SzÍNes hÍRek

Az elmúlt hét a meglepetéseké és megfigyeléseké volt, az ötcsillagos meglepetés után továbbiak értek kis életem számos területén - holnap például meglepetés koncertre megyek, the Killers-ére, az O2-be.
Elsőként, hét elején, hőháztartásom egészült ki egy hősugárzóval. S. figyelmességének hátterében - "önzetlensége" mellett - az áll, hogy ő képtelen aludni, ha megy a fűtés. Mivel azonban kicsit más ritmusban élünk, én pedig megfagyni nem vagyok hajlandó éjfélkor blogolás közben csak azért, mert ő már két órája lefeküdt, ezért kénytelen volt áthidaló megoldást keresni, és találni. Private heating. Itt forog most is tőlem egy méterre. Olyan mint egy szobamikrobi. Vagy Wall-E szerelme. Vagy R2D2. Hasonló hangokat is ad ki, csak kicsit laposabb. De világít, és magasságuk is megegyezik. Viszont a lényeg, funkcióját remekül betölti: meleget ad!
A hét másik kellemes meglepetése: szabadságra ment a céges büfés néni, vagy konyhás néni, vagy minek nevezzem szegényt... Ez hatalmas változásokat eredményezett az igen egysíkú menüsorunkban, ami jellemzően a következőkből áll: wrap-tortilla, lasagne, chicken & mushroom pie, Irish stew... elvétve, és olykor grillezett csirkemell. Na most, a konyhásnéni helyettese kis tűzről pattant, lelkes menyecske, aki értetlenül áll azelőtt a tény előtt, hogy a több tucat tételből miért mindig ugyanazt a hármat rendelik csak nekünk. Ezt mi se értjük, de hát ez ellen még nem emelt szót az önkéntes szakszervezet, szóval a menüsor marad olyan, amilyen. A kollegák többség amúgy is chipset, meg szendvicset eszik vagy zacskós levest.
Bár ki tudja, lehet, hogy ez olyan, mint a "közszolgálati" / kereskedelmi TV, mindegy. Ontják a kritikán aluli műsorok tömegét, és ráfogják, hogy ezt nézi a magyar, ez kell neki. Persze, a hiteles, és megmásíthatatlan nézettségi mutatók kétségkívül ezt támasztják alá, de kérdem én: mi mást nézzen, ha csak ez van? Nézheti a rádiót is, majdnem olyan tartalmas lenne, csak ott kevesebbszer láthat Pampers reklámot.
Nos, nálunk is azért a lasagne fogy, mert az van. Csak az. Szinte. Szóval, a kísérleti reformhét teszteredménye a következő: a kollegák túlnyomó része kifejezetten ki van éhezve az újdonságokra, a változatos étkezésre. Hétfőn J, a helyettes, közvélemény kutatást tartott a jelenlévők között, hogy ki mit enne. Én jeleztem párolt zöldség, csirke, saláta öntet, stb. igényemet, mely másnapra meghallgatásra talált. Azóta párolt brokkoli, sárgarépa, rizs, szósz, hús gazdagítja az ebédem, és a jó példa ragadós: ma már a kollegák fele hasonló étket kért...
Ráadásul J. egy valódi konyhatündér: minden nap más-más süteménnyel kedveskedik a 11 órai tea mellé. Az almáspitéjéről ugyan lecsúsztam, sajnos, de a mai citromos-banántortából félre tett nekem, és be kell valljam: mennyei volt. Holnapra valami csokisat ígért. Garantáltan elsők közt leszek a konyhában.
Sajnos, mint minden csoda, ez sem tart sokáig. Ha nem is három nap, de egy hét múlva visszatér a mi "kedvenc" konyhás nénink, és ha a bojkott elmarad, akkor elmarad a nap sütije, a brokkoli, meg a répa is... De a remény, na az megmarad.
Legfeljebb kénytelen leszek a helyi szupermarketből pótolni zöldségek-iránti igényemet. Apropó helyi szupermarket: olybá tűnik, hogy bevándorlók által frekventált helyre költöztem. Hallottam már magyar szót is a sarki SuperValue-ban, egyszer... nem, nem a sajátomét. (Néha persze beszélek magamban, de azért nyilvános helyen nem gyakran...) Főként azonban lengyeleket szoktam hallani. A vásárlók és az eladók közt is :D Hm. Az már feltűnt korábban, hogy lengyelül is vannak közérdekű információk kifüggesztve itt-ott, meg lengyel ételek is kaphatóak, sőt, a helyi templomban mise is volt lengyelül, de hogy még lengyel nyelvű "boldog születésnapot" lapot is áruljnak, több félét is, na ez meglepett! Pedig így van! Ez elég nagy számú lengyelre utal - meg a kínálat kiváló rugalmasságára!
Képeslapból amúgy általában ezer féle közül válogathatunk pl. a Hallmark boltjaiban. Minden alkalomra van több tucat fajta, 2 eurótól 5 euróig. Kemény. De annyira ellenállhatatlanul szépek, különlegesek, humorosak. Néha nem bírom megállni, és veszek. Másoknak, magamnak.
Legutóbb egy olyat vettem, amin nagy narancssárga és kék betűkkel egy idézet áll Guillaume Apollinaire-től. Egyszerűen csak megérintett a szavak nemes egyszerűsége és mély igazsága. Azt hiszem, mára ezzel búcsúzom:
"Now and then it's good to pause in our pursuit of happiness and
JUST BE HAPPY."

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Madrid, Buenos Días!

Reinstalling life - version 2.2.

Rom, Roma, Romance