Kelta Tigris vs Gall Kakas: 2 goals & 1 Thierry

Henry Street. Utca Dublin szívében. Azt hallottam, kezdeményezik az utca átkeresztelését. Cheating Street mennyivel találóbb lenne. A helyiek szerint...

Azt is hallottam, hogy holnaptól több különböző kezdeményezés bojkottálni kívánja a francia termékek vásárlását!

Ilyen az, amikor a kelta Tigrisbe belecsíp a harcos gall Kakas. Ilyen az, amikor egy sportmániás ország népének önérzetébe tipornak a büszke és cseles (?) gallok. A sportdiplomáciai botrány mellett azonnal fokozódik a gazdasági válság is, és jegesre fagynak a barátságos kétoldalú kapcsolatok. Mert itt barátságosságról szó sincs, a küzdelem, ha nem is vérre, de vébére ment.

Aki nem érti a viccet, nem látta a szombati Croke parkban tartott ír-francia vb selejtező szerdai visszavágó mérkőzését. Bizonyára nem ír származású emberről van szó, és nem is írországi franciáról. Itt egyszerűen kikerülhetetlen volt a téma. A roncsautó beszámítás, a scrappage scheme melletti viták tetejében már ez is folyik a csapból.

Rövidre fogva: Thierry Henry profi kézilabdáshoz illő mozzanat kíséretében helyezte a mindent eldöntő labdát a kapuba, a hosszabbítás félidejében. Mindez persze csak a visszajátszásból derült ki, és természetesen azután, hogy a gólt - egy előző kudarcba fulladt kísérlet után - ezúttal jogosnak ítélte a svéd bíró, ezzel biztosítva beszállókártyát a franciáknak a dél-afrikába tartó járatra. Kínos kései bánat.

Kínos az íreknek, akiket a szombati felejthető teljesítmény után szerda estére mintha kicserélték volna: feltámadt poraiból a kelta vadmacska, és kb. ízekre marcangolta (volna) a raccsoló kiskakast. De nem engedték. Pedig az idegenben küzdő ír tizenegy játékára nem lehetett panasz - a pubban még a francia drukkereknek is leesett az álla! Olyan érzésük volt folyamatosan, mintha eleve kétszeres létszámfölényben lennének az írek (mindenhol ott voltak), illetve mintha állandóan támadtak volna - ami valahol igaz is volt.

A taktika meg is hozta édes gyümölcsét egy viszonylag korai gól képében. Innen veszíteni, különösképpen így, elég kínos. Nem is hagyják annyiban a dolgot a felbőszült írek, újrajátszást követelnek. Nem replay-t, új meccset. A brand new one-t.

Elég kínos mindez a franciáknak is, akik csupán a szombati, idegenben (tigerland-ben) lőtt potya góljuknak hála jutottak el a hosszabbításig. Valamint a drukkereinek is, akik többsége érzi, és rosszul is érzi magát amiatt, hogy ez a győzelem inkább vereségnek könyvelhető.

Különösen kellemetlen ez Thierry Henry szponzorainak (aki sajna nem csupán lábbal nyúlt a nyerő gólba... és ezt nem is rejtette véka alá), hiszen egy "csalót" támogatnak.

A fentiek tükrében nem szükséges magyarázni, miért kifejezetten balszerencsések a történtek ama bizonyos francia autógyártó számára, aki a Stade de France mellett M. Henry-t is támogatja, sőt... Image növelő példaképnek használta több kampányában. Már több újságíró érdeklődött, hogy vajon ezek után mit lép a cég? Továbbra is támogatnak-e egy csalót?

Ha lehet tovább fokozni, a helyzet roppant kényes a reklámkampánya közepén tartó, írországi leányvállalatnak.

Hiszen ki gondolná, hogy egy átlagos sporteseményen bekövetkezett szerencsétlen, ám nem kivételes szabálytalanság, és egy hibás bírói döntés, kihathat az ellenfél országának autóértékesítésére.

Pedig de...

Sőt, azt sem tartom kizártnak, hogy az írországi franciáknak hirtelen többe kerül majd a Guinness a pubban, mint a helyi "törzsvendég"eknek (ez amúgy eddig is gyakorta megesett, itallap hiányában... otthon már büntethetne a fogyasztóvédelem) vagy az egyéb átlag turistának. Esetleg nem kapnak szobát hotelekben, vagy jegyet repülőre...

A szerda esti meccsről kár lett volna lemaradni, a hangulat óriási volt az általunk félig bevett, vérző ló névre hallgató pubban, kár, hogy a szájízünk nem csak a sörtől maradt keserű. A ló helyett ezúttal a tigris vérzett... el. De roppant kultúráltan tette. Senkit nem vertek meg, nem szúrtak le, és még csak be sem szóltak.

Bár az égalité jegyében - és mert én nem vagyok se gall, se kelta - egyik orcámon francia, a másikon ír trikolor díszelgett, be kell valljam, szívem ezúttal a sörivókhoz húzott a szőlőgazdákkal szemben. Aki kicsit is ismer, az könnyen el tudja képzelni ezek alapján, hogy valóban égbekiáltónak tűnt az igazságtalanság.

Szégyen a nagy világbajnok franciáktól, hogy ilyen áron tudták csak felküzdeni magukat a melegebb éghajlatra tartó gépre. És sajnáltam ezt a sportfanatikus ír nemzetet, mert becsülettel küzdöttek. Volna.

A meccs után beültem a francia márka egyik csúcsmodelljébe, és a szakadó esőben fülig érő szájjal hazavezettem. Hétközben ugyanis nincs éjszakai busz. Pedig ha lett volna, nem tart fél óráig parkoló helyre lelnem a meccs előtt, ahol nem elég, hogy bizonyos utcákban éjfélig kell fizetni a borsos 3 eurperhour díjat, de még engedély is szükséges hozzá... hogy fizethessek! Vicc. Hiába, nem elég sportban élen járni...

Allez les blues!?