IRsettLer

Az átlagember egy átlagos, munkás hétfőn hajnali 4-kor általában még / már alszik. A főnököm ennek ellenére pénteken este 6-kor fontosnak érezte feltenni ezt a költői kérdést. Értetlen őszinteségemet egy genfi repjeggyel honorálta – nem nagyon tiltakoztam. Sőt! Örültem, mint kismajom a farkának. Hm, azért ez egy érdekes hasonlat... Míg ide eljutottam, hibát hibára halmoztam. Tipikus. Így eshetett meg, hogy 48 óra leforgása alatt sikerült majdem 5 órát aludni. Ebből is kettőt repülőn. Két részletben. Persze cseppet sem bánom, imádom, amikor zajlik az Élet, miért is vesztegtnénk alvásra?! Így kerültem hajnali 5kor a reptérre, majd a Genfbe tartó Aerlingus járatra. Megérte. Álmatlanság ide vagy oda. Szombaton második kamaszkoromat éltem: 550 kilometerre nyúló retúr corki kereskedés vizit után elkövettem ugyanis azt az egyes számú hibát, hogy a gyakornokainkkal elmentem bulizni. Ők nyilván saját szempontjaik alapján választanak tetthelyet – ezek a szempontok kevéssé egyeztek az enyé