IRsettLer

A Teremtő csúnyán elbánt az írekkel. Olyan hoztam is ajándékot, meg nem is képpen. Adtam is valamit, meg nem is módon. Cselesen. Szinte már gúnyt űzve belőlük, belőlünk emberekből. Elhúzta az orruk előtt a mézesmadzagot, aztán fityiszt mutatott: nesztek! Paradicsomi tájat kaptak a kelta rokonok az Égtől, és pokoli időjárást hozzá. Mennyei szépségű tengerpartot, zöldellő réteket, hófehér juhokat, fekete teheneket, meredek sziklafalakat, fenségeskék óceánt, felhők mögül kibukkanó, előtörő napsugarakat. És mindehhez körítésül tarajos, sőt méteres hullámokat, vihart, jégesőt, zivatart, tengert felkorbácsoló, mindent elsöprő, óránként 80-100 km/h-val száguldó szelet… Nem is km, hanem mile. Azaz mérföld / órával. Mert Észak-Írországban vagyunk . Ott ahol az Északi sarktól már csak Izland választ el, az meg tudjuk, hogy mostanában nem túl biztos menedék. Ott, ahonnan Skócia egy karnyújtásnyira figyel, ott ahonnan a Titanic is elindult első útjára. Ahol írek laknak, de mégis britek, ahol font

Ez a szép, egyszerű, rövid, általam még mindig kiejthetetlen angol szó azt jelenti, hogy "vegyes". Ezzel a hétvégém kiválóan jellemezhető. Volt hideg és meleg... illetve az nem. Inkább csak hideg. A hétvégén újabb környékbeli falvakat, városkákat kerestünk fel G-vel. Dublin by night Mint Dublin. Na jó, nem, azt is, de azt speciel egyedül jártam be egyik este. Ünnepi díszbe öltözött már Dublin, és az eddig oly kényelmes ingyenes vasárnapi parkolásomnak is lőttek, mert mostmár minden hétvége, este és ebédidő a karácsonyi bevásárlásról szól az íreknek. Félelmetes. A boltokban nyoma sincs se recessziónak, se növekvő munkanélküliségnek,se létbizonytalanságnak vagy növekvő pesszimizmusnak. Van ellenben infláció, tömeg, roskadásig rakott polcok. Hó nincs, de van csizma. Apropó csizma: többek kívánságára íme a számomra oly értékes, új otthonomban - az éghajlati viszonyok miatt - nélkülözhetetlen, csodaszépkék polárcsizmám. Ehhez egy színben és anyagban tökéletesen harmonizáló polárkö

Vasárnap futottam. A szomszédos parkban: Rivervalley . Egy folyóvölgy – logikus. Nagyon szép kis park, és továbbra is lenyűgöz a friss, zöld és gondozott fű. Alapjában véve nem szeretek futni, de ez már szükségmegoldás volt. Kell a mozgás, a sport, és itt nem úgy van, mint otthon, hogy ha kedvem tartja futok, sétálok egyet – mert ugye gyakran ömlik az eső. Meg úgy sem, hogy fogom magam, és egy ilyen esetben szépen elmegyek a gym-be. Mert a gym-be csak member-ek járhatnak. Oyanok, akik rendelkeznek éves tagságival. Halleluja. Elkezdtem tehát feltérképezni a fitness termek világát . Van egy a közelben, nemrég nyílt, nem túl nagy, barátságos méretek, kedves emberek, tiszta, modern öltöző, szauna, körbe is vezettek. Nem rossz. Egy évre : 70 € a beugró, majd havi 59 €. Ezért korlátlan használat adott. De ha fél év után lelépek, akkor is ki kell fizetni a maradék havidíjat, vagy áttestálni valakire. Van 3 havi konstrukció is: 50 € belépővel, és 65 € -s havidíjjal. Annyira nem baráti. Főleg ú

Gondolkodtam, hogy helikopterrel menjek-e . Van ugyanis leszállópályája. A lakótársam, Sandra pedig nem egy embert ismer a légiközlekedésben, főleg pilótákat (ex Air Lingus alkalmazott), és viccesen megjegyezte, hogy elintézi, ha akarom. Lehet, nem is vicc volt? Akarnom kellett volna. Majd leközelebb… Ha lesz. A helyszín: Carton House . Golf birodalom. Meseszép. A gödi Polus Palace sem rossz, de azt simán übereli. Mert itt valóban állt egy kastély régen is. És ez valóban uribirodalom volt, vadászatokkal, estélyekkel. A Carton House Dublintól északra, kb. 30 km-re található. Csodás parkja van. Hatalmas. Kis folyó, kis hidak, kis csónakház, holdfényes-romantikus, hófehér hattyúpárral. Szinte giccses . A gyógyszálló és konferencia központ egy új szárnnyal is rendelkezik, de a régiben tartják az előkelő vacsorákat. Gazdag díszek, csillárok, régi festmények. Az új szárnyban szobák vannak: plazma tévé, wi-fi, teafőző (fontos), vasaló, külön zuhanykabin és fürdőkád, minden. Ahogy annak lennie

Tom Jones volt a sofőröm. No persze nem az énekes. Bár korban stimmelt. Egy kolléga. Hogy az elején kezdjem a történetet: van egy Social Club-szerűség a cégnél. Jelképes éves tagdíj ellenében évente kétszer részt vehetsz valami eseményen, valamely vidéki ír városkában. Akkor még azt hittem: a kirándulásról szól ez a történet, szép kezdeményezés, gondoltam én. Később nyilvánvalóvá vált számomra, hogy az írek ennél sokkal kevesebbel is beérik: egyszerű lelkek ők, nincsenek nagy igényeik. (Még jó, hogy ezt nem értik.) Nos, pénteken du. 3-kor kellett volna indulnunk, annak érdekében, hogy elkerüljük a városból kifelé autózó hatalmas tömeget… de csak f4-kor sikerült (megjegyzem azért, mert odabenn nem sokan értenek a Power Point rejtelmeihez, viszont rájöttek, hogy én valamelyest igen, és ezt igyekeztek is kihasználni az esedékes prezentációkhoz. No comment.) A dugót sikerült elkerülni – legalább 1 km-en keresztül normális tempóban tudtunk haladni . Utána többnyire álltunk... illetve mi ült

Nyersforditasban by _b and me: alafesto zene a tegnapi utkereseshez. Dzutto isso nyi ita futari aruita ipponmicsi Az út, amin mindig ketten együtt sétáltunk Futacu nyi vakarete becubecu no hoo aruiteku Most két külön irányba ágazó részén járunk Szabisiszade afureta kono mune kakaete A szivemből kicsordul a magány Ima nyi mo nakidasiszoona szora miagete Éppen a sírni készülő eget bámulom Anatao omotta Rád gondolok Kimiga inai joru datte Bár ma este éppen nem vagy velem Szoo no more cry moo nakanai jo De „no more cry” már nem sírok... Ganbatteirukaranette cujokunarukaranette Mert mindent beleadok, mert erős leszek Kimimo miteirudaroo... Talán még láthatlak téged... Kono kieszoona mikadzuki Ez az eltűnőben levő „újhold” Cunagatteirukaranette aisteirukaranette Mert össze vagyunk kötve, mert szeretlek Hiekittateo hitoride atatameru hibi a kihűlt kezek idővel egyedül felmelegszenek. Kimino nukumori koiskute koiskute A te melegséged „hiányzik hiányzik” Doredake denvade szuki to ivaretatte N

“Az, hogy választunk egy utat, azt jelenti, hogy a többit elhagyjuk - aki megpróbál követni minden lehetséges utat, a végén mindegyiket elveszíti.” ( Coelho ) Imadom az idezeteket. Ezt kulonosen kedvelem. Bar csak mostanaban kezdem igazan megerteni. Az az egy baj van csak veluk, marmint az idezetekkel, hogy a bolcsek a nagybetus Elet szinte minden apro szegletet, teruletet lefedtek mar okossagaikkal, ezert minden elethelyzetre, dilemmara, ketsegre, erzesre talalunk mar bolcseletet – no meg annak ellenkezojere is. Mielott kijottem ide, sokat gondolkodtam a fenti sorokon. Probaltam szamomra kedvezoen ertelmezni oket, hatha lehet az utakat kombinalni, osszefonni, de az Elet mar csak ilyen… Szamos utat felkinal, viszont dontenunk kell, hogy melyiket kovessuk: azutan mar csak magunkat hibaztathatjuk, ha rossz utra tevedtunk, ha az tul rogos, vagy meredek, ha nem eleg szep a taj, ha viharos es zord az ido. Ket dolog viszont biztos: 1. az ut semmikeppen nem hasztalan, hiszen azaltal, hogy hal

Megfigyeltem, hogy az irek nagyon konkretak, ha iranymutatasrol van szo. Mar tobbedjere esett meg, hogy megkerdeztem a helyes utat, es mindig nagyon kedvesen, segitokeszen es pontosan mutatnak iranyt. Ez azt jelenti peldaul, hogy ha megkerdezem milyen messze van valami , akkor ilyesmi valaszok hangoznak el: kb. 1,2 km-re, kb. 13 percre . Ertitek: „kb”? Kb. 1254 m-re, es kb. 11 perc 23 masodperc alatt lehet majd odaerni! Nem kb. 1 km es kb 10 perc. Es a vicces az, hogy altalaban igazuk van. Stimmel. Na ez a jo. A hetvege amugy egesz jol telt, leszamitva az onkent vallalt maganyt, meg azt, hogy uj es atmeneti otthonomban a futes egy kulon tudomany, es helyes mukodtetesehez specialis diploma szukseges. Egy automata kapcsolja ki/be fix idopontokban… elvileg. De nem mindig. Es ha valaki adott ido intervallumon kivul szeretne futeni, akkor kenytelen orankent bekapcsolni azt… Es akkor se mindig sikerul. Ez a sporolos futes ir sajatossag… meg veletlen se futenek ejszaka, ill. ha nincs otthon