Irish Rainy Open

Golf karrierem éppen az Irish Open alkalmával vette kezdetét. A mondat szándékosan félreérthető. Mert jól hangzik. Természetesen közelébe se kerültem az ír golf bajnokságnak, amit éppen múlt hétvégén rendeztek, ellenben kipróbálhattam nem létező golf tudományom. Jó, nem vagyok teljesen reménytelen eset, ez azon mérhető le leginkább, hogy több-kevesebb próbálkozás után végül mindig eltaláltam a labdát. És idővel a lyukat is. Ez szép eredmény valakitől, aki sosem golfozott. Leszámítva azt az egyetlen kirívó esetet, amikor pár éve autókat vittünk kiállítani egy flancos golf klubba valahol Etyek fele, és unalmas óráimban - már amennyire unalmas egy elit golf klub terasza - alkalmam nyílt egy fél órás gyakorlásra. Kizárólag a gyakorló pályán, mivel fűre lépni tilos.

Azaz az "éles" pályára csak megfelelő öltözet, cipő, golf-szett, és tetemes összegért megváltott éves tagsági birtokában léphet az ember... Nem is tudom, embernek nevezhető-e még eme földi halandó?!

Nos, ez a pálya nem az a pálya volt. Mindenféle elit golfklub allűrt nélkülözött, konkrétan a golf klubot is. A 18 lyukú pályarendszer alján csupán egy kisebb bodega állt, benne egy, azaz 1 fős személyzettel: büfés-jegyárus-WC-s-bácsi funkció. Remélhetőleg a kettő tevékenység közt mos kezet. :D Igaz, a büfében kizárólag előrecsomagolt "ételek" (chips, csoki, keksz) és italok voltak megvásárolhatók.

Éves tagságit sem kellett lobogtatni, itt 8 euró fejében mindenki annyit játszik, amennyit akar. Tud. Szeretne. Bír.

Fontosak az árnyalatbeli különbségek.

Mert ugye Írországban a golf nemzeti sport. Úton-útfélen golfklubba botlik az ember: zöld mezőben nincs hiány, nem is itt a bibi. A kilátás is lélegzetelállító volt, a zöld mezők megnyugtatóak, a séta egészségesen üdítő. A bibi az a fránya időjárás... nekünk is az húzta kereszül matematikai pontossággal végzett számításainkat... és térítette el olykor a labdánkat (nyilván!) a céltól, meg minket is a pályáról 9 lyuk után... Félidő. Vissza a kocsiba. Addig bírtuk a harcot az elemekkel.

Az Irish Open addig se... azt szüneteltették egy darabig aznap.

Eső és viharos szél. Ezt kevesen tolerálják, de minimum írnek kell hozzá születni, és még akkor sem biztos. Igazából nekik a hazai pálya triplán előny. Hiszen nemzetközi mezőnyben egyedül az írek edzenek ilyen szélsőségesen mostoha körülmények között.

A hétvége valóban a golf körül forgott, egy volt kollegáról is kiderült péntek éjjel a pubban (hogy ezek miért csak olyankor kommunikatívak velem, ha isznak??!!), hogy 15 éve golfozik, több trófeát is nyert már. Echte írlány. (Nem orosz. De olvas. Rossz volt. Bocs.) Szóval ő maga mondta, hogy a külföldiek többsége - gondolom a spanyolokra, olaszokra gondolt főleg, akik napsütésben, szélcsendben és 30 fokban gyakorolnak - ezen zord időjárási feltételek mellett azonnal elveszti koncentrálási képességét, türelmét és professzionalizmusát, és ha nem is adja fel, az írek mégis kacagva lekörözik őket. Vagyis alulkörözik. Azaz felülmúlják.

Éppen úgy, mint most hétvégén: "meglepő" módon egy (igaz észak-)ír 22 éves, átlagos ír testalkattal (értsd: túlsúly, malacpofi) rendelkező srác, Shane Lowry vitte a prímet.

Konkrétan csak a trófeát vitte, az elsőséggel járó "csekély" félmillió eurós pénzjutalmat kénytelen volt átengedni a második helyezettnek. Ő ugyanis még "amatőr" volt. A második pedig profi. És brit. Logikus nem? Micsoda amatőr hiba!

Azt nyilatkozta, ideje lenne bekerülni a profik közé. Nyomós oka van rá, azt hiszem.

Viszont megtanultam, hogy esőben saras a golfpálya. Meg nedves is. Konkrétan cuppog. Micsoda logika! Két napja szárad a cipőm - a fűtetlen lakásban ez azt jelenti, hogy félidőben járunk, még két nap, és talán kiszárad. És azt is tudom, hogy a profik is ütnek fűcsomót. Láttam.

De akkor ők miért nem lesznek nyakig sarasak, mint én? Ki érti ezt...