IRsettLer

„Lovely!” Ezzel a szóval tömören össze is foglalható az elmúlt hétvége. A vidéki élet, Sandra szüleinek háza, a macskák, az Xmas pudding, az Xmas tree, a karácsonyi dekoriáció, minden… A táj, a tengerpart, a semmittevés, a könyv, amit olvasok. Lovely. Ez a szó ráhúzható mindenre, és volt alkalmam megtanulni, mert lakótársam édesanyja előszeretettel használta. Bármire. Bármikor. Egy kedves, közvetlen, optimista hölgy. Sokat mosolyog és sokat beszél. Legalább tudom, hogy S. honnan örökölte. A helyszín ezúttal Wexford megye , Dublintól kb. 100 km-re délre , Wexfordtól egy fél óra autóútra, az ír dombok kellős közepe, a tengerparttól azért nem túlságosan eltávolodva… Ideális választás. Ahogy letérünk az autópályáról, azonnal leszűkül az út másfél autónyira, szokásos történet, és még kanyarogni is kezd… S. meg is jegyzi a piros Golf volánja mögött (amiben mérföld alapú a sebességmérő, és nincs klíma , de kinek is hiányozna ez egy olyan országban, ahol nyáron is csak tévedésből kúszik a h

A lengyel ismerős, akivel még az első napokban volt alkalmam együtt sörözni – és azóta egyszer sem… - ma befejezte írországi pályafutását, két év után, és hazatért lengyel földre. Nehéz döntés idejönni, és nehéz hazamenni is, de ő inkább boldognak tűnt. Bár munkája még nincs otthon, de ha valahol növekszik manapság a foglalkoztatás, az Lengyelország. Halleluja. Neki. Azért egy búcsú sörözéssel meg kellett ünnepelni távoztát múlt hétvégén. Ez a pénteki éjjel volt. Az egész csak azért érdekes, mert három pubban jártunk, amiből egyik sem echte ír volt . Kezdtük a Pravda-ban , ami orosz beütésű, majd a Temple Bar-ban található Czech Inn-ben folytattuk, szellemes név, és mivel itt a szokásossal ellentétben lapos volt a hangulat és kevés az ember, átnéztünk szemközt valami török nevű pubba. Ennek pontos nevét nem sikerül felidéznem, ezért link sincs. A pubtúra este 10-től éjjel 2-ig tartott, amikor is bezárnak a pubok. Ezt nem tudom megszokni. A hangulat a tetőfokán, majd felkapcsolják a v

Megjött a bankkártyám. Persze már egy pár hete. Az AIB -be fektettem a pénzem, többen ajánlották, de igazából teljesen mindegy. Kiszámíthatatlan melyikük megy csődbe egyik napról a másikra. (Múltkoriban olvastam, hogy a magyar Citibank az ír leányvállalatba olvad be. Tehát aki odateszi a pénzét jövőre, arra az ír feltételek érvényesek… Nem tudom, mennyire megnyugtató ez. Legutóbb arról cikkeztek az újságok, hogy minden ír bank összefonódik. Az érdekes helyzetet szülne.) A banki ügyintézés amúgy viszonylag gyors: ahová én járok, ott az átlag várakozási idő kb. 1 perc. Ebédidőben . Ez abszolút pozitív. Ami viszont érdekes: mindenről levelet küldenek, nem is egyet. A bankkártya részleteit, tudnivalóit is 2-3 levélben küldték el. Egy vagyon. Aztán jelentkeztem net banking-re, azt is csak levélben vagy személyesen lehet, amiről megint küldenek 2-3 levelet, amelyből egy tartalmazza a regisztrációs számot, egy a kódot, amit utána még telefonon aktiválni kell… nem egyszerű ám. De ma már be tud

Néha egészen hasznos dolog betegnek lenni. Az ember például behozhatja különféle lemaradásait : mint én a blogot. Ma úgy döntöttem, itthon maradok . A szerződésem szerint évente 7x 1 napról dönthetek szabadon úgy, hogy én márpedig most beteg vagyok. És ennek alátámasztásául még orvosi igazolást sem kérnek. Persze a rend kedvéért ezt a napot levonják a fizetésemből. Azt hiszem. De ezt majd ellenőrzőm hó végén. Mindegy: mert igazából képtelen lettem volna ma bemenni. Egyetlen dologra voltam képes: aludni. Ezt a nemes gyakorlatot már tegnap este 8 órakor megkezdtem, és ha már egyszer belemelegedtem, abba sem hagytam ma reggel 11-ig. Arra azért kínosan ügyeltem, hogy a napi drog adagom meglegyen: a Neocitrán (ezt itt a reklám helye) éltet 2 napja, szó szerint. Mivel otthon alaposan felkészültem megfázásos esetekre, ezért az ír egészségügyet szerencsére még nem volt alkalmam közelebbről megismerni. És különben is, figyelembe véve azt, hogy már közel két hónapja küzdök az itteni zord és nyi

Csapmelegvízzel szélvédőt kiolvasztani … Nem mondom, hogy rossz ötlet, de én még nem találkoztam ezzel az ősi kelta módszerrel rövid autós pályafutásom alatt sehol. Persze nem meglepő, hogy nincsen jégkaparójuk, hiszen, amint arról már meséltem, sok egyéb téli-jeges tünetre sincsenek felkészülve. Érteném is én ezt, és csóválják is a fejüket, hogy ez az idei tél különösen kemény és hideg, de azért ez mégis meglepett. Lakótársam gyors és hatékony megoldásként értékeli a teáskannából szélvédőre locsolt vizet… és valóban hamarabb el is indul nálam… egy perccel. Én maradok az ősmagyar, ám jól bevált kaparásnál . Amúgy a második lámpánál beértem… Nem tudom, lehet, hogy csak én vagyok maradi? Szeretem kapargatni azt a jeget, ha már ott van: kicsit legalább emlékeztet a télre, a hóra. Amit ezen a télem még nem láttam! Sebaj, ha hó nem is, legalább jég van. Az ABS dolgozik is rendesen reggelente. Pedig az utak enélkül is éppen elég veszélyesek. Mert ugye szűkek a sávok, de ráadásul az íreknél n

Mint egy varázsige. A Harry Potterben mondanak hasonlókat. Engem is elvarázsolt, idevarázsolt... Pedig „csupán” annyit jelent: Dublin. Erre nem emlékeztem arról a bizonyos teraszpartiról. Mostmár tudom ám: minden rendszámtáblán rajt’ van. De kiejteni nem sikerülne. Egyszer Sandrát megkértem mondja ki, de azt hiszem egyelőre megelégszem a leírásával. A kiejtés majd a következő lecke… annak is a legvége. Már egy hete minden reggel szélvédőt kaparok . Már elnézést, de hol lehet reklamálni? Mert erről nem volt szó egyik időjós honlapon sem. Hihetetlen. Ma este, mikor futottam, csillogott a járda (ja, nem is olyan rossz sport ez a futás… felmelegít legalább). Fel volt fagyva. Téligumi persze nincs az autón. Bizonyára ugyanabból a forrásból tájékozódtak az illetékesek, akik úgy határoztak, nincsen itt szükség ilyenre. Mondjuk 1-2 hétre valóban felesleges. Viszont az azt jelentené, hogy jövő héttől újra itt a tavasz. De legalább 10 fok. Mert összeségében már ott tartunk. Persze, ha optimistá

A múltkor lemaradt a hétvégi beszámoló fele… a Giant’s Causeway ugyanis az előző néhány soron és a csodálatomon kívül jóval többet érdemel: még több sort (igen, ez most valóban sor akar lenni, nem sör,és a címbeli parti, nem kocsmatúrát jelöl), és mások csodálatát is! Az óriások átjárója, azaz Giant’s Causeway tulajdonképpen egy panoráma útvonalat is rejt, amely a fenti jeges északi részről a tenger mentén egészen Belfastig lehúzódik: Causeway Coast . Barna táblák jelölik végig. Mondanom se kéne, de ismétlés a tudás anyja: lenyűgöző. Gondoltam már arra, hogy netes pályázatot hirdetek a „lenyűgöző” , „lélegzetelállító”, „csodálatos” szavak szinonimáinak megtalálására. A legtöbbet fevonultató nyer. Csak a szóismétlések elkerülése végett. Nos, arra dióhéjban utaltam mar előzőleg, hogy szombaton kicsit borús és esős idő kísért minket. Vasárnapra ez kiteljesedett jégesővel és hatványozottan viharos széllel. Egy élmény volt. De tényleg! Naivan azt gondoltuk ugyanis, hogy majd szépen visszat

A Teremtő csúnyán elbánt az írekkel. Olyan hoztam is ajándékot, meg nem is képpen. Adtam is valamit, meg nem is módon. Cselesen. Szinte már gúnyt űzve belőlük, belőlünk emberekből. Elhúzta az orruk előtt a mézesmadzagot, aztán fityiszt mutatott: nesztek! Paradicsomi tájat kaptak a kelta rokonok az Égtől, és pokoli időjárást hozzá. Mennyei szépségű tengerpartot, zöldellő réteket, hófehér juhokat, fekete teheneket, meredek sziklafalakat, fenségeskék óceánt, felhők mögül kibukkanó, előtörő napsugarakat. És mindehhez körítésül tarajos, sőt méteres hullámokat, vihart, jégesőt, zivatart, tengert felkorbácsoló, mindent elsöprő, óránként 80-100 km/h-val száguldó szelet… Nem is km, hanem mile. Azaz mérföld / órával. Mert Észak-Írországban vagyunk . Ott ahol az Északi sarktól már csak Izland választ el, az meg tudjuk, hogy mostanában nem túl biztos menedék. Ott, ahonnan Skócia egy karnyújtásnyira figyel, ott ahonnan a Titanic is elindult első útjára. Ahol írek laknak, de mégis britek, ahol font

Ez a szép, egyszerű, rövid, általam még mindig kiejthetetlen angol szó azt jelenti, hogy "vegyes". Ezzel a hétvégém kiválóan jellemezhető. Volt hideg és meleg... illetve az nem. Inkább csak hideg. A hétvégén újabb környékbeli falvakat, városkákat kerestünk fel G-vel. Dublin by night Mint Dublin. Na jó, nem, azt is, de azt speciel egyedül jártam be egyik este. Ünnepi díszbe öltözött már Dublin, és az eddig oly kényelmes ingyenes vasárnapi parkolásomnak is lőttek, mert mostmár minden hétvége, este és ebédidő a karácsonyi bevásárlásról szól az íreknek. Félelmetes. A boltokban nyoma sincs se recessziónak, se növekvő munkanélküliségnek,se létbizonytalanságnak vagy növekvő pesszimizmusnak. Van ellenben infláció, tömeg, roskadásig rakott polcok. Hó nincs, de van csizma. Apropó csizma: többek kívánságára íme a számomra oly értékes, új otthonomban - az éghajlati viszonyok miatt - nélkülözhetetlen, csodaszépkék polárcsizmám. Ehhez egy színben és anyagban tökéletesen harmonizáló polárkö

Vasárnap futottam. A szomszédos parkban: Rivervalley . Egy folyóvölgy – logikus. Nagyon szép kis park, és továbbra is lenyűgöz a friss, zöld és gondozott fű. Alapjában véve nem szeretek futni, de ez már szükségmegoldás volt. Kell a mozgás, a sport, és itt nem úgy van, mint otthon, hogy ha kedvem tartja futok, sétálok egyet – mert ugye gyakran ömlik az eső. Meg úgy sem, hogy fogom magam, és egy ilyen esetben szépen elmegyek a gym-be. Mert a gym-be csak member-ek járhatnak. Oyanok, akik rendelkeznek éves tagságival. Halleluja. Elkezdtem tehát feltérképezni a fitness termek világát . Van egy a közelben, nemrég nyílt, nem túl nagy, barátságos méretek, kedves emberek, tiszta, modern öltöző, szauna, körbe is vezettek. Nem rossz. Egy évre : 70 € a beugró, majd havi 59 €. Ezért korlátlan használat adott. De ha fél év után lelépek, akkor is ki kell fizetni a maradék havidíjat, vagy áttestálni valakire. Van 3 havi konstrukció is: 50 € belépővel, és 65 € -s havidíjjal. Annyira nem baráti. Főleg ú

Gondolkodtam, hogy helikopterrel menjek-e . Van ugyanis leszállópályája. A lakótársam, Sandra pedig nem egy embert ismer a légiközlekedésben, főleg pilótákat (ex Air Lingus alkalmazott), és viccesen megjegyezte, hogy elintézi, ha akarom. Lehet, nem is vicc volt? Akarnom kellett volna. Majd leközelebb… Ha lesz. A helyszín: Carton House . Golf birodalom. Meseszép. A gödi Polus Palace sem rossz, de azt simán übereli. Mert itt valóban állt egy kastély régen is. És ez valóban uribirodalom volt, vadászatokkal, estélyekkel. A Carton House Dublintól északra, kb. 30 km-re található. Csodás parkja van. Hatalmas. Kis folyó, kis hidak, kis csónakház, holdfényes-romantikus, hófehér hattyúpárral. Szinte giccses . A gyógyszálló és konferencia központ egy új szárnnyal is rendelkezik, de a régiben tartják az előkelő vacsorákat. Gazdag díszek, csillárok, régi festmények. Az új szárnyban szobák vannak: plazma tévé, wi-fi, teafőző (fontos), vasaló, külön zuhanykabin és fürdőkád, minden. Ahogy annak lennie

Tom Jones volt a sofőröm. No persze nem az énekes. Bár korban stimmelt. Egy kolléga. Hogy az elején kezdjem a történetet: van egy Social Club-szerűség a cégnél. Jelképes éves tagdíj ellenében évente kétszer részt vehetsz valami eseményen, valamely vidéki ír városkában. Akkor még azt hittem: a kirándulásról szól ez a történet, szép kezdeményezés, gondoltam én. Később nyilvánvalóvá vált számomra, hogy az írek ennél sokkal kevesebbel is beérik: egyszerű lelkek ők, nincsenek nagy igényeik. (Még jó, hogy ezt nem értik.) Nos, pénteken du. 3-kor kellett volna indulnunk, annak érdekében, hogy elkerüljük a városból kifelé autózó hatalmas tömeget… de csak f4-kor sikerült (megjegyzem azért, mert odabenn nem sokan értenek a Power Point rejtelmeihez, viszont rájöttek, hogy én valamelyest igen, és ezt igyekeztek is kihasználni az esedékes prezentációkhoz. No comment.) A dugót sikerült elkerülni – legalább 1 km-en keresztül normális tempóban tudtunk haladni . Utána többnyire álltunk... illetve mi ült