IRsettLer

A kalács nem sült még ki ugyan, de nagy valószínűséggel nem is fog, legfeljebb a Christmas pudding. De azt meg nem igen kell sütni, ha nem tévedek. Ellenben beköszöntött az igazi tél, mínusz fokokkal kísérve, valamint az első hó. Ez utóbbi valóban csak beköszönt, és tovább is állt a kontinens felé. Londonban isszák is már a (hó)levét. Meg a jó öreg Kontinensen is! Minden relatív. Az írek kb. olyan riadó készültséggel reagálnak a tartós nulla fokra és az éjszaka képződő alattomos vékonyka jégrétegre, mint odahaza az illetékesek a mínusz 15-re és a vastag hótakaróra. Nem tudom, otthon reagáltak-e, vagy csak úgy, mint szoktak, de a dublini reptéren azonnal törölték a reggeli járatok egy részét, sőt, a tanulóvezetők mára eső vizsgáit is. Pedig aki ilyen „zord” körülmények között átmegy, az mindenen átmegy. Szószerint is :) Az ír Advent igazán kellemesen telt, hosszú évek óta valódi lelki feltöltődéssel is fűszerezve . Így utólag visszagondolva több időt töltöttem spirituális eseményeken, m

A nagy nap előestéjén Brian Lenihan Pénzügy miniszter feltehetőleg éjszakába nyúlóan gyakorolta a „védőbeszédét”. Nem csoda, másnap „Brian-Day”, azaz Budget 2010. Én személy szerint, költségvetésre fittyet hányva hódoltam az Élet élvezeteinek és a közelgő Ünnepeknek. S-val karácsonyi pompába öltöztettük a lakást , előkerültek a Santák, a hóemberek, az aranyló angyalkák, a pirosló mécsesek, meg egy üveg vöröslő bor, hogy jobban csússzon a készülődés. Valamint a világító műfenyők: elég snassz. De ez van. Minden csak látszat. Miután az isteni nedű elfogyott, már a műfenyő is egészen pofásnak tűnt. Nem rémlik, hogy írtam-e már: íreknél nem szokás megvárni a Szentestét fenyő ügyileg. Itt 8-án beindul a hivatalos Xmas shopping szezon és előkerülnek a porosodó fenyők a padlásról, a sufniból, esetleg a szomszédos erdőből. Eleinte nem értettem, hogy bírják ki karácsonyig a lakásban, de aztán hirtelen eszembe jut, hogy itt nem fűt senki, ergo szép zöldellő ágaik ki sem száradnak. Lám ez a nedves

Na még a TopGear is.... Pedig nem is Irish. (British.) Mi másról szólt volna, ha nem Mr. Henry-ról. Mindegy volt, hogy éppen francia autót kellett felpörgetni és lejáratni vagy magát a francia labdarúgást (avagy kézilabdát...??), a brit őrült autós show köztudottan francia(autó)ellenes "sztár" műsorvezetőire bizton lehetett számítani. Ebben is. Live is. Meg abban is, hogy remek hangulatot varázsolnak egy szempillanatás alatt az RDS -ben csodálatukra (vagy inkább az autócsodákra) összegyűlt nézősereg legnagyobb örömére. Az RDS éppen olyan funkciót tölt be mint nálunk a Hungexpo és a Körcsarnok egyvelege. Kiállítások, sportesemények, koncertek, szalagavatók, diplomaosztók, és egyéb rendezvények színhelye. A különbség "csupán" annyi, hogy a helyszín Dublin egyik legelőkelőbb negyedében helyezkedik el. Délen . Ez fontos részlet. A Northsider - Southsider megosztottságot leginkább a pesti - budai viszonnyal tudnám érzékeltetni. Beszédes hasonlat. A jegyek 50-100 euró

A hétvége mérlege: Advent első vasárnapja. Az idő azonnal zordra fordult, a szívek pedig még inkább melegre vágynak. Karácsonyi pompába öltözött Malahide, Dublin, meg a shopping centerek... is. A lelkek vajon mikor öltöznek díszbe a nagy ünnepi rohanás közepette? 0 fok, köd, szélvihar, eső, valamint ezek kombinációja. Melegtől igen távoli fogalmak. Egyes megyékben árvíz. (Vs hétfő: amikor is éppen hétágra süt a nap... igaz befagyott szélvédővel indult a reggel, az idei ír télen először. Elő az otthoni jégkaparóval!). Még a hohohóóó és az ónos eső illata is a levegőben lebegett - itt meg ugye se téli gumi, se hókotró, szóval igyekeztem nem kimozdulni a négy fal közül. Mindenütt jó, de a legjobb... ... a szélvédett, esőmentes melegben. Főleg, ha nincs otthon S., mert akkor korlátlanul használható a fűtés éjjel-nappal. Azért vettem egy polárplédet, biztos, ami biztos... A nem-kimozdulás egész jól tartható volt a szombat déli keléssel, csak a kora esti outlet látogatás zavarta meg a tökéle

Nagyjából emígyen hangozna a "János legyen, fenn a János-hegyen" nóta refrénje szabad fordításban, írül. Azaz angolul... A Wicklow kb. ugyanannyira tekinthető (szigorúan vett földrajzi értelemben) "hegy"nek, mint budai testvére, de a domborulat szintén a fővárost öleli körül, és népszerű kirándulóhely a helyiek és a turisták körében. Ír sajátosság, hogy a "hegység" felfedezésére nem csupán a fresh air és a gorgeous view csábít, hanem, és ezen egy gyakorlott irsettler olvasó már meg sem lepődik, egy újabb apropó az evésre és főként ivásra. Mily' véletlen! Közhely, hogy magaslati levegőn jobban hat az ital. Talán éppen emiatt híresült el ilyen mértékben Írország "csúcs-pubja", amely Jánosunk rókájáról kapta a nevét. A remek marketingfogást könnyen megirigyelhetné szegény Erzsébet-kilátónk, a Johnny Fox's minden bizonnyal kiváló benchmark lehetne - bár kilátással sajnos nem szolgál. A 18. század végén alapított, 1100 láb magasan fekvő pub b

Henry Street. Utca Dublin szívében. Azt hallottam, kezdeményezik az utca átkeresztelését. Cheating Street mennyivel találóbb lenne. A helyiek szerint... Azt is hallottam, hogy holnaptól több különböző kezdeményezés bojkottálni kívánja a francia termékek vásárlását! Ilyen az, amikor a kelta Tigrisbe belecsíp a harcos gall Kakas. Ilyen az, amikor egy sportmániás ország népének önérzetébe tipornak a büszke és cseles (?) gallok. A sportdiplomáciai botrány mellett azonnal fokozódik a gazdasági válság is, és jegesre fagynak a barátságos kétoldalú kapcsolatok. Mert itt barátságosságról szó sincs, a küzdelem, ha nem is vérre, de vébére ment. Aki nem érti a viccet, nem látta a szombati Croke parkban tartott ír-francia vb selejtező szerdai visszavágó mérkőzését. Bizonyára nem ír származású emberről van szó, és nem is írországi franciáról. Itt egyszerűen kikerülhetetlen volt a téma. A roncsautó beszámítás, a scrappage scheme melletti viták tetejében már ez is folyik a csapból. Rövidre fogva: T

Annyira hihetetlen, hogy ezt muszáj megírnom! November közepe van: és melegem van a lakásban! Olyannyira, hogy a tavaly hasonló időtájt vásárolt extra-meleg túlélő polárcsizmámat két perce levettem a lábamról, mert nem tudtam, miért kerülget a hőguta. íme a bizonyíték, hogy itt sem kellene mindig megfagyni - néha elég lenne csupán fűteni. A termosztát azonban csak kivételes alkalmakkor kúszik 15 fok felé. Vagy olyankor, ha lakótársam nem tartózkodik itthon, vagy olyankor, ha itthon tartózkodik ugyan, de másodmagával. Ez már a múltkoriban feltűnt: egyszer hazaértem, és megcsapott a jóleső meleg. Akkor esett le, hogy oldalborda gazdája is itt tölti a hétvégét, és mivel a kedves jóval melegebb éghajlatról származik, ezért nehezen viseli a szeles-téli írdőjárást - főként a lakásban benn. Ilyenkor tehát szélfútta kis zugunkba beköszönt az ír nyár . Ma különösen fázhatnak - úgy tűnik kihűlőben a szerelem - mert ezerrel megy a fűtés. Hozzáteszem menjen is, ha már a múltkoriban több száz euró

Cold beer and cold weather. Hot beer and hot nights. A hundred bridges and a hundred locks. A historic downtown full of romantic spots, cafés, dwarfs and parks, and a history still alive, full of visible remains of the communist era. Feels like home. A strange feeling that I’ve been here before, though never, and that I would surely return, whenever. WROCLAW. Lengyelország negyedik legnagyobb városa. Dublinból 2 óra alatt (menetrendszerint 3!, hogy garantáltan tartani tudják) a Ryanair repíti full fapadon a tisztelt utast, akinek maximálisan egy db kézipoggyászát árgus szemekkel pásztázzák a cég bérelt verőlegényei boarding előtt, és ha szemmértékre megüti a szabványt, helyben lemérik, majd nyílhat a pénztárca. 35 euró. Én megúsztam. Ezt is. Cześć Poland :) W = wsciekly pies. Azaz veszett kutya - K fordításában (köszi a tippet). Vodka shot málnaszörppel és tabascoval. Már a neve is magáért beszél. Kiejthetetlen. Gyilkos. Ennél már csak a forralt sör gyilkosabb. Garantált KO. Nem az a b

A fenti címsor lehetne akár Halloween mottója is – Dublinban. A feliratra egyébként egy szuvenír shopban bukkantam, egy fűzöld pólót ékesített! Kár, hogy írek ritkán vásárolnak maguknak ruhát efféle helyeken. Pedig minden furcsaságra, kulturális sokkra és hektónyi alkoholáradatra magyarázatul szolgálna ez a három szó: bocsánat, ír vagyok. Nézzük el nekik, hogy ők ezért nem kérnek elnézést . Számukra mindez természetes. Számomra döbbenetes. Halloween tájékán fokozottan. A teljesség igénye nélkül lássuk miben különbözik egy átlagos október harmincegyedike egy átlagos dublini szombat éjszakától . Warm-up : Hetek óta narancssárga tökök, boszorkány seprűk, Happy Halloween szalagok, feliratok, és félelmetesebbnél félelmetesebb álarcok és jelmezek díszítik a boltok kirakatait és polcait. Szörnyek kaphatók a sarki boltban és a képeslapárusnál is. Előző hétvégén a pubok és bárok szinte kongtak az ürességtől: már mindenki eltette magát a nagy Napra. Varrta a jelmezét, és spórolta a maradék pénz

Amikor az ember nevet azon, amin tulajdonképpen sírhatna, de minimum bosszakodhatna, az két dolgot jelent. Vagy megtanulta optimistán szemlélni az életet, és tökéletes lelki harmóniában vállalni a Sors apró-cseprő kihívásait. Vagy kicsit be van csiccsentve. Esetleg a kettő ötvözete eredményezi ezt a "ma éjjel minden mindegy, és minden jól puffan úgy, ahogy esik" állapotot. Szerencsére nem esett. Hűvös, de szél és eső mentes volt az éjjel. Jó negyed órát gyalogoltam az éjszakai járatig Dublin egy külső, ám csendes városrészében, Drumcondra-ban. Mire a megállóhoz értem, éppen lekéstem. Számítva erre az eshetőségre, jó lokálpatriótához méltóan bevettem magam a sarki pubba, mondván egy jó Guinness társaságában jobban telik az idő is. Telt volna, ha nem hajnali 2-ra jár az a bizonyos idő, ami már "nyugovóra" pub berkekben. Ki is tessékeltek szépen. Azért előrelátó módon felváltottam egy 5 eurós bankjegyet, hogy legyen apróm a fél óra múlva érkező éjszakai buszra - mivel

Nos, úgy tűnik az EU jól tette, hogy kicsikarta a megismételt népszavazást. Elvégre ez az igazi demokrácia: addig szavaztatunk, amíg végül úgy nem alakul az eredmény, ahogy nekünk megfelel . És végül elmondhatjuk, hogy abszolút demokratikus egyetértésben ratifikálták a tagállamok állampolgárai a Lisszaboni Szerződést! Kár, hogy a 27 tagállamból csupán egy tagállam állampolgárainak kérték ki véleményét - és ott meg is bukott a szerződés. Az írekét. A többiben a nép által demokratikusan megválasztott és felhatalmazott, kompetens Parlament fogadta el, szinte magától értetődően! (Na jó, egy-két tagállam esetében nem első körben.) A szavazatok jelenleg számlálás alatt, de elsöprő YES győzelmet jósolnak! Vannak megyék ahol 80-90%-os igen arányról érkezik jelentés. Ez azért IGEN figyelemreméltó eredmény (lenne), kérdés: milyen részvételi arány mellett? Nem iszunk előre a medve bőrére, meg az ördögöt se fessük falra - attól függően ugye, hgy ki minek drukkol :) - de úgy fest megérte a sok eur

Az úgy kezdődött, hogy egy kedves ismerősöm megkérdezte: igaz-e ? Engem annyira izgalomba hozott ez a "modoros emigráns" kérdés , hogy ügyvédeimmel alaposan átrágva a védőbeszédet minden irányból, megosztanám a témával kapcsolatos véleményem - így közel 1 év távlatából. Legyen ez az anno beígért mérleg. IGEN, részben igaz. Úgy is fogalmazhatnék, van valóság tartalma ... de nem felhasználható ellenem. Pontokba szedve (színt)vallanék tehát - egyes szám első személyben, hogy ne érje szó a ház és az emigráns társadalom elejét. A vélemény(em) meg szabad: Nem igaz, hogy tehetségem csak itt ismerik el. Éppen fordítva. Itt nem. Viszont megfizetik. Amúgy meg sokat tanulok. Nem kínoz honvágy , de hiányzik a család és az igaz barátok: ezért megéri hazamenni. Ezért éri meg. Zárójeles kérdés: kíváncsi lennék, hogy vajon hol dolgozik keményen az az emigráns, aki 3-4 havonta 4-8 napra haza tud látogatni? (Biztos Franciaországban. Csak az ottani törvénybe iktatott 35 órás munkahét mínusz RT