IRsettLer

Annnnyira nagyon tipikus Murphy, hogy nem is kommentálnám a Paris-ban töltött hétvége időjárási vonatkozását! A két héttel ezelőtti 9 fokos, szakadó esővel kísért szomorú vasárnap után megváltásként tekintettem a forró párizsi hétre. A hőmérő azonban csak azért is alulról is alig verdeste a 20 fokot, ráadásul mindezt nyomatékosította elszórt záporokkal, fűszerezte kelta széllel és felszárította tűző napsütéssel. És ezzel együtt ismét menthetetlenül beszippantott a francia főváros páratlan atmoszférája, ragadott magával  sármos franciasága. Párizsról jobb, ha bele sem fogok a regélésbe, mert napokig tartana - írni és olvasni is. Ezért csak néhány releváns részletet emelnék ki - olyanokat, amelyek ismét bebizonyították, hogy Parisban mindig van új a nap alatt. Megunhatatlan. A szálloda bőséges reggeli svédasztaláról egy hétig csak a croissant-t és a pain au chocolat-t pusztítottam - most egy darabig elélek ezen péktermékek nélkül. Nem sokáig, mert ezek is olyanok, mint a város - m

Stockholm nevéhez illően, ám számomra meglepően, dimbes-dombos. Híréhez méltóan, ám engem mégis sokkolóan borsos. Az éves átlaghoz képest meglepően forró. Már-már mediterrán - hőmérsékletben. Nem vérmérsékletben. Alkohol-kultúra terén Dublin detto. Bájos, de nekem túl steril. Hűvösen elegáns . Sokarcúan eklektikus, de elég karakteres. Nekem. Érkeztemkor kánikula fogadott (hozzáteszem, Dublinban 24 fok búcsúztatott!) – és a ma-mit-vegyek-fel probléma elkísért az egész ott-tartózkodás folyamán. Pedig soha ennyi ideig nem pakoltam még bőröndöt, mint erre a pár napra – és soha ennyire nem lőttem még mellé azzal, hogy mire is lesz szükség. Totális céltévesztés . Ez persze nem a város hibája. Annak számtalan erénye van. Az egyik pl. hogy a hotelben este 6-ig volt check out, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Vagy az, hogy a reggeli vasárnap délig volt fogyasztható. De leginkább az, hogy a boldoguláshoz nem szükséges svédül tudni (a munkakereséshez azonban igen!): a sarki fűs