Hirkoznapok

Megjött a bankkártyám. Persze már egy pár hete. Az AIB-be fektettem a pénzem, többen ajánlották, de igazából teljesen mindegy. Kiszámíthatatlan melyikük megy csődbe egyik napról a másikra. (Múltkoriban olvastam, hogy a magyar Citibank az ír leányvállalatba olvad be. Tehát aki odateszi a pénzét jövőre, arra az ír feltételek érvényesek… Nem tudom, mennyire megnyugtató ez. Legutóbb arról cikkeztek az újságok, hogy minden ír bank összefonódik. Az érdekes helyzetet szülne.)

A banki ügyintézés amúgy viszonylag gyors: ahová én járok, ott az átlag várakozási idő kb. 1 perc. Ebédidőben. Ez abszolút pozitív.
Ami viszont érdekes: mindenről levelet küldenek, nem is egyet. A bankkártya részleteit, tudnivalóit is 2-3 levélben küldték el. Egy vagyon. Aztán jelentkeztem net banking-re, azt is csak levélben vagy személyesen lehet, amiről megint küldenek 2-3 levelet, amelyből egy tartalmazza a regisztrációs számot, egy a kódot, amit utána még telefonon aktiválni kell… nem egyszerű ám. De ma már be tudtam lépni. Két hónap kellett hozzá. A lakbéremet szeretném neten átutalni, de ahhoz még egy 3. kód hiányzik. Neee….
A bankkártya még azért érdekes kérdés, mert nem kérdezték ám meg, milyet szeretnék: Visa, MasterCard, stb.? Maestro van, és kész. Ha tetszik, ha nem. Maestro és Laser logóval. A Laser itt olyan, mint Franciaországban a CBleu. Országhatáron kívül semmire sem jó. Local brand. És nem is credit cardnak, hanem laser cardnak hivják a bankkártyát. Mondom, mint a franciák meg carte bleu-nek. Csak mi nevezzük nevén a dolgokat. Ja, és náluk is létezik még a csekk, de már egyre kevesebb helyen fogadják el.
Még egy érdekes tapasztalat: would you like cash back? Ezt a kérdést akkor hallottam először, mikor bankkártyával akartam fizetni a helyi supermarket-ben. Harmadjára sikerült felfognom, mit szeretne a pénztáros kisasszony. Készpénzt visszaadni, ha szeretnék. Figyelmes ötlet: mivel itt is pénzbe kerül a pénzfelvét, így ki lehet játszani a rendszert. Beütik, hogy 100 euró, és visszakapsz mondjuk 40-et, ha épp 60 volt a számla.

A bankkártya, azaz birodalmi lézerkard (Laser Card), ahogy én hívom, a legtöbb helyen elfogadott fizetőeszköz. Éttermek, üzletek, pubok, posta, mozi, stb. Taxiban nem. Meg buszon sem. Ez fontos lehet.
A gym-ben is elfogadták. Ide belinkeltem volna a gym honlapját, ha létezne, de nem létezik. Northwood Fitness Club névre hallgat, Santry-ben találtatik, és az olcsóbbak közé számít. 300 euró egy évre (ebből saját honlapra nem futja…). Tudom, tudom, most sokan hátrahőkölnek, hogy Te jó Ég, ez mennyire sok, és minek egy évre, stb. De ár-érték arányban ez tűnt a legjobbnak – még fél évre számolva is. Bár az értékre csak mostanság derül fény: beiratkozáskor kaptam egy szép kék sporttáskát, egy saját lakatot, egy törölközőt. Meg féyképes igazolványt, amin széles mosollyal szerepelek, mert a fotót helyben készítették, és éppen elhaladt ott egy srác, aki annyit mondott kedvesen: big smile, mire persze önkéntelen mosolyra szaladt a szám… így lettem hát megörökítve az utókornak.
Az öltöző tiszta, tágas, kultúrált. A zuhanyzó rész is. A kondi terem egy kétszintes szardíniás dobozra hasonlít: egymás mellett sorakoznak a futópadok, kerékpárok tucatjai, TV-vel felszerelve – csak egy saját fülhallgató kell, és teljes az élmény: izzadj és mozizz velünk, at the same time! Mindenki beviheti a saját kis italát, sőt, ivócsapok biztosítják az utánpótlást. Van egy hatalmas terem a különféle óráknak, na erről később. Ezenkívül uszoda, szauna, jacuzzi – és mindez két percre a cégtől. Remek. Jobb híján itt tölthetem az estéimet.
Első alkalommal személyi edző segít összeállítani testreszabott edzéstervedet. Segítene. Ez nálam ott kimerült, hogy felültetett a kerákpárra bemelegítés gyanánt, 10 percre, azzal az ócska és átlátszó szöveggel, hogy majd visszajön. 15-20 perc múlva meguntam a bemelegítő tekerést, és átmentem futni. Fél órán keresztül figyeltem, mire előkerült, akkor lecsaptam rá, hogy elfelejtett. Még elnézést sem kért, viszont nehezen leplezte mosolyát kipirosodott arcom láttán… és rövid úton átirányított 10 percre a cross gépre… mondanom sem kell, innen is 15 perc után jöttem le, emberünknek se híre, se hamva. Egy kis levezetés után hazamentem, de ezt még behajtom rajtuk. Ami jár az jár.
Hét elején visszatértem a tett színhelyére: persze fogalmam sem volt melyikkel beszéltem legutóbb, olyan egyformák ezek mind. Mondjuk ezúttal órára jöttem. Gondoltam tesztelek többet is, a lényeg, hogy fáradjak le. 45 perc boxaerobic… és 15 perc hasizom (ez külön órának számít!)után leizzadnom nem sikerült, de elaludnom majdnem. Igaz, ez a kezdő óra volt. Legközelebb a haladót tesztelem. De lenne mit tanulniuk az otthoniaktól. Nem is csodálom, hogy az ír lányok úgy néznek ki, ahogy… Nincs mitől lefogyniuk. 15 perc futás után gondoltam benézek a haladó step-re. Az órát adó lányt megkérdeztem, mennyire haladó ez (mert a kezdő óra nem volt túl megterhelő), de biztatott, hogy próbáljam meg, talán tudom követni. A stepet otthon azért nem szerettem, mert hatalmas szellemi megterhelést, koncentrálást igényelt a koreográfia követése. Nos, bele se merek gondolni, hogy milyen lett volna a kezdő óra. Ez se nagyon fárasztott le, de legalább nem volt unalmas. A nyújtás- levezetésre nem sok időt fordítanak… viszont a mikrofonra van pénzük. Ergo, annyira visszhangzott a teremben, amit a hölgy mondott, hogy én semmit nem értettem belőle. Kb. mintha nem mondott volna semmit. Csak utánoztam a többieket, rejtély, hogy ők honnan tudták, mi következik..!
A bő két óra edzés eredménye izomláz mindenesetre nem lett… viszont másnapra ágynak estem influenzával. Lehet mégiscsak fárasztó volt ez legyengült szervezetemnek? Most kényszerpihenő következik. Aztán egy hét múlva már otthon is vagyok…
Repül az idő...