IRsettLer

Körpanoráma. Totális hangzás. Teljes repertoár. Volt aki azt mondta, ír létére, hogy szégyen ide, szégyen oda, neki ez a koncert igencsak bejött. Kétszer is megnézte. Nem vicc. Egyik fele sem. U2 : fogalom . Fogalmam sincs, miként alakultak élő legendává, és akarva-akaratlanul nemzeti szimbólummá, de megtették. Talán nem véletlenül. A 360 fokos európai koncert körút június végén indult útjára Barcelonából, és félidőben érkezett hazai pályára, a dublini GAA szentélybe, a Croke Park -ba. Három teltházas koncert erejéig. (Eredetileg kettőt terveztek, de azokra alig 1 óra leforgása alatt elfogytak a jegyek.) Az európai turnét pedig természetesen követi az amerikai. De talán a "hazai" eseményt semmi sem múlhatja felül. Az biztos, hogy vétek lett volna ezt az élményt flegmán mellőzni, és meggondolatlanul kihagyni. (Erről Németországban élő francia barátnőm is biztosított sms-ben egy hete, egyenesen a berlini koncertről!) A linkelt ízelítő ugyan nem helyben készült, de remekül ö

U2 után szabadon. Vicces. Meg sunny is. Nem véres, hála a jó Égnek! Véres, csak a hús volt, amit grilleztünk a Powerscourt vízesés lábánál. (A többi környezet pusztító, autós "kiránduló-piknikező" szomszédságában...) Meg csípős is. De csak a csirkeszárnyak, azoknak meg jellemzőjük ez a számomra kellemetlen tulajdonság. Az idő átlagos ír volt. Induláskor bekentem magam naptejjel , mert alattomosan égetett a galád - elvégre nyár van, nem róható fel neki. Aztán pár óra elteltével magamra húztam a polárpulcsit a feltámadó és kitartó szél miatt. Míg nem délután 5-kor beköszöntő nyári zápor nyomatékosította bennünk, hogy game over, jobb lesz a csomagolunk, és szó szerint szedjük a sátorfánkat. Na jó, sátorfa nem volt, de az alkalmi padot és asztalt szét kellett csavarozni. Mire végeztünk, éppen elállt az Égi áldás, hogy ismét teret adjon a fénynek. De mindegy. Vasárnap lévén: weekend was over. Ráadásul egy busy fajta. Szombaton is a környéken jártunk, de akkor "golfozni&q

A múlt heti Oxegen-t okosabb lenne H2O-ra keresztelni. A vízhez sokkal több köze volt, mint a tiszta levegőhöz. Az emlékezetes múlt heti esős fesztivált több ízben felemlegettem a múlt héten. Nem csupán másnap, amikor a nagymosásban próbáltam minden egyes ruhadarabot megszabadítani a rá rakódott sár rétegtől - különös tekintettel a gumicsizmámra száradt több rétegű szennyeződésről. Földanyánk sem bánt szűkmarkúbban ajándékával mint Éganyánk. Ez utóbbi olyannyira belejött a jótékonykodásba, hogy másnap meglepetésszerűen is sikerült bőrig áztatnia egy tíz perces zuhé alkalmával. Csak annyi idő alatt, amíg a tengerpartról elrohantam a kocsiig. Hónom alatt a kempingszékkel és a könyvvel. Egy meggondolatlan pillnatomban eldöntöttem, hogy pár hetes szerzeményem én márpedig felavatom végre a kellemes vasárnap délután alkalmával. Fittyet hányva a közelgő fellegekre. Ha törik, ha szakad. Hát szakadt! Juszt is. De azért a zuhé után a tett helyszínére emelt fővel visszatérve. Márpedigcsakazazérti

Írországban remekül elsajátítható a félig tele, félig üres pohár elmélet pozitív szemlélete. Tegyük fel, hogy van egy fesztivál odahaza, és jön egy zivatar, majd 1 óra múltán ismét kisüt a nap. Az emberek egy része bosszakondik, hogy micsoda ramaty időjárás, mennyire megkeseríti az egész szórakozást, miért nem lehet jó idő. És tulajdonképpen az egész napjára rányomja a bélyegét az átmeneti zivatar. A maradék nézősereg, vagy csak az elfogyasztott alkohol vagy az optimizmusa miatt tulajdonképpen üdvözli a frissítő esőt... vagy egészen konkrétan nem foglalkozik vele. Írországban, ha egy fesztiválon 1 órára kisüt a nap, az emberek kivirulnak, örömtáncot járnak, és hálát adnak az Égnek. És a nap maradék részében, az esőtől és az italtól ronggyá ázva is megpróbálnak úgy tenni, mintha nem gázolnának térdig sárban és nem ázott volna át a bugyijuk /alsónadrágjuk is. Feltéve, hogy van! Ez persze odahaza is megtörténhet könnyen, csak itt a hideg szél, és nem a 35 fokos kánikula szárítja meg , am

Az íreknél nagy divat a gyűjtés. Nem csak a papíré. (Ja, mint ma megtudtam, a recycle kuka begyűjtése is pénzbe kerül : 55 kemény euróba félévente. Viszont korlátlan ürítésre érvényes. Szemben a nem újrahasznosítható, környezet-barátságtalan hulladék elszállításával, amely alkalmanként (!) 8 euró. Bizony. Az ember kétszer meggondolja, mit hova dob. Dob-e... vagy inkább eléget...) Gyűjtés alatt ezúttal kalapozást értek , mindenféle jótékony és kevésbé nemes, ám annál hasznosabb céllal. A templom előtt rendszeresen állnak „dobozos” „hívek” a helyi sportklubnak, gyerektábornak, idősek otthonának, stb. „kéregetve”. Randa, ám megbecsülendő munka. Főleg válságos időkben. Nálam még nem értek célt. Pusztán azért, mert ezen misszók egyikét se éreztem kicsit se magaménak... Bezzeg múlt pénteken a jobbik végénél fogták meg a pénztárcámat . Egy kellemes hangulatú estébe csomagolták a gyűjtögetést. Ahol a belépőből, meg a vásárolt tombolából befolyt összegeket is „jótékony” célra fordították. A

Alig vártam a szombati kerti villás reggelimet. Egészen addig, amíg rá nem döbbentem, hogy az ma elmarad. Szakadt az eső. Azt hiszem életemben nem foglalkoztam még ennyit az időjárással, mint mióta itt élek. Megértem, hogy miért napirendi téma ez angolszász országokban. Mert az, hogy éppen süt-e a nap, nem csupán ténykérdés, azaz megállapítás. Potenciális program is. Lehetőség. Talán vissza nem térő. Az ember könnyedén tanulhat spontaneitást erre felé. És könnyebben megemészti lassacskán, ha felsőbb erők alantas módon keresztül húzzák esetleges terveit. Míg nem idővel le nem szokik erről a felesleges időtöltésről, a tervezésről. Egész héten vérzett a szívem, hogy reggelente hétágra süt a nap, nekem meg rohanni kell munkába. Murphy meg kacag a markába, hogy nesze neked, szombat reggeli eső. Az Ég ajándéka volt ez a nap - is. Sebaj, ebéd után visszakacagtam Murphy-nek. És összességében megnyertem ezt az ütközetet. Feláldoztam a betervezett napsütötötte villás reggelimet, egy be nem terve

Nem nagy kaland, de aktuális! Megbírságoltak. Szabálysértésért. 3 kemény euróra. Nevetséges - az összeg is (100%-os bünti), a rendszer is. Az előbbinek örülök, az utóbbi az agyamra megy. Már említettem. M50. Fizető"kapu". Úgy kell elképzelni, hogy ha az ember használja a várost elkerülő körgyűrű N3 és N4 közötti szakaszát, akkor fizetnie kell. Vagyis minden olyan esetben, ha északról délre tart (vagy fordítva). Persze ki lehetne sorolni az N3-ra, és valahol visszakavirnyászni az N4-en át az M50-re, de az ember nyilván azért használ körgyűrűt, mert siet. Tehát nem variál. A rendszer bökkenője, hogy a fizető kapu nem létezik (a forgalmi dugó elkerülése végett), csak néhány kék alapra fehér bötűkkel felvésett felirat figyelmeztet arra, hogy "pay before 8 p.m. tomorrow". Fizetni on-line lehet, vagy néhány "boltban", amit én nem tudom, mi alapján lehet beazonosítani, meg mint uólag megtudtam, telefonon is. Késő bánat. Mert múlt pénteken Wexfordba érve ezt nem t