Otthon, keserédes otthon

Február nem a megújuló Szerelem hava. Február a megújuló ház hava. Számomra. Elég siralmas.

Karácsony óta a vendégszobában élek, ezzel nem is volt eddig nagy problémám. Pusztán szervezettséget és kisebb logisztikát igényelt, hogy a lenti és a fenti szoba között megosztott holmijaim vándorlását szükség szerint, megfelelően vezényeljem. Harmonikusan működött a rögtönzött szimfónia, csak apróbb hamis hangok zavartak be. Például, hogy a nappali bútor a konyába költözött és a nappaliba már csak oldalazva tudtunk bekúszni egy ideje – mivel a felpúposodó padló miatt az ajtó csak nagy erőfeszítések árán volt nyitható, az is csak résnyire.

Sajnos ez a fajta harmonikus káosz múlt héten teljesen felborult, és a földszint építkezési területre vagy poros bútorraktárra már sokkal inkább hasonlít, mint lakóházra. Lásd fotók.

Az ember elviseli ezt egy darabig, de hosszabb utazás után, napi 12 órai munka, hétfő esetén vagy csak szimpla lehangoltság és fáradtság alkalmával nehezen tud elvonatkoztatni attól a ténytől, hogy lényegében egy felújítás alatt álló raktárban lakik, és bőröndökből, kartonokból meg szemetes zsákokból él. Ahol rááadásul napi szinten újabb és újabb kaland fellelni, vagy emlékezni rá, hogy melyik ruhadarab vagy ingóság éppen hol is tartózkodik. Most éppen.

A/ a kerti kisházban

B/ a szomszédnál

C/ a konyha valamelyik szegltében, a por alatt.

D/ egyéb, de hol???

Mókás, izgalmas játék ez – de fárasztó. Pedig én a kisujjamat se mozdítom – igaz, nem is érnék rá. És nem is a káosz ténye, inkább az ügy be nem tervezett és jócskán elhúzódó volta zavar egyre inkább, türelmem és tolerancia-küszöböm alaposan próbára téve. Különösen, hogy a helyzet napról napra rosszabb, javulásnak meg egyelőre jele sincs.

Amennyit lehet, házon kívül tartózkodom. Mindkettőnknek jobb ez. A háznak is, nekem is.  A megszoksz vagy megszöksz ékes példája ez - gyakorlatba ültetve.

Persze lehetne sokkal rosszabb: így nem panaszkodom. Csak helyzet-le(s)írok. A karácsonyi csőtörést elvégre minden „vagyonom” túlélte. És a dobozolás alkalmával rádöbbentem ugye, hogy rengeteg sok ingóságot sikerült felhalmoznom az elmúlt két év alatt. Túl sokat...

De alig várom, hogy ismét az ágyamban aludhassak, rendben, békességben, melegben.

Mindenkinek kell egy kis  saját zug, menedék olykor. A világ bántó zajai elől. Ráadásul, ha minden igaz, ez már széltől is óvó menedék lesz. Két év után sikerült elérni, hogy a gyertyát ne fújja majd végre el a szél az ablakpárkány belső oldalán. Sőt, az ablakok mellett még a falakat is szigetelik, így van esély, hogy a szobám nem hűl le azonnal, ahogy a fűtés lekapcsol. Talán még anyagi, azaz rezsi fronton is kedvező változások állnak be. Hiába, jó munkához idő kell, a rózsához meg víz és türelem.

Komolyan, kész haszon egy csőtörés!

Kár, hogy pár hónap múlva nagy valószínűséggel másfelé fúj majd a kelta szél - és a szép, éppen megújult fészekből kireppenve délebbre költözöm, mint a vándormadarak. Sors fintora. De erről majd akkor, ha aktuális. Addig fingers crossed, már csak pár hét a káosz!