I’m Irish... what’s your excuse?

A fenti címsor lehetne akár Halloween mottója is – Dublinban.
A feliratra egyébként egy szuvenír shopban bukkantam, egy fűzöld pólót ékesített! Kár, hogy írek ritkán vásárolnak maguknak ruhát efféle helyeken. Pedig minden furcsaságra, kulturális sokkra és hektónyi alkoholáradatra magyarázatul szolgálna ez a három szó: bocsánat, ír vagyok.
Nézzük el nekik, hogy ők ezért nem kérnek elnézést. Számukra mindez természetes. Számomra döbbenetes.
Halloween tájékán fokozottan.

A teljesség igénye nélkül lássuk miben különbözik egy átlagos október harmincegyedike egy átlagos dublini szombat éjszakától.

Warm-up:

Hetek óta narancssárga tökök, boszorkány seprűk, Happy Halloween szalagok, feliratok, és félelmetesebbnél félelmetesebb álarcok és jelmezek díszítik a boltok kirakatait és polcait. Szörnyek kaphatók a sarki boltban és a képeslapárusnál is.

Előző hétvégén a pubok és bárok szinte kongtak az ürességtől: már mindenki eltette magát a nagy Napra. Varrta a jelmezét, és spórolta a maradék pénzét - amit nem költött el ruhára, az majd elmegy italra.

Tökök vigyorognak a házak előtt, az ablakokban, az ajtókon. Szinte karácsonyi pompa lengi be a kertvárost.

A földi mogyorót itt nem a Mikulás hozza – hanem a vigyorgó tök. :)

Petárdák és házi tűzijátékok szórakoztatják a kamaszokat, rémisztgetik a kistesókat és a házi kedvenceket már napokkal a tényleges akció előtt.


Action:

Tűz(re)hányó
Szombat alkonyatkor óhatatlan eszembe jutnak József Attila szavai: „valami nagy nagy tüzet kéne rakni.... / ráhányi mindent, ami antik, ócska, csorbát töröttet...”

A hagyomány (?) szerint háznyi magas tábortüzek ékesítették a környéket idén is – és ennek egyenes következményeként ismét megszaporodtak a száguldó-szirénázó tűzoltóautók. Nem véletlen egybeesés. Pedig a kihívás (értsd: a szél meg az eső) igen nagy volt. De mindez nem rettentette el a gyerekek és felnőttek (?) seregét, hogy régi székektől kezdve a sufni minden feleslegessé vált kacatját máglyára vessék. Aztán vessenek magukra, ha a zord időjárás miatt esetleg meggyulladt a szomszéd háza...! Nem is értem, miként lehet ez legális. Tipikus ír szokás. Ez a mentségük ismét.

Trick or Treat?
Lelkes és fejtetőig jelmezbe bújtatott gyermekek és kevésbé lelkes szüleik hada lepte el az utcákat sötétedés után, akik némi csokoládé és cukorka reményében nem voltak restek minden házba becsöngetni. Persze akadt, ahol a gonosz és szívtelen kelet-európai bevándorlók inkább dévédéztek a sötétben, mintsem ajtót nyitottak volna – nyilvánvalóan a még szívtelenebb ír landlady akarata előtt meghajolva.
A hagyomány annyiban (vissza)fejlődik, hogy a modern gyerekek már nem akarnak alkudozni, meg holmi csínytevéssel „fenyegetőzni” : ide a csokit, aztán csókolom! Ne fárasszuk itt egymást ilyen időrabló gyerekeskedéssel.

Kísértetjárat
A becslésem szerint legalább egymillió ír által követett brit Megasztár, az X-factor aktuális szombati fordulója után (Halloween ide vagy oda, ez elsőbbséget élvez körükben) dublinbusra kívántunk szállni – sokadmagunkkal. Még jó, hogy van menetrend – legalább még egy papíros, ami táplálhata a giant fire-t. Az ünnep alkalmából nem késett a busz – hamarabb jött. Túl hamar – fél perc és 100 m híján leskéstük, pedig 5 perccel előbb értünk a megállóba. Így újabb 10 perc és egy km után fogtunk maguknak másikat.

A buszút mindig felér egy szociológiai tanulmánnyal – a szellemjárat azonban még kivételesebb és különlegesebb tapasztalatokat rejt. Befelé még csak a jelmez bemutató szórakoztat, hazafelé már az sem. Fülsértő decibellel kommunikálnak egymással az alkoholhoz még nem szokott tizenévesek, kritikán aluli állapotban.
Nehezen látom potenciális gyermeke(i)m ezen társadalmi „normák” között szocializálódni. Mert minderre nem mentség, hogy ír vagyok-e vagy sem. De persze magyarázat: az alkohol egyértelműen társadalmi probléma itt. Egy olyan országban, ahol rádiókampányban szükséges üzenni a tiniknek (!), hogy „hello, az nem egészen egészséges, ha reggel fogalmad sincs, hogy értél haza, vagy éppen kivel háltál az éjszaka”, ott égető társadalmi problémák vannak. Sokakat megégetnek. (Ezért hallok aztán gyakran „egy nem kívánt terhesség nem a világ vége” kampányt is!) Nem vagyok prűd, se álszent, mindenki élt át mámoros éjszakákat. Ez még önmagában nem elítélendő.
A problémám itt azzal van csupán, hogy valóban tizenévesekről van szó, akik számára ciki, ha nem isznak. És még csak nem is a tény, hanem a mennyiség az igazán kiábrándító. Az, hogy délután 2-kor sörösüveggel a farzsebükben mászkálnak Dublin utcáin. Az, hogy ilyenkor a lányok azt a szerelést (outfit-et, mert ruhának nevezni sértés lenne... a ruhára nézve) is lazán felveszik, amit máskor nem „mernek” – és azt tudjuk, hogy e szempontból egy átlag szombaton sem éppen gátlásosak. (Ehhez képest az uszoda női öltözőjében extra szemérmesen öltözködnek.... tipikus ír kontraszt.) Az utcán kivetkőznek magukból, szó szerint, az öltözőben meg nem győzik takargatni magukat! Miért? Azért mert az utóbbi helyen többnyire józanul fordulnak csak elő. Tudatában természetes "szépségüknek". Meg némi lazuló erkölcsnek....

Alice csodaországban

Többek között vele is találkozhattunk a dublini utcákon. Az olajsejk, a boszorka, Elvis, a forrónadrágos-bilincses-neccharisnyás rendőrnő, Julius Caesar, Superman és az elit alakulat mellett. Után. Ez persze csak ízelítő. A Marson éreztük magunkat, vagy marslakóként a Földön. Nem tudtuk eldönteni, de tátva maradt a szánk a városnyi méretű maszkabál láttán. Állítólag ez akkora buli, hogy a szomszédos Angliából is simán átruccannak, mert odahaza ciki felnőttként jelmezt ölteni, itt meg bármit lehet. Valóban bármit. Csak a képzelet szabhat határt, de az se igen mer.

Halloween cake with wedding ring
Magic Halloween süti elengedhetetlen tartozék: még egy apropó, hogy hízzunk. A hagyományos halloween süti a kuglóf és a gyümölcskenyér keveréke. Az igazi business benne, hogy meglepetést rejt. Mindenki jól jár: a gyártó és a vásárló egyaránt. Aki gyűrűre lel (ring), az állítólag egy éven belül férjhez megy, vagy megnősül. Aki pálcát talál (stick), az egy banya... lesz. Aki borsót, az meg csóró... lehet rövidesen. Aki mindhármat megtalálja, az bizonyára csalt, és hamarosan egy szegény házisárkánnyá változik. De ezt csak én gondolom persze. (Nem, én nem találtam semmit, köszönöm a kérdést - ergo se boszorkány, se feleség nem leszek... a seprű maradhat a sarokban.)


Outcome:

- Több hektóliternyi értékesített és le is nyelt alkohol.
- Fényképek emberekről, akikkel nem rémlik, hogy találkoztunk és helyekről, ahol nem rémlik, hogy jártunk.
- Felejthetetlen másnap(osság). Márakinek.
- Nagy kupac hamu itt-ott elszórva.
- Nyolc fiatal kórházban kábítószer (túl)adagolás miatt. Hétfőre már „csak” három az intenzíven. Ez a vasárnap vezető híre. Szomorú.
Meg az, hogy a legújabb törvénytervezet szerint 8 ezrelékről 5-re csökkentik a megengedett alkoholmennyiséget - annak, aki vezet. Biztos a taxisok lobbizták ki. De talán lesz foganatja. Azért valaki mondja meg, hogy akkor belefér-e továbbra is egy korsó Guinness? Vagy be kell érnem majd egy pohárral...? hogy micsoda? egy pohár vízzel?

Elvégre, ha már úgyis azt prédikálok.... :)

Mert nekem nincs efféle ír mentségem. Én (ezen esetben szerencsére) magyar vagyok! Happy Halloween!