IRsettLer

Eltűntem, de nem vesztem el. Csupán végre hanyagolhattam a modern IT csúcstechnológiát, és szkájp meg "g", meg "free" meg mindenféle mail és virtuális kapocs helyett végre fizikailag ápolhattam fontos kapcsolataimat... Miközben ismét turistásat játszottam szülővárosomban. Jó játék. Különösen az ír turistáskodáshoz képest - mert azt is leteszteltük egy héttel előtte, így van viszonyítási alap. Az is jó volt - játéknak, de nem igazi nyaralásnak. Számomra nehezen összeegyeztethető a nyaralás (melynek nevében foglaltatik a "nyár" szó) és az esőkabátos széldzsekik kombinációja - 15 fokban. Az nem nyár. Nyár az, amikor tapad a ruha, izzad az ember feneke is, éjfél előtt lehetetlen aludni a hőségtől, és felesleges zuhanyozni, mert hatása két percig sem tart. Emellett a pihenés fogalmát is nehezen merítette ki a levezetett 2000 kilométeres rally-túra. De aktív kikapcsolódásnak tökéletes hét volt. Nekem bejött - mindenestül. És Anya sem kapott szívinfarktust az u

Egyszer volt, hol nem volt, volt négy barát. Elhatározták, hogy felkerekednek, és meglátogatják a világ egyik csodáját. Sem a gízai piramisokat, sem a rodoszi kolosszust nem nyílt alkalmuk ezúttal megtekinteni, ez utóbbit már csak azért sem, mert egy földrengés áldozatává vált építése óta. Kis szigeten éltek, repülőre szállni nem volt idejük, ezért kénytelenek voltak helyi csodákkal beérni. Írország nincs abban a szerencsés helyzetben, hogy a modern világ hét csodája közül akár csak egyet is a számlájára írtak volna a newsevenwonders 2007-es szavazásán. Ez számunkra akkor és ott érthetetlen volt. Természetesen kevés emberi alkotás érhet a kínai Nagy Fal, a jordániai Petra városa, a perui Machu Picchu, vagy az indiai Taj Mahal nyomába. Kevés az ezekez fogható világhírű emberi műremek. Ám a természet gyakran képes másféle, ugyanakkor nem kevésbé lélegzetelállító csodákra. Gyakran különbekre is. Ilyen lehet, minden bizonnyal, bár még sose láttam, a Grand Canyon. A Niagara vízesés. Vagy