Dublini french touch

Annyira hihetetlen, hogy ezt muszáj megírnom!

November közepe van: és melegem van a lakásban! Olyannyira, hogy a tavaly hasonló időtájt vásárolt extra-meleg túlélő polárcsizmámat két perce levettem a lábamról, mert nem tudtam, miért kerülget a hőguta. íme a bizonyíték, hogy itt sem kellene mindig megfagyni - néha elég lenne csupán fűteni. A termosztát azonban csak kivételes alkalmakkor kúszik 15 fok felé. Vagy olyankor, ha lakótársam nem tartózkodik itthon, vagy olyankor, ha itthon tartózkodik ugyan, de másodmagával.

Ez már a múltkoriban feltűnt: egyszer hazaértem, és megcsapott a jóleső meleg. Akkor esett le, hogy oldalborda gazdája is itt tölti a hétvégét, és mivel a kedves jóval melegebb éghajlatról származik, ezért nehezen viseli a szeles-téli írdőjárást - főként a lakásban benn. Ilyenkor tehát szélfútta kis zugunkba beköszönt az ír nyár.

Ma különösen fázhatnak - úgy tűnik kihűlőben a szerelem - mert ezerrel megy a fűtés.

Hozzáteszem menjen is, ha már a múltkoriban több száz eurónyi fűtőolaj részesedést kellett leperkálnom. Nem szálltam vitába, hogy ugyan mire fel, mikor sose fűtünk már olyankor, mikor én is itthon vagyok - mondván zajos, nem bír aludni. Ja, éppen mint a zuhany. Annak is nagy a füstje, de lángja semmi: zajos, viszont alig folyik belőle a víz, hogy lemossa a habot. Ezek az írek nem komplettek.

Amúgy mióta saját fűtőapparátom van (hősugárzó) azóta én nem panaszkodom a hőmérsékletre! Az igazságnak azonban része, hogy miközben e sorok születnek, az ablak felé eső felem érzi a réseken átfuvó szélvihart. (Hamarosan induló szigetelő cégemhez várom lelkes szigetelő kisiparosok és még lelkesebb, de főleg nagylelkűbb kistőkések jelentkezését!) De amíg az eső nem esik be, nincs gond. Szerintem ez is csupán idő és kitartás kérdése: abban pedig nincs hiány, a héten nagyjából megállás nélkül esik - főleg, amikor az utcán vagyok.

Éles témaváltással - késő van átvezetésen agyalni, az ihlet meg nem érkezik - megemlíteném a hetem francia vonatkozását! A munkám mellett persze. Ahol ugye többet beszélek franciául, mint angolul.

Szerdán egy francia beütésű, ám angol (BBC) produkciót tekintettünk meg francia barátnőmmel: An education. Ajánlom. A trailert is. Tanulságos, meglepő fordulattal.

Rájöttem arra is, hogy a moziban isteni gombócos fagyi kapható, amely Ben&Jerry's néven fut, idióta a reklámja, nem olcsó (de Dublinban mi az?), ellenben mennyei. Egy gombóc kb. 2.5 euró, 3 gombóc kb. 5 (upselling), ellenben 3 gombóc megfelel 5-6 otthoni gombócnak - mióta otthon, szép suttyomban, 3 dekásra csökkentek az adagok. Lassan mokkáskanállal lesznek kénytelenek szervírozni!

A dublini Cineworld-nek van még egy remek tartozéka: a korlátlan filmnézésre jogosító havidíjas kártyás előfizetés. Röviden: havi 19.99 Euróért (itt még van 1 centes, egyelőre) annyit mozizhatsz, amennyit a szemed és a feneked kibír. Az itteni jegyárak mellett pár matematikai alapművelettel eljuthatunk arra a tömör és velős eredményre, hogy havi 2 mozifilmmel nem veszítünk a bolton, afölött pedig csak nyerünk.

Eddig nem láttam értelmét efféle klubtagságinak - pluszban tartok is az apróbetűktől kissé - de most, hogy a téllel az eső és szél mellé beköszönt a délután 4 órai sötétség is, erősen megfontolandó. Elvégre, remek program a mozi, egyedül vagy többedmagunkkal is. Nem ázunk, nem fázunk (!), és ha jól választunk, még kultúrálódunk is. Az Dublinban külön öröm. Ha meg nem, akkor sem bosszantó, legfelejebb időveszteség. Az elhatározás mindenesetre megszületett.

A szerdai french touch-ot egy csütörtöki is követte. A mindennapi betevő falatok esti felvonása a Fafie's-ban. Creperie francaise. Authentique. Very. Eredeti francia alapanyagok egy francia-ír vegyespárostól. (Ez gyakran megesik errefelé: kalandvágyó francia leányzó pár hónap gyakorlatra jön, általában nyelvtanulás céljából, majd összeakad egy mókás, laza, ír legénnyel, akivel korlátlanul gyakorolhat angolt is, franciát is, és aki elrabolja szívét, meg őt is hazájától. Így esett, hogy hirtelen már tíz éve kinn él...). Az a jó az ilyen franciás helyeken, mint palacsintázó vagy borozó, hogy sosem tudni, angolul vagy franciául értik-e meg jobban az embert. De mindenképp megértik. Ezért mindig kedvünk szerint lehet próbálkozni.

A sós mozarellás-sonkás-spenótos "galette breton" is ínycsiklandó és laktató választásnak bizonyult - a hely szellemét és nevét viselő mandulás-csokis-vanília fagyis desszertet tulajdonképpen már csak a szemem kívánta. De megérte az árát.

A heti French feelinget egy pohár Moet pezsgő zárta az irodában, ahol a főnökség szerint már van mit ünnepelni. Szerintem ez felelőtlen előre ivás az ír medve bőrére, különösen egy péntek 13-án, de üzleti titkot sértene, ha elárulnám, így nem teszem. A Forma 1-es luxus szponzor-pezsgőről annyit csupán: finom, de nyilván nem éri meg az árát. Éppen úgy, ahogy bármely egyéb luxustermék sem, ahol csak a marketinget meg az imázst fizetjük meg a borsos felárral. Hiába, elit klubba drága a belépő. Milyen jó, hogy legalább ez nem az én problémám.

Santé! Cheers!

Bonne nuit!