Topgearish

Na még a TopGear is.... Pedig nem is Irish. (British.) Mi másról szólt volna, ha nem Mr. Henry-ról. Mindegy volt, hogy éppen francia autót kellett felpörgetni és lejáratni vagy magát a francia labdarúgást (avagy kézilabdát...??), a brit őrült autós show köztudottan francia(autó)ellenes "sztár" műsorvezetőire bizton lehetett számítani. Ebben is. Live is.

Meg abban is, hogy remek hangulatot varázsolnak egy szempillanatás alatt az RDS-ben csodálatukra (vagy inkább az autócsodákra) összegyűlt nézősereg legnagyobb örömére. Az RDS éppen olyan funkciót tölt be mint nálunk a Hungexpo és a Körcsarnok egyvelege. Kiállítások, sportesemények, koncertek, szalagavatók, diplomaosztók, és egyéb rendezvények színhelye. A különbség "csupán" annyi, hogy a helyszín Dublin egyik legelőkelőbb negyedében helyezkedik el. Délen. Ez fontos részlet. A Northsider - Southsider megosztottságot leginkább a pesti - budai viszonnyal tudnám érzékeltetni. Beszédes hasonlat.

A jegyek 50-100 eurós áron igen gyors ütemben fogytak a három napon át tartó eseményre (kiállítás és live TV felvétel), amely során a show-ra kétségkívül nagyobb hangsúly került, mint magukra az autókra. Persze autókról szólt minden, de mégsem úgy, mint egy klasszikus autós műsorban.

Azok számára, akiknek az eddigiek alapján sincs fogalmuk arról, hogy miben is rejlik a TopGear titka, ízelítöül álljon alább néhány kényes részlet:

A show műsorvezetői, a kicsi Richard Hammond, a nagy Jeremy Clarkson és az indián James May azon szerencsés földlakók közé tartoznak, akik remekül megélnek a hobbijukból. Nem csupán a világ legkülönfélébb és legkülönlegesebb autóit tesztelhetik és következmény nélkül kritizálhatják, ha éppen kedvük tartja, de mindezért még meg is fizetik őket. Nem elég, hogy olyan álomautókat tolnak a fenekük alá, amelyekért mások súlyos milliókat fizetnek vagy melyekről csupán álmodnak, nem elég, hogy körbeutazhatják velük a földet, nem elég, hogy ezrek rajonganak értük, és mindezért cserébe beszólnak a közönségnek és a gyártóknak is, mindennek tetejébe még pénzt is kapnak érte. Sárga irigység távozz tőlem!

A show látványos kaszkadőr elemekkel is operált: csikorgó kerekek, lángoló autók, kézifék és kuplungszag, őrült versenyek talpalatnyi helyen, fejük tetejére boruló autómasinák, ugratás és tűz, tűz, tűz... Carmageddon. Dióhéjban ez a topgear. Padlógáz. Gáz?

Nem annyira gáz, inkább csak túlzás. Aki nem autófanatikus, azért jobban jár, ha falakon kívül marad, mert a Cool wall könnyen gáz oldalára kerület. A Cool wall az a virtuális faliújság, ahol a közönség szavazata juttat vagy a sötét oldalra, vagy "hűvösre". Kúlra. Azaz, helyben dől el, hogy a felvonultatott autócsoda menő-e, vagy éppen elmehet a fenébe. (Zárójeles, ám fontos megjegyzés, hogy az igen erős french touch ellenére a menő kategóriába került a kívánatos Mégane Coupé, a legszexibb francia.)

De ez csupán előjáték volt. A izgalmakat divatbemutatónak beillő szemle fokozta: Audi R8-cal felvezetve, Aston Martinnal felturbózva, meg egy Enzoval felrázva. Nem keverve. Többek közt.

Mígnem a tömeg kisebb extázisban tört ki, amikor végre aktívan részt vehetett a műsorban: a két csapatra osztott néző közönség hanggal működtette a szimulátor képzeletbeli gázpedálját, és kéz- (ill. tábla) feltartással a kormánykereket. Vesztettünk egy csatát, de nyertünk egy élményt.

Az élmény és a versenyszellem azonban tovább fokozódott: a három lökött műsorvezető házi barkácsolású, autónak távolról sem nevezhető, masinákkal igyekezett A-ból B-be jutni, a négy rallyzó Focus ST pedig igyekezett eldönteni, hogy éppen feketében vagy fehérben versenyezzen-e - a rögtönzött fényezőműhelyben ugyanis percenként színt cseréltek, így nem volt elsőre egyértelmű hány autó is vesz részt a mutatványban. 4. Tuti.

4:1. Ez pedig az ír-francia foci meccs eredménye: visszavágó "a la TopGear". Autókkal és óriás labdával. Irish victoire - miután a francia "játékosokat" egyesével kiállították. Sovány vigasz, remek móka.

Ahogy mókánál több értelme nem volt a három kerekű autók csatájának sem, mivel versenyzésre tökéletesen alkalmatlannak bizonyultak, ám borulásban kiválónak. Ezen kívül szokás szerint itt volt a verhetetlen Stig, aki minden menő kihívóját kifüstölte a pályáról, majd végső csapásként végigszáguldott a halálkeréken.

Ezzel az elképesztő mutatvánnyal zárult az idei dublini végsebesség, a csúcs show.

A szomszédos épületben még tettünk egy kört, végigjártuk a kiállítók és szponzorok standjait, de egy budapesti autószalonhoz képest igen falusiasan szegényes volt a kínálat: az elrendezés és a tartalom is. Adtak viszont ingyen csokit, hogy mindenkinek megédesítsék a nap végét. Nemzetiségtől és márkától függetlenül. Már megérte.

Főleg, hogy Thierry Henry szponzorainál már csak egy ember támogatói sírhatnak jobban: Mr Woods-é. A Tigris-re idén ilyen formán is rájár a rúd. Meg a férfiasan tökéletes Gillette-re is, amely kifejezetten rossz lovakra tett azzal, hogy mintapéldány férfiakat választott példaképéül. Tökéletes példáit a tökéletlen macsó társadalomnak - minden szempontból...

Gáz... Ez van.