IRsettLer

Karácsony felé Szép Tündérország támad föl szívemben Ilyenkor decemberben. A szeretetnek csillagára nézek, Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, Ilyenkor decemberben. ...Bizalmas szívvel járom a világot, S amit az élet vágott, Behegesztem a sebet a szívemben, És hiszek újra égi szeretetben, Ilyenkor decemberben. ...És valahol csak kétkedő beszédet Hallok, szomorún nézek, A kis Jézuska itt van a közelben, Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen, S ne csak így decemberben. 1902 (Juhász Gyula)   ----------------------------   "Évek óta azt halljuk, hogy kiüresedett a karácsony. Az ünnepeink azonban olyanok, amilyenek mi vagyunk. Ha bennünk támadt egy hiány vagy űr, ha a mi érzékenységünk megkopott, az a karácsonyainkon is tükröződik. Ilyenkor mondjuk, hogy az ünnep mélysége már nem érhető el, csak rohanunk, vásárolunk. Valójában nem a karácsony kopott meg, ez inkább annak az embernek az üressége, akinek hiányzik valami, valaki, és a karácsony sajátos tükröt tart elé. Az ün

„Szerinted, ha lenne hová mennem, elutaznék a világ végére?” Hm, mit "utazna". .. inkább menekülne... a magány fájó érzéséből az egyedüllét hamis szabadságába! Ez az egyszerű, szomorú, már-már költői kérdés villámcsapásként ébresztett rá arra, mennyire gazdag és szerencsés vagyok én! Ha tehetném, idén időt ajándékoznék karácsonyra Szeretteimnek és önmagamnak. Időt, hiszen abból sosincs elég. Időt, amit arra fordíthatnánk, hogy megálljunk a hétköznapok rohanásában egy pillanatra és körülnézzünk! Ott, ahol vagyunk! És lássunk ! Lássuk meg, ne csupán a tengernyi, sietősen és sokszor kényszerből összekapkodott ajándékokat, hanem azt, ami igazán érték! És ez oly’ ritkán köthető tárgyakhoz! Halljunk ! Halljuk meg, ne csupán a média kommersz karácsonyi dallamait, hanem a Bennünket körülvevők harsány nevetését, csendes könnyeit! Érezzünk ! Érezzük, ne csak a gyertya és a frissensült beigli illatát, hanem hogy hol van szükség a szeretetünk áldásos és gyógyító erejére, és észleljük