Mosolygós új évet kívánok!
Ezer meg egy szó is kevés lenne leírni, hogy mit kívánok az új évre. Pedig lényegében egy szó is elég lenne hozzá: boldogságot! A gond csupán annyi, hogy a boldog új évet kívánok, annyira közhelyesen hangzik manapság, üresen, tartalmatlanul cseng. De miért? Kicsit olyan, mint egy jól ismert ima, melyet oda sem figyelve, rutinszerűen mormolunk, miközben azon kattog az agyunk, hogy még el kell rohanni kenyérért, ki van-e vasalva holnapra a blúzom, meg át kellene hívnom este a szomszédot egy kávéra. Az imánk is tartalmatlanná válik így, fohászaink kuszává, lelkünk üressé. Valahogy így lépünk át az új évbe is. Valahogy . És valahogyan majd túl leszünk ezen is. Hogyan? Boldogan? Talán ,- reméljük - ha szerencsénk van. Pedig ez csak minimálisan szerencse kérdése. Lelkünk vágyna az értékes spirituális töltekezésre is. Szánjunk rá időt, mert meghálálja! Kétszeresen adja vissza a befektetett energiát, erőt akkor, amikor a leginkább szükségünk lesz majd rá. Ép testben, ép lélek - tartja