IRsettLer

Az életben vannak olyan pillanatok, melyek kitörölhetetlen fényképként rögzülnek bennünk. Jók és rosszak egyaránt. Olyanok, amelyeket évek múltán is teljes intenzitással fel tudunk idézni. Érezzük az illatokat, halljuk a hangokat, mintha megelevenedne a múlt... Vasárnap reggel van. Igaz , a nyári időszámítás alattomos módon megrövidítette az éjszakát, de már túl vagyok a kezdeti sokkon (ti., hogy vasárnap is ébresztőórára ébredjek), és pillanatnyilag cseppet sem bánom. Itt ülök az ablak előtt, és eláll a lélegzetem, ahogy kitekintek rajta: szikrázó napsütés, tarajos hullámok, ködbe vesző sziklák, partmentén sorakozó apró házak. A táj leírhatatlan, ezért megpróbáltam fényképezővel megörökíteni. Kétes sikerrel – azt hiszem csak az agyamba bevésődött kép projektoros, 3D-s kivetítése adhatná vissza az elém táruló, lenyűgöző látványt. Hirtelen belém hasít a felismerés: már értem, miért is jöttem ide ! Mindezért! Nekem EZ Írország. És ezekért a pillanatokért éri meg itt lenni. Gondolatébresz

Egyszerűen képtelenség nem úgy kezdeni, hogy ismét ódákat ne zengjek Dublin gördülékeny és kiszámítható tömegközlekedéséről, a DKV-ról, errefelé közismertebb nevén a Dublinbus -ról. A múltkorában fedeztem fel, hogy honlapjukon, feltehetően a kiváló rendszer előtt tanácstalanul álló külföldiek megsegítése érdekében, részletes használati utasítás található. Ebben több lépésben leírják, miként kell szolgáltatásukat használni. Nevezetesen például azt, hogy a megállóban érkezési sorrendben illendő várakozni, és a sofőrnek inteni kell, ha érkezik a számunkra szükséges jelzésű jármű... természetesen menetrend szerint... Vagy éppen nem. Ahogy a sofőr kedve aznap tartja... Nos, az írek roppant előrelátó módon, nemzeti ünnepen még véletlenül sem sűrítik járataik számát, mintegy így készülve fel a megnövekedett forgalomra! Egyéb fórumokon ugyan minden autóst arra buzdítanak, hogy lehetőleg be ne tegye a kerekét az amúgy is szűkös dublini belvárosba, amit a Szt. Patrik napi felvonulás miatt most