IRsettLer

Hétvégén előre hozott választások lesznek Írországban – nem bírta a kormány a válságot. Meg Irish Times Motorshow is lesz – dacolva a válsággal. Az előbbiről legfeljebb végeredményt közlök, mert finoman szólva hidegen hagy, az utóbbin azonban jelenlétem is növeli az esemény fényét - értsd: dolgoznom kell - ráadásul jobban is érdekel, ezért esélyesebb, hogy felkerül majd blogra. Ha bármi említésre méltó történik persze. A héten Jameson Film Fesztivál is színesíti a palettát, amit szintén szponzorál a rombusz. A kulturális supportért cserébe hozzánk vágnak pár ingyen jegyet, így az unlimited card kommersz kínálata most háttérbe szorul, és előtérbe kerül az alternatív filmművészet. Tán szégyen, de nem magyar filmre megyek, bár Török Ferenc Isztambul c. alkotását megcsodálhattam volna. Helyette a French Cinema került a listámra kedd este, Love like poison , meg egy társadalom-ábrázoló ausztrál movie csütörtökön: Wasted on the Young címmel. We'll see. Mivel fogadok, hogy olvasóim

Február nem a megújuló Szerelem hava. Február a megújuló ház hava. Számomra. Elég siralmas. Karácsony óta a vendégszobában élek, ezzel nem is volt eddig nagy problémám. Pusztán szervezettséget és kisebb logisztikát igényelt, hogy a lenti és a fenti szoba között megosztott holmijaim vándorlását szükség szerint, megfelelően vezényeljem. Harmonikusan működött a rögtönzött szimfónia, csak apróbb hamis hangok zavartak be. Például, hogy a nappali bútor a konyába költözött és a nappaliba már csak oldalazva tudtunk bekúszni egy ideje – mivel a felpúposodó padló miatt az ajtó csak nagy erőfeszítések árán volt nyitható, az is csak résnyire. Sajnos ez a fajta harmonikus káosz múlt héten teljesen felborult, és a földszint építkezési területre vagy poros bútorraktárra már sokkal inkább hasonlít, mint lakóházra. Lásd fotók. Az ember elviseli ezt egy darabig, de hosszabb utazás után, napi 12 órai munka, hétfő esetén vagy csak szimpla lehangoltság és fáradtság alkalmával nehezen tud elvonatkozt

Bálint-nap apropóján lenne pár észrevételem. Engedtessék meg, hogy megosszam őket! Előre szóltam: aki nem kíváncsi rá, csak szimplán ugorja át a postot! Variációk, egy témára. Valentin-nap, az odahaza sokunk által teljes mértékben kiskereskedelmi „ünnep”-nek titulált, mindeféle népi és vallási hagyományt nélkülöző show, itt teljes pompájában él és virul, avagy virágzik. Recesszió ide vagy oda. A képeslapok ezreit áruló Hallmark boltba például csak félig csukott szemmel, lopva voltam hajlandó beosonni egy szülinapi üdvözlőért, totálisan megfélelemlítve a szívecskékbe borult vérvörös faltól. Uhhh. Szép dolog is szerelem! Félreértés ne essék, a szerelemmel természetesen semmi bajom nincs - míg napjaink társadalmának fejtetőre állított világában sem! Sőt! A szerelem nemes, színes-illatos fűszere a gyakran monoton szürkében rohanó, sótlan hétköznapoknak , melyet a munka egyesek számára változatossá varázsol ugyan, de meg nem édesít. Megnyugvást és feltöltődést jelentő Édenkert. A szüksége

Az előző post kicsit elmélkedősre sikerült, pedig nem igy terveztem. Legyünk kicsit gyakorlatiasabbak. Ujjaimban az ihlet, ezért fittyet hányok az éjjeli időpontra, és elmerülök egyik kedvenc időtöltésemben: az írásban. Sokan kérdik, mivel tengetem napjaimat, és helyzettől függően annyit felelek, hogy semmi különössel, dolgozom, sokat. Ez így igaz. Utólag belegondoltam, hogy ez a válasz, bár részben fedi a valóságot, eléggé sablonos, rémesen egysíkú és főként igen relatív: mert kinek mi a 'különös". Főleg azért, mert mostanság eléggé eluralta az életemet a munka: bár ez utóbbit, azaz magát a munkát élvezem - különben bizonyára hülye lennék hagyni, hogy rátelepedjen az életemre ilyen mértékben, inkább megszöknék - ez előbbi sajátosságát, hogy túlzott mértékben ráül a napjaimra, egyáltalán nem csípem. Ezért erőltettem meg a kis agyam, hogy számba vegyem, mi minden is történt még januárban, amik alapján elégedetten nyugtázhattam magamban, hogy végeredményben fene jó dolgom van. (

Az életben néha nem árt egy-egy nagytakarítás. Elbúcsúzni attól, ami elmúlt, kidobni, amire nincs szükség, lezárni, ami függőben, vagy ha nem megy, túllépni rajta és végképp elfelejteni. Közhely, de a rendben könnyebben megtaláljuk, ami fontos, használható, szükséges  - és így persze önmagunkat is. Az, hogy a szobám még mindig nélkülözi a padlószőnyeget, ellenben dohos illatban továbbra is gazdag egy tény csupán. Nem katasztrófa, hiszen minden éjjel meleg ágyban hajtom nyugovóra a fejem. Csak egy szinttel feljebb. Nézőpont kérdése. Nekem ettől még jó dolgom van. Igazából rengeteg előnye van ennek az apró karácsonyi csőtörésnek : közelebb van a fürdő, kevésbé huzatos a szoba (a kevésbé fontos szó, mert huzat itt is van, csak nem az ablak, hanem a padlás felnyíló irányából), több kalóriát égetek a gyakoribbl lépcsőzés által (feltéve, hogy a napi kettő alkalom helyetti négy bármit számít), kevesebb a lakbér, rendszereztem végre dobozokba menekített ingóságaimat, selejteztem rég elfeled