IRsettLer

Pár nap varázslatos és szinte felhőtlen napsütés után ma a szürke valóságra, és relatíve nevetséges hóesére ébredtem. Ennek ellenére nem szükséges alapos helyismeret, hogy megfejtsük, az alábbi képek NEM Dublinban készültek. Reggel az ír hó pár perces erőlködés után feladta, és átada helyét egy egész napos szürkületnek . Hétvégén állítólag hatalmas pelyhekben hullott ugyan alá, de maradandó nyomot nem hagyott már pár nap elteltével... csak hűlt helyére bukkantam. És minden bizonnyal közelébe se ért a muraui szikrázó napsütések. Mert szikrázott. Szó szerint. Ezerfele verte vissza a csillogó hó a tündöklő napsugarakat. Szívtam lemerült testembe-lelkembe a sugárzó D vitamint: a 200%-os feltöltés igencsak ráfért már szegény szervezetemre, mely csontra lemerült az ír télben. Nem emlékszem mikor volt részem tartósan és megszakítás nélkül ennyi napsütésben - újabban csak akkor süt ki itt a nap, ha éppen más országban tartózkodom. Na ott viszont garantáltan esik azon idő alatt. Lakótársam kife

Az utóbbi tévedésből került kezembe: sajtburgerre pályáztam, de rossz sorba álltam. Megesik. Ide sodort a tömeg a félidőben. Korgó gyomrom pedig inkább az időre adott, mint magára a tárgyra. Az azonban korántsem véletlen egybesés, hogy mindez a Croke parkban esett meg az ír-olasz Six Nations rugby bajnokság "hazai" meccsének szünetében. Komoly előkészületeket igényelt ugyanis ide kerülni. Hosszas siránkozást például arról minden lehetséges ír ismerős előtt, hogy mennyire idióta a jegyrendszerük. Vagy 3 meccsre veszel közel 300 euróért előre jegyet, vagy inkább bele se fogj !... Nos, nem lennék törzsvendég, de mivel ezer éve ki szeretnék jutni már egy meccsre, határtalan örömmel fogadtam a felkínálkozó lehetőséget. Nos, Fortuna, és egy kollegám kegyes volt hozzám, sikerült egy single mérkőzésre bejutni egy jobb koncert áráért. Talán nem véletlenül az ír-olaszra: erre viszonylagosan gyér az érdeklődés egy ír-angol vagy ír-francia meccshez képest! Ez a lelátókon, valamint a kap