szerintem óriási.

Tömör, de igaz. Lényegretörő.

Életszagú.

Életszerű.

Pont olyan. Éppen.

Mint a kocsimban a km.

Pont.