IRsettLer

Dublin? Biztos remek hely. Csendes. Szép. Élhető. Izgalmas. Drága. Unalmas. Esős. Az írek? Barátságosak. Csúnyák. Szeplősek. Fakók. Unalmasak. Söröznek. Az ír konyha? Van olyan? Angolos. Ízetlen. Hízlal. Nyers (mármint a hús). (Tehát nagyjából fogalmuk sincs…) Nos, sztereotípia hegyek pro és kontra. Rengeteg. Pozitív és negatív. A vicces, hogy olyanoknak is konkrét, kialakult véleményük, sajátos meggyőződésük van a témáról, akik ír földre be sem tették még a lábukat, sőt, még ír embert sem láttak életükben. De biztos ilyen… vagy olyan… meg az ellenkezője is. Én, személy szerint nem nyilatkoznék addig, amíg nem jártam ott… Tehát a fentieket cáfolni, vagy megerősíteni is csak pár hónap elteltével fogom tudni. Vagy nem. Fő a határozottság. Határozottan tudom például azt, hogy Dublin nincs eleresztve hazánkba tartó repülőjáratokkal… és fordítva. Sőt, a Dublin – Budapest – Dublin járatok száma meglehetősen limitált, korlátozott, ergo drága… főként a többi főváros nyomott fapados áraihoz ké

Miért pont lóhere?! Mert a zöldet még érteném, az úgy adja magát egy "smaragd-zöld" sziget esetében. Szóval a lóhere Szent Patriktól , Írország nemzeti védőszentjétől származik, aki kb. a IV. évszázad végén született Dél-Wales-ben, egy gazdag család sarjaként. A legenda szerint 16 éves korában ír haramiák rabolták el, és adták el rabszolgának egy ír törzsfőnöknek. Magányából egyetlen kiutat a vallás jelentett, és ettől kezdve csak egy ugrás (pontosabban egy angyali sugallat) választotta el attól, hogy misszionáriusként tevékenykedve meghonosítsa a kereszténységet a pogány kelta földön. És hogyan kapcsolódik ide a három levelű lóhere? A szentháromság szimbólumaként. Ma már ez a kis növény az ír nemzeti öntudat jelképe is, valamint ott virít többek között a félig-meddig nemzeti légitársaságuk, az Aer Lingus gépeinek farkán is. Március 17-én pedig azóta is minden évben megemlékeznek az írek Szent Patrikról, védőszentjükről. Igaz ugyan, hogy tudtommal ezek a megemlékezések legke

Nagyjából így összegezhető, amit az országról tudni kell. Én legalábbis ezzel szembesültem első körben (amint kiderült, hogy megyek) mint az országgal kapcsolatos fő tudnivaló! Okulok. Azt gondolom, ennél azért jóval többet rejt az ország. De mit is várjak éjfél tájt, néhány pohár finom bor után, egy számomra fontos hölgyemény fontos teraszpartiján? Leginkább semmi konkrétumot. Bár az igazsághoz tartozik, hogy megtudtam Dublin ír elnevezését is, de talán bocsánatos bűn, ha bevallom: erre már nem emlékszem. Két napra rá, éberebb állapotban utifilm segítségével igyekeztem betekintést nyerni az ország kincseibe. Három dolog vált nyilvánvalóvá: mindenekelőtt sok zöld, sok pub, és sok eső színesíti az ír hétköznapokat. Bővebben: fenséges tájak, középkori várak és kastélyok, meredek sziklafalak, apró falvak... Minden ami az elmélkedést segíti. Mert néha azt is kell, rám meg különösen rám fér, de ez egy másik téma. És hogy miért is írom mindezt? Mert egy hónap múlva repülök. Igen, a jelenlegi