IRsettLer

Nem forradalmi a helyzet, de tény, hogy kissé fura (májusi) cserebogárnak érzem magam a többiekhez képest, akik kivétel nélkül panaszodnak az időre. Nem is értem, miről beszélnek. Vagyis nagyon is értem - ezt csináltam én is állandóan Írországban... most viszont, hosszú évek után végre fellélegezhettem és újra belélegezhettem a tavaszt! Harapni lehetett a levegőben a virágtól roskadó fák és az újra éledő fák illatát! Nem véletlen kaptam rá a futásra sem - egy élmény! Nem csak a pelyhes kislibák, meg kacsák miatt, de azért is. Egyszerűen csak jó látni, hogy van élet a pubokon kívül is, emberek a tóparton, a fűben, a virágok közt, a fák alatt. Piknikeznek, esznek, nevetnek, szeretnek, vannak, élnek. Ez éltet! Ebből látszik, hogy mint az éleben annyi minden, köztük az időjárás, meg a hely szelleme is, viszonylagos. Én átérzem és megértem magyar barátaim fájdalmát - én is szenvednék, ha még emlékeznék a forró májusi estékre otthon. De már nem emlékszem. Csak arra emlékszem, hogy