Irishabits, ir-sz-ok-as-ok

Csapmelegvízzel szélvédőt kiolvasztani… Nem mondom, hogy rossz ötlet, de én még nem találkoztam ezzel az ősi kelta módszerrel rövid autós pályafutásom alatt sehol.

Persze nem meglepő, hogy nincsen jégkaparójuk, hiszen, amint arról már meséltem, sok egyéb téli-jeges tünetre sincsenek felkészülve. Érteném is én ezt, és csóválják is a fejüket, hogy ez az idei tél különösen kemény és hideg, de azért ez mégis meglepett. Lakótársam gyors és hatékony megoldásként értékeli a teáskannából szélvédőre locsolt vizet… és valóban hamarabb el is indul nálam… egy perccel. Én maradok az ősmagyar, ám jól bevált kaparásnál. Amúgy a második lámpánál beértem… Nem tudom, lehet, hogy csak én vagyok maradi? Szeretem kapargatni azt a jeget, ha már ott van: kicsit legalább emlékeztet a télre, a hóra. Amit ezen a télem még nem láttam!

Sebaj, ha hó nem is, legalább jég van. Az ABS dolgozik is rendesen reggelente. Pedig az utak enélkül is éppen elég veszélyesek. Mert ugye szűkek a sávok, de ráadásul az íreknél nem kötelező gyakorlati órákat venni autóvezetésből: ha átmész a vizsgán, hát gratulálunk! Lényegében mindegy ezen esetben, hogy a szomszédbácsi, a tehenészfiú, a kutyád vagy a macskád tanított e meg vezetni, vagy autodidakta módon magad fedezted fel az összehangolt kormány-mozgatás és pedál-nyomogatás rejtelmeit.

A lényeg: hogy átmentél. És azért azt mindannyian be kell lássunk, akik ültünk már autóban kormány mögött menet közben (nem mondom, hogy bal oldalon, mert az jelen esetben sem igaz), a tananyag elméleti elsajátítása édes kevés. Semmit nem ér. Sőt, ha a szívünkre tesszük kezünket: hányan szoktunk úgy vezetni, hogy minden szabályt, sebességkorlátot, vasúti átjárót, záróvonalat, sárga lámpát, stb.stb betartunk? Legtöbbünk a vizsgán tette ezt utoljára, meg előtte jó esetben 20 x 1,5 óráig. Ha jól rémlik.

Na már most éppen ezen felelőtlen (ír / brit, azaz észak-ír, ezesetben mindegy) alkoholista-mázlisták miatt, akik több időt töltöttek a pubban már rövid életük során (és nem vagyok „bio-fasiszta”, köszi K., de java részük igen fiatal) mint oktatáson, de valami megmagyarázhatatlan csoda folytán megszerezték a jogosítványt (azért lennének tippeim a csodára…), és hála a jó Égnek (meg főleg az anyagi javakban bővelkedő Papának) még egy csodajárgányt is kaptak a fenekük alá, szóval elsősorban miattuk hallani, látni éjjel-nappal több csatornán a „never-ever drink and drive” kampányt. Huh, ez többszörösen összetett mondat lett, beillene nyelvtankönyvbe elemzésre.

Az egyik rádió változat amúgy elmondja, hogy x mennyiségű sör-bor-pálinka, azaz a helyi nemzeti tömény, a whisky, mennyi idő alatt bomlik le a szervezetben. A megengedett mennyiség pedig igen kevés… és azért mert előző éjjel itták magukat részegre, azért az másnap 11-kor még bőven a szervezetükben lesz. (Amúgy elég sok a "check point" hétvégente az utakon, gyakori a szondáztatás!) A TV változat, és én ezt láttam először, ennél sokkolóbb, megdöbbentőbb, elgondolkodtatóbb. Tragikus élethelyzetekbe pillanthatunk be, amelyekben egy a közös: autóbaleset eredményei. Az egyik részben a jeleneteket egy fiatal srác idézei fel egy bárban, és természetesen azonnal leteszi a kezében lévő korsó sört… inkább szomjanhal….

Viccet félretéve, nem véletlen, hogy ennyit kampányolnak. Szinte minden reggel hallani újabb közúti halálesetről a rádióban. (De ne aggódj drága Édesanyám, én vigyázok magamra! Szegénykém, most biztos nem alszik jól ma éjjel…)

A videót sajnos hosszas keresgélés után sem találtam a neten, illetve ahol igen, ott sem volt mögötte tartalom. Elképzelhető, hogy jogi vonatkozások miatt – bár ezen filmeket szerintem a legtöbb lehetséges fórumon terjeszteni kéne. A honlap mindenestre megvan.

Azért a ne igyál, ha vezetsz kampány mellett olyan reklámok is futnak, hogy igyál! Mert az igazi dublininak hazafias kötelessége az ide tévedt turistát a legjobb tudása szerint eligazítani a pubok világában. Mondjuk, sok más nincs Dublinban, amihez idegenvezető szükségeltetne, de azért ez mégis túlzás… És azért, hogy minél teljesebb képet kaphasson a valóságról, tehát viszonyítási alappal rendelkezzen, minél több pubba el kell vinni! A reklám tárgyára ugyan még sosem jöttem rá, hogy igazából mit is akar eladni, mindenesetre igen görbe tükröt tart az ír társadalom felé.

Egyébként a TV műsorukat erősen áthatja a brit big borther közelsége. A Sky csodadekóderrel fogható 628 csatorna közül alig található echte ír. RTE, TV3, meg van egy-két írul beszélő alternatív juhokkal, farmokkal es utazással foglalkozó„művész” channel, aztán a többsége már brit, amerikai, stb. Programjaik túlnyomó részét a Megasztár 1, 2, 3 és ennek változatai, a Szombat esti láz testvérei és unokatestvérei, valamint az I’m a celeb, get me out of here c. minden „igényt” kielégítő műsorok teszik ki itt is. A Barátok közt brit verziója Coronation Street néven fut, az ír szappanopera nevét még szerencsére nem sikerült memorizálnom.
Aztán vannak a Viasat3, alias sorozatcsatornák: Friends, Sex and a City, Criminal Minds, Desperate Housewives, CSI. En boucle, azaz megállás nálkül. Egy hét alatt egy évadot végig lehet nézni, és még kívülről meg is lehet tanulni. (Bevallom: láttam egy két epizódot én is…) Hír műsorok, meg néhány dokumentumfilm, mint a Top Gear: autókról szóló blőd brit "dokumentumfilm", angol humorral megspékelve. A hetewkben járt Dublinban a produkció, persze korlátozott jegyszámmal.

Nos… ezzel le is tudtuk a média szerepét, és, ahogy kell, le is szerepelt gyorsan.

Rádiókból hasonlóan színvonalas a választék: a Dublin Q102 és a 98 FM éles konkuirenciaharcot folytat Sláger és Danubius / Juventus mintára. A CityMix olyan Sztár rádió szerű, az RTE meg a BBC helyi kiadása, talán a mi Petőfink, mármint a rádió, húzható rá… Az aktuális slágerek itt is naponta 10-20x hangoznak el.

A legjobban a reggeli időjárás jelentés tetszik: száraz, ködös, szeles, idő várható, napsütéssel, néhol zápor-zivatarral, viharos északi széllel. Hidegre számítsunk, 3 fok körül, ami napközben akár 10-11 fokra emelkedhet, éjszaka -1-3 fokig süllyedhet. Vigyázzunk a jeges utakon! És ez szinte minden nap!

Zárásul, álljon itt a nap poénja: ebéd, cégnél, kollegákkal. Szemben velem az egyik gondosan készíti a szendvicsét, fel nem pillantva, nehogy mesterművének elkészültében megakadályozzák (pedig erősen szuggeráltam, döbbenetemben, azt hittem, ez egy joke): határtalan türelemmel, kitartással rendezgeti el egy szelet megvajazott toast kenyéren a zacskós chips törmeléket, majd még ennél is nagyobb szakértelemmel hajtja félbe azt (!), és tuszkolja be a galádul kihullott darabokat.. ezután élvezettel ráharap! Ez az ebédje! És nem csak ma.… kis ínyenc! Egy gasztrobu(l)vár.
Igen nagy önuralom kellett hozzá, hogy ne hahotázzak az arcába, a csirkemell filém és a salátám mellől… Nem, disznót most nem eszünk egy darabig!