Idő és tér
"Látom van valami, ami a szívedet nyomja... tudom, az Élet súlya... tudom, a Világ gondja..." Közhelyes, de nagyszerű. Idézet, és mégis eredeti. Nem én mondom, de nem is tagadom. Magával ragadott. Nem ezekkel a szavakkal, és nem is ezen dallamokkal. A koncertjéből több tanulságot levontam, többek között azt is, hogy születni kell a tehetséggel. Fejleszthető bizonyára, de alapból belülről fakad. Ő az. Egyéniség, mégis tömegeket ráz fel, ringat el, nevettet vagy ríkat meg. Bájos és naív, bölcs és szenvedélyes. Nem akarom tovább magasztalni, de jó helyen, jó pillanatban találkoztam vele és a művészetével. Büszke vagyok arra, hogy egy nyelvet beszélünk, még akkor is, ha angolul énekelt, és hálás vagyok, hogy beszéli a nyelvemet. A gondolataimét is. Harcsa Veronikával a brüsszeli Balassi Intézetben keresztezték egymást útjaink. Ezt persze csak én tudom, ő még csak nem is sejti. Sokan voltunk ott - mégis mintha csak nekem énekelt volna. Mintha a fejemből szőtte volna a gon