Bevezetés: egy másik világba
Gondolkodtam, hogy helikopterrel menjek-e. Van ugyanis leszállópályája. A lakótársam, Sandra pedig nem egy embert ismer a légiközlekedésben, főleg pilótákat (ex Air Lingus alkalmazott), és viccesen megjegyezte, hogy elintézi, ha akarom. Lehet, nem is vicc volt? Akarnom kellett volna. Majd leközelebb… Ha lesz.
A helyszín: Carton House. Golf birodalom. Meseszép. A gödi Polus Palace sem rossz, de azt simán übereli. Mert itt valóban állt egy kastély régen is. És ez valóban uribirodalom volt, vadászatokkal, estélyekkel. A Carton House Dublintól északra, kb. 30 km-re található. Csodás parkja van. Hatalmas. Kis folyó, kis hidak, kis csónakház, holdfényes-romantikus, hófehér hattyúpárral. Szinte giccses. A gyógyszálló és konferencia központ egy új szárnnyal is rendelkezik, de a régiben tartják az előkelő vacsorákat. Gazdag díszek, csillárok, régi festmények. Az új szárnyban szobák vannak: plazma tévé, wi-fi, teafőző (fontos), vasaló, külön zuhanykabin és fürdőkád, minden. Ahogy annak lennie kell. Ezen és a golfon kívül istálló, wellness, fürdő, bár, stb. gondoskodik az unatkozó, de jómódú kereskedő-feleségek kényelméről.
Az apropó: termékbevezetés. Több napos. Ott alvós. A kiváltságosoknak. Mert itt a termékbevezetés sem a termékről szól, de nem is „csak” az evésről, mint nálunk. Igen, természetesen az ivásról, mi másról. Első nap a tulajok, második nap a kereskedés vezetők, aztán a staff. Én egy éjszakára és 3 nappalra voltam hivatalos (na ezt adjátok össze), de így is megérte. Az ír kereskedők pont olyanok mint a magyarok. Minden szempontból: korra, nemre, stílusra, problémákra. Tanulságos 3 nap volt. És tanulságos 1 éjszaka. Találkoztam többek között Bill Cullen-nel személyesen.
Nem mond semmit a neve? Hát nekem se mondott. Ő a helyi Mr.Baumgartner. Mielőtt leányvállalattá alakult volna a cég, ő és 7 telephelyesre duzzadt cége importálta az autókat. De gondolom a négykerekűekkel már elég időt töltött ahhoz, hogy máshoz támadjon kedve. Show business-be fogott, és importálta az „Apprentice” néven futó televíziós reality showt. X ember, x helyzetgyakorlat. A résztvevőknek különféle üzleti feladatokat kell megoldani 2 csapatban, és a vesztes csapatból Mr Cullen kirúgja a leggyengébb láncszemet. Olyan Máthé Krisztinásan. De a feladatok ötletesek: legutóbb egy duty free shop arculatot és logót kellett tervezniük a Dublin Airport-ra.
Az étkezés: az ebéd az elvárt színvonalhoz képest kevés, és átlagos volt. 2 fogás + tea vagy kávé. Nem volt desszert – persze ezt lehet, hogy csak a hozzám hasonló édesszájúak hiányolták. A vacsora viszont pazar: 5 fogás, bor, desszert, és éjjel f12-kor ért véget. De csak arra a rövidke időre, amíg átmentünk a kitchen bar névre keresztelt helyi pubba, ahol ír tánczenekar várta a kedves vendégeket. Meg persze nem kevés alkohol, a kellő tánclépések megalapozására. Nem hiába.
A tanulság:
A helyszín: Carton House. Golf birodalom. Meseszép. A gödi Polus Palace sem rossz, de azt simán übereli. Mert itt valóban állt egy kastély régen is. És ez valóban uribirodalom volt, vadászatokkal, estélyekkel. A Carton House Dublintól északra, kb. 30 km-re található. Csodás parkja van. Hatalmas. Kis folyó, kis hidak, kis csónakház, holdfényes-romantikus, hófehér hattyúpárral. Szinte giccses. A gyógyszálló és konferencia központ egy új szárnnyal is rendelkezik, de a régiben tartják az előkelő vacsorákat. Gazdag díszek, csillárok, régi festmények. Az új szárnyban szobák vannak: plazma tévé, wi-fi, teafőző (fontos), vasaló, külön zuhanykabin és fürdőkád, minden. Ahogy annak lennie kell. Ezen és a golfon kívül istálló, wellness, fürdő, bár, stb. gondoskodik az unatkozó, de jómódú kereskedő-feleségek kényelméről.
Az apropó: termékbevezetés. Több napos. Ott alvós. A kiváltságosoknak. Mert itt a termékbevezetés sem a termékről szól, de nem is „csak” az evésről, mint nálunk. Igen, természetesen az ivásról, mi másról. Első nap a tulajok, második nap a kereskedés vezetők, aztán a staff. Én egy éjszakára és 3 nappalra voltam hivatalos (na ezt adjátok össze), de így is megérte. Az ír kereskedők pont olyanok mint a magyarok. Minden szempontból: korra, nemre, stílusra, problémákra. Tanulságos 3 nap volt. És tanulságos 1 éjszaka. Találkoztam többek között Bill Cullen-nel személyesen.
Nem mond semmit a neve? Hát nekem se mondott. Ő a helyi Mr.Baumgartner. Mielőtt leányvállalattá alakult volna a cég, ő és 7 telephelyesre duzzadt cége importálta az autókat. De gondolom a négykerekűekkel már elég időt töltött ahhoz, hogy máshoz támadjon kedve. Show business-be fogott, és importálta az „Apprentice” néven futó televíziós reality showt. X ember, x helyzetgyakorlat. A résztvevőknek különféle üzleti feladatokat kell megoldani 2 csapatban, és a vesztes csapatból Mr Cullen kirúgja a leggyengébb láncszemet. Olyan Máthé Krisztinásan. De a feladatok ötletesek: legutóbb egy duty free shop arculatot és logót kellett tervezniük a Dublin Airport-ra.
Az étkezés: az ebéd az elvárt színvonalhoz képest kevés, és átlagos volt. 2 fogás + tea vagy kávé. Nem volt desszert – persze ezt lehet, hogy csak a hozzám hasonló édesszájúak hiányolták. A vacsora viszont pazar: 5 fogás, bor, desszert, és éjjel f12-kor ért véget. De csak arra a rövidke időre, amíg átmentünk a kitchen bar névre keresztelt helyi pubba, ahol ír tánczenekar várta a kedves vendégeket. Meg persze nem kevés alkohol, a kellő tánclépések megalapozására. Nem hiába.
A tanulság:
1. a termék kiváló, mindenkinek tetszik.
2. ha egyszerre 4 terméket vezetsz be, bérelj viszonylag nagy termet. (Ez alap igazság, de itt a jelek szerint nem ismerik.)
3. a súgógép csodákra képes.
4. a kereskedők semmivel nem jobbak vagy rosszabbak, ha isznak, mint bármely földi halandó, amellyel egy pubban akad össze az ember. Lehet, ők is csak emberek. Ezen az sem segít, sőt, ha 30 körüli hölgy is akad a társaságban. Előbb-utóbb ízes és ízetlen tréfák könnyű célpontjává válik. Nem bántóan, csak bosszantóan. Na, ekkor, meg a 2., „köszönöm, már nem iszom” pohár bor után mentem el aludni. Éjjel 2 óra volt. Jól esett. Megérdemeltem. Nehéz és hosszú nap volt.
Megjegyzések