Hóka-Móka osztrák módra

Egyszer volt, hol nem volt, esett két centi hó. Már megint! Ritka kivételes egy tél ez... Annyira meglepte az íreket, hogy az AerLingus és a Ryanair gyorsan törölte is minden járatát. Alapesetben ez a tény mulattatott volna, ha nem éppen másnap reggel kívántam volna szárnyra kelni, és a barcelonai érkezésem után meglátott "Visit Budapest" plakát hatására megcélozni szép Magyarországot! (A képen osztrák hegyi út...)

Áldottam az Eget, és a Malévot, mert azon bizonyos csütörtök estén nem sok repülő szállt le, de a Malév igen, tehát bíztam benne, másnap reggel majd fel is száll. Reggel 6-ra a reptéren voltam - ezúttal vidám taxis fuvarozott odáig, aki kivételes csodálatomat élvezte, mert minden nap 4-kor kel. Én ma kivételesen f6kor tettem ezt, napokig tartott kiheverni...

Minden normálisnak mutatkozott, időben megtörtént a check-in, a boarding, a biztonsági légibemutató a fedélzeten. Aztán kedves hangon, ékes magyarsággal és magyaros angolsággal megszólalt a pilóta úr, hogy kb. fél óra türelmet kér, technikai okokból még nem tudunk felszállni. Ennek leteltével tíz perces sűrűséggel ismétlődött ez a mondat, kisebb és változó körítéssel. Hamar egyértelművé vált, hogy a technikai okot a hó és jég szokatlan léte jelenti a kifutópályán, amit nem tudtak eltakarítani megfelelő célszerszám hiányában. Feltételezem Dublinban talán egy hókotró létezhet, legfeljebb, és az bizonyára délen tartózkodott éppen. Jégtelenítő meg még annyi sem.

Érthető költségvetési megszorítás ez ilyen ínséges időkben, ott vágnak, ahol a legkevésbé fáj, elvégre tíz éve nem volt itt ekkora hó. Leginkább semekkora sem volt. Nem róható ez fel senkinek, ráfogjuk a válságra. Hókotró helyett inkább pub építésbe vagy sörfőzdébe kell fektetni az állampolgári pénzeket - az megtérül.

Csak akkor kezdtem aggódni, amikor kedves uti-szomszédom elmesélte, hogy előző este 2,5 órán át űzték ezt a kis türelemjátékot a Ryanair budapesti járatával, majd közölték, hogy le lehet szállni és hazamenni: a járatot törölték. (Ergo ma reggel nem kis kavarodás volt a reptéren...).

Node, esetünkben szerencsére elmaradt a "delete" gomb. Ez nyilván nem a jégtelenítő berendezés érkeztére vezethető vissza, hanem arra, hogy időközben felkelt a nap, és sütött. Eget, földet, kifutópályát. Környezet- és büdzsébarát megoldás ez. Cseles, de rizikós.

A várakozás hosszú percei közben persze elaludtam, de az övek becsatolására figyelmeztető táblát mégsem hagyhattam figyelmen kívül, ezért a felszállás izgalmait ébren szurkolhattam végig ismét. Még mindig térkép e táj... például az osztrák havasok is:

A hókalandnak azonban csak felvezetése volt ez a kis reggeli etap. Olyan előétel féle. Estére, és még inkább hétvégére sokkal több hó várt. Meg kedves barátok, család, és havazára felkészült spitali idill az osztrák Alpokban.

Ilyen:

Meg ilyen:

És ilyen is:

És emellett rengeteg vidám pillanat, malacpoki, rikiki, rikotta, fritátenzuppe, kajzersmarrn (sk by Dh),

meg mákos gőzgombóc és Jégermester jégpohárban. Ezúton is köszönöm nekik. Felejthetetlen élmény volt. Talán nem csak nekem...