IRsettLer

Majd megsultem. Az embernek soha semmi nem eleg jo - aztan meg annak az ellenkezoje sem. Honapok ota azon panaszkodom, hogy megfagyok a lakasban, a moziban, az irodaban. Megint elromlott a futes, teszem hozza, odabenn: ket napig nem birtam 18 fok fele tornaszni a homerot a kis uvegkalickamban... Viszont az emberi szervezet abszolut alkalmazkodokepes. Minden extrem korulmenyhez: legyen az fizikai, lelki, stb.stb... Bizonyitekom van az elsore: fagykuszobom odahaza kb. 22 fok alatt volt. Mara eljutottam 18 fokig. Ez haladas. De a bumerang kegyetlenul visszaut: Paris CDG, hotel Rezidor Park Inn , 3. emelet. A szobaba belepve azonnal a klimahoz fordulok segitsegert, am konyorgesem nem hallgattatik meg: legalabb 28 fok marad odabenn, barmit porbalok tekerni, elviselhetetlen hoseg. Ez teljesen kiszamithatatlan a szallokban, olyan Kinder Surprise jellegu: akadt olyan neves szallo, ahol reggelre mirellitre fagyasztottak a kollegaimat es engem. Persze a meleg jobb, mint a hideg ebben az esetben:

Már értem, hogy az angolszász országokban miért kedvelt társalgási téma az időjárás . Azért, mert van miről beszélni. Számtalan vicces és kevésbé vicces történet alapja, oka, bűnbakja. Ha Magyarországon valaki megkérdezi, milyen az idő: az ember kinéz az ablakon, és azt mondja: kb. 15 fok, borús, esik. Ezzel a téma le is van zárva. Nincs mit firtatni tovább. Nem úgy az íreknél: talán ez az ötperces dolog kissé el van túlozva, mert olykor tíz perc is eltelik , míg változik az idő. Vagy akár tizenöt. A változás pedig jelenthet: esőt a szikrázó napsütésből, szélvihart a lágy fuvallatból, vagy derült égboltot az özönvíz szerű esőzésből. Jelenthet szórványos, szitáló esőt, ködöt, szivárványt, havas esőt, és ezek variációt – egy adott napon. És ez megmagyarázza, miért van rövid nadrág a kocogón, miért tolnak babakocsit békésen a vasárnapi apukák a szélviharban, miért teniszeznek egy szál rövidujjúban az esőben, és úsznak a tengerben mikor én széldzsekiben fázom. Nem, nem azért mert bolondok

Igazán hálás vagyok, hogy S. „megengedte”, hogy 15 fokra feltegyem a termosztátot, bár értetlenkedve nézett rám. Most már bebizonyosodott, hogy valóban nem csal a hőérzetem… Hazaértem a kinti esővel fűszerezett szélivharból, és mondom, nem hiszem el: kint melegebb van. Egy pillanat alatt felmértem, hogy a spórolás jegyében, az apránként megszokott 15 fok helyett valaki (aki nyilván nem én voltam) 10 fokra állította a termosztát hőérzékelőjét . Remek. Ez azt jelenti, hogy valóban van összfüggés az ott feltüntett érték és a szobában uralkodó jégverem között. Egyenes arányú. Abban már nem is reménykedem, hogy valaha 20 fokon maradjon - kezdetben tettem egy-két reménytelen kísérletet, de annak rendje és módja szerint kudarcba fulladtak. Mindegy, a 15 fokot már megszoktam. Aztán kompenzálás képpen begyújtott a kandallóba. Most itt pötyögöm éppen a rémtörténeteimet. Mint két öreglány (nem is áll túl messze a valóságtól), ülünk a fotelben a kandalló előtt, hallgatjuk a zenét, Ő ír és olvas,

Aktuális híreinket hallják. Vettem olvasólámpát. Mert az nem tartozott a szoba széria-felszereltségéhez. Már régóta terveztem, de mindig elmaradt. S. ugyan adott kölcsön egy hordozható, behajtható, utazó-olvasó-zseblámpácskát, ami úgy néz ki mint egy vaskosabb, kinyitható nyakkendőtű, és a könyv lapjaira csiptetve tölti be fényforrás funkcióját. Mondanom sem kell, nem túl szerencsés megoldás, mert minden egyes oldal-váltás lámpacserével is jár, szóval eléggé rontja nem csak a szemet, de az olvasás élményének minőségét is . Én meg szeretek ágyba bebújva olvasgatni esténként… bár élvezeti értékét a szobámban rendületlenül uralkodó, barátinak csak jó indulattal nevezhető átlaghőmérsékelet is igen csökkenti. Sebaj, megtanultam paplan alatt úgy olvasni, hogy csak a könyv éppen aktuális oldala és az orrom hegye látszik ki... Különben is: új év, új lámpa. Azt hiszem nem visz csődbe a maga 7 eurós fogyasztói árával. Talán azt az időt kibírja, amíg itt vagyok. Nyilván Made in China. Persze ehhe

Mindenekelőtt ÖRÖMTELJES BÁNATMENTES ÚJ ESZTENDŐT Kívánok minden lelkes blogolvasómnak! Reményt a csüggedőknek, kitartást a keményen dolgozóknak vagy a munkát keresőknek, nagy kalappal a vizsgázóknak, jó szelet a kite-hoz, de szélcsendet a sivataghoz, gyógyírt a betegeskedőknek, legyen az testi vagy lelki baj, és egy hatalmas adag optimizmust Mindenkinek! Egy év nagyon hosszú idő – az én mostani életem sem említhető egy lapon a 2008 januárival; és mégis gyorsan repül – élvezzük, használjuk ki minden percét tehát! Mondhatnám azt is: új év, új élet! És attól mondjuk nem félek, hogy nem lesz meglepetésekben gazdag ez az év (is) – ám ellentétben a tavalyival jobban örülnék csupán kellemes meglepetéseknek. Rendíthetetlen álmodozó vagyok. Persze minden felfogás kérdése. Mondják, hogy a kellemetlen, nem várt események a nagy betűs Élet próbatételei: felnőtté edzenek minket. Jó esetben. Rossz esetben csak néhány részeg éjszakát vagy pár napos / hetes depressziót eredményeznek – de valamiből a