Life is a waltz

Egy speciális keringő, az biztos...

Ahol néha csak az nem kér fel, akit épp kiszemeltünk, a másikat bezzeg le se lehet rázni...

És gyakran az is megesik, hogy már a felkérést is elkerüljük, netán visszautasítjuk - amit ugyebár nem illik, de mindig meg lehet találni a módját. A legrosszabb persze mind közül az, amikor csak ülünk egy széken a sarokban, egyedül, és vagy csak várjuk, hogy végre valaki nyújtsa felünk a kezét, vagy már a tánctól is elment a kedvünk.

Valóban, előfordulhat, hogy nem tetszik a zene, a társaság, belefáradtunk a táncba, a keringőbe, a párcserékbe.

De a képlet egyszerű: aki nem akar, nem táncol.

Csak aztán ne sírjon, hogy sótlan az étel... Vagyis az élet.

Mert a tánc szenvedély.

Felráz, feltölt, éltet, erőt ad.

Kikapcsol, megmozgat, megnyugtat, felkavar.

Ízesít, édesít.

A tánc érzelmeink, gondolataink kivetítése. (Egy ismeretlent idézve: a tánc egy vízszintes irányú vágy függőleges kifejeződése.)

A tánc mi magunk vagyunk, és magunk szabjuk meg a lépéseket. Egyedül mindig könnyebb táncolni, kisebb a kockázat, ha megbotlunk is, ugyanakkor nehezebb is rontani.

Párban alkalmazkodni kell a másikhoz, az ő lépéseihez is.

De mennyivel izgalmasabb is ez...! Elcsábítani, közel kerülni, megismerni, felfedezni, hozzáidomulni - vonzalom, türelem, kitartás, tisztelet kérdése. Játék. Játszma.

A napokban zajlik Dublinban (május 8-23 közt) a tánc fesztivál. Tudtam róla ugyan, véletlenül keveredtem mégis el rá: S. kapott két ingyen jegyet ma, és rákérdezett, hogy érdekelne-e. Magától értetődően mondtam igent, ő is érezte, hogy költői a kérdés.

Persze fogalmunk sem volt, mit látunk majd, de mivel mindketten szeretjük a tánc művészetét, annyira nem is volt lényeges. Ellenben jó volt: afrikai táncelemekkel kombinált kortárs hiphop. Ez persze csak az én definícióm: egy hivatásos tánc-stílus-szakértő, ha egyáltalán létezik ilyen, valószínűleg a képembe nevetne. Vagy egy megvető legyintéssel odébb lépne.

Szerencsére egy ilyen sznob sem ült a közelemben, ezért szabadon formálhattam véleményt. És különben is: tetszett a black&white show. Feketék, fehérben.

Ennek a programnak kizárólag passzív szemlélője voltam. Nem úgy, mint tegnap, az első salsa-slim órámon. A többieknek már a második volt, de én lecsúsztam a kezdet kezdetéről. Ezért nem indulhatok a 2500 eurós ki-fogyott-a-legtöbbet díjért sem.

Bár kétlem, hogy esélyes lettem volna... Annyira nem számottevő a túlsúly, hogy jelentős eredmény mutatkozhatna 10 hét alatt.

Viszont nem vesztettem semmit tananyag szempontjából: a pár évvel ezelőtt begyűjtött salsa tudásomnak hála a csoport legjobbjai közé kerültem egy lendülettel - ez nem önteltség, hanem tény.

Egy kezdő salsa csoport bizonyára az alaplépésekkel kezdi. Amin én már bőven túljutottam anno - viszont így legalább magabiztosan becsatlakozhattam a csoportba.

Meglátjuk a leadott kilókon kívül milyen eredménye lesz a tanfolyamnak.

Helyrebillent önbizalom? Lelkiegyensúly? Jó kondi?

Ép testben, ép lélek? Néhány új ismerős?

Egyiket se bánnám. De a lényeg úgyis az, hogy legalább heti 60 percig felszabadult mosoly ül az arcomon. Ismét. Már megérte.