IRsettLer

Vajon miféle módon működik az agyunk szűrője? Fura dolog az észlelés. Miért van az, hogy a környező világ milliónyi jeléből éppen azokat észleljük, amiket? Mielőtt kiköltöztem Írországba, rengeteget agyaltam a „helyes” döntésen, melyet, mint sokan tudják, egyáltalán nem volt egyszerű meghozni... Ráadásul a döntés helyességére mindig csak utólag, vagy akkor sem derül fény ... Valahol olyan ez, mintha a tudatalatti már régen döntött volna, és sulykolná (igen, így írják helyesen!) az ember tudatos agyába az erre utaló érveket, jeleket. Emlékszem, akkoriban mindenhonnan Írország köszönt rám vissza : a könyvesboltok polcain mintha csak ír útikönyvek és fotóalbumok sorakoztak volna, a rádióból valahogy mindig U2 szólt, az interneten ír munkavállalási témákról cikkeztek, és egyáltalán, ki gondolta volna, hogy a Guinness otthon is kapható? Addig ezek fel sem tűntek valamiért... Pedig léteztek, csak az agyam kiszűrte, nem voltam fogékony rá. Vagy emlékszem, amikor sok évvel ezelőtt családu

Éppen azt ecseteltem, hogy micsoda felhőtlen érzés száraz lábbal, strandpapucsban fesztiválra menni. Milyen királyi kiváltság, hogy sem esőkabát, sem gumicsizma nem szükségeltetik a szabadtéri élmény surround élvezetéhez. Sőt, éjfélt tájt még az elővigyázatosság gyanánt derékra kötött vékonyka kardigán sem kerül feljebb - mert az ember lánya valódi nyári időjárással találja szemben magát. Nem azzal az ír fajtájúval, ahol a telet a nyártól csak a naptári hónapok neve különbözteti meg... Itt amolyan rég elfeledett igazi nyári klíma uralkodik. Szúnyogokkal, hát közepén lecsorgó izzadság cseppel, porzó asztfalttal. Milyen édes is az otthon melege! És milyen felelőtlen kijelentés is ez egy péntek 13-án, nem sokkal éjfél előtt! Amikor is a fülledt nyári éjszakába beköszönt a szélvihar, és pár percre rá leszakad az ég. Nem úgy, mint azon tragikus augusztus 20-i éjjelen, csak éppen annyira, hogy a Hilltop sátor falához lapulva töltsük az elkövetkező sokszor öt percet. Mert D szerint csak 5 p

Bar(l)angolások 4 napban. Ott, ahol az egy gombóc fagyi tulajdonképpen három . Ott, ahol egy óra autózás után télen síelhetünk, nyáron csobbanhatunk a tengerben. Ott, ahol nem túr ugyan a kurta farkú malac és nem vagyunk túl az Óperenciás tengeren sem, de békésen kérődző tehenek és kristálytiszta türkiz tavak között túrázhatunk a zsenge alpesi tájon. Ott, ahol minden kanyar után előbújik egy eldugott vár, és ahol a föld alatt több kilométernyi, meseszép cseppkőbarlangrendszer húzódik meg. Ez a gyöngyszem hányatott történelmünk szerencsétlen buktatói következtében immár határon túl találtatik, bár ezt a földrajzi a határt egészen észrevétlenül lehet manapság átlépni hála az EUnak. Lassítani csak az egykori autópálya fizetőkapui miatt szükséges - de személyautóval már egy ideje nem szükséges megállni! Szükséges azoban venni egy legalább 7 napos autópályamatricát, 15 euróért. Nem, engem nem szponzorál a szlovén turisztikai hivatal. Sajnos. Pedig tehetné - mert lelkendezve meséltem az