It's Kind of a Funny January

Az előző post kicsit elmélkedősre sikerült, pedig nem igy terveztem.

Legyünk kicsit gyakorlatiasabbak.

Ujjaimban az ihlet, ezért fittyet hányok az éjjeli időpontra, és elmerülök egyik kedvenc időtöltésemben: az írásban.

Sokan kérdik, mivel tengetem napjaimat, és helyzettől függően annyit felelek, hogy semmi különössel, dolgozom, sokat. Ez így igaz.

Utólag belegondoltam, hogy ez a válasz, bár részben fedi a valóságot, eléggé sablonos, rémesen egysíkú és főként igen relatív: mert kinek mi a 'különös".

Főleg azért, mert mostanság eléggé eluralta az életemet a munka: bár ez utóbbit, azaz magát a munkát élvezem - különben bizonyára hülye lennék hagyni, hogy rátelepedjen az életemre ilyen mértékben, inkább megszöknék - ez előbbi sajátosságát, hogy túlzott mértékben ráül a napjaimra, egyáltalán nem csípem. Ezért erőltettem meg a kis agyam, hogy számba vegyem, mi minden is történt még januárban, amik alapján elégedetten nyugtázhattam magamban, hogy végeredményben fene jó dolgom van. (Csak jó lenne ezt a fene jó dolgot arra érdemes emberekkel megosztani. - Ld.: előző post.)

A felsorolás-szerű lista azt a célt szolgálja, hogy rávilágítson, amikor azt hisszük "semmi nem történik" igazából akkor is ezer jó dolog tölti ki az életünket. És ez jó. Így jó.

Alig tértem vissza otthonról, reppentem Parisba. Meg kell állapítsam, hogy Paris továbbra is a kedvenc városaim egyike, habár vészesen kezd a kép fakulni, mert munkaügyben Parisból csak a Charles de Gaulle repteret látom. A taxit. A hotelt. Meg a céget. A párizsi taxis biztos nem francia. Származásilag. Ezért angolul kár is próbálkozni vele, mert csoda, ha franciául ért. Meg az is, ha megtalálja a cég "Isten háta mögé' költözött szélhelyét. Általában tízből egynek sikerül elsőre. Mindezt potom 100 euróért. Forgalomtól függően egy-másfél óra alatt. Viszonyítás képpen: Dublin-Paris már másfél óra, 100 eurótól elérhető.

Legutóbb Air France érdekeltség alá tartozó, de nem a pökhendi francia személyzetet foglalkoztató Cityjet-tel utaztam (a másodpilótával szerintem még anno egyszer randiztam, de ez részlet kérdés. Egyesek szerint naivitás azt képzelni, hogy csak egy olyan keresztnevű pilóta dolgozik a cégnél, szerintem meg nem. Látni ugyan nem láttam.) ami nem Boeing, nem Airbus, hanem Avro RJ85. Viszonylag kis gép. A kalaptartóba valóban csak kalap fér, a normál kézipoggyász nem. (Azt a gép lábánál kell hagyni.) Különösen nem a 6-10. sorban ülve, a szárny alatt. Oda csak egy lapos kalap fér. Nevezzük sapkának. Legközelebb tudni fogom már!

Nem lennék én, havi egy szárnyalással. Tényleg nem, ez számomra már olyan, mint a drog. (Gondolom, mert az persze nem tudom milyen :)) de addiktív, az biztos.

Voltam még Rómában is: 48 óra Róma ... esőben - ez lenne a blogbejegyzés címe, ha lenne ilyen. De nem lesz, mert majd' egy éve egy jó hosszú már íródott a témában. Persze mindig van új élmény, de ezúttal sem hamu, sem hó nem kavart be a repülőútba, ellenben az eső miatt nem fotóztam szinte semmit. Néhány tál olivát, sonkát, meg paradicsomot leszámítva. Viszont egészen véletlenül (nem is értem, Olaszországban ez hogyan eshet meg) vettem 2 pár cipőt, amit csak hosszas, kirakós játékoz hasonló fejtörő után sikerült betuszkolnom a kézipoggyászba. Tanulság: legközelebb üres bőrönddel utazni ilyen helyekre! Vagy nem vásárolni! A vásárlás örömein kívül számos kulináris, kulturális, turisztikai meg egyéb élményben volt részem (kinek-kinek fantáziájára bízva a dolgot), legyen elég annyi, hogy az eső ellenére még inkább beleszerettem Rómába. Nem volt nehéz!

Szintén a szürke januárt színesítette egy francia kolléga búcsúpartija a Temple Bar különböző pontjain (vacsi az Elephant&Castle-ben - spicy chicken wings, állítólag a legjobb Dublinban), aki ajándékul megkapta a közeli szuvenir shop teljes kínálatát, az irish jersey-tól kezdve a shamrockos alsógatyán át a leprechaun szakállig, és mindezt kíméletlenül magára kellett aggatnia, majd az est hátralévő részében büszkén viselnie. Mindig meglep, hogy a főnökeink is emberek végső soron, sőt, szerencsés esetben egészen jófej figurák, akikkel rém vicces együtt mulatni. Ez történt. Az este oly jól sikerült, hogy egy elgyengült és már nem szomjas pillanatomban még rövid ír táncot is lejtettema Gogarty-ban - nyilván felsőbb utasításra. Fotók készültek, nem publikusak. Meg nem is tudom, hogyan csalhatóak le a mobilomról. Szerencsére.

Ha már "buli", természetesen megfordultam a "törzs"helyemen is, az O'Donoghues néven futó pubban az elmúlt hónapban - kezdek asszmilálódni. Ez persze nem egyenlő az alkoholizmus kezdetével, mert általában vezetek. Előnye/hátránya, ha az ember városon kívüli. Viszont ilyenkor a szomszédom hálából mindig elhív egy "éjjelire". Félreértés ne essék, étkezésről beszélek, csak a hajnali 4 órás baconos pirítóst bajosan nevezném reggelinek vagy vacsorának. Legyen hajnali. Remek a feelingje, bár kulinárisnak kevéssé nevezhető. És "másnap" nehezen kel az ember dél előtt.

Kérdés: mi értelme is lenne neki, ha úgyis szakad az eső és fúj a szél? :)

Igen, a január hónap a hétvégi lustálkodásé volt. És borzasztóan jól esett.

Ír kulináris és kulturális élmény erősen relatív fogalmak. Viszont a havi 20 eurós unlimited mozikártyám januárban garantáltan behozta az árát. Sok filmet láttam, de ami leginkább megmaradt bennem, az nem az oly felkapott és PRolt The King's Speech, a Black Swan vagy a Love and Other Drugs - bár egyik sem rossz. Nagyon élveztem a Tangled c. 3D-s Disney animációt, különösen egy nagy adag Ben & Jerry's fagyival kísérve. És amit igazán javaslok, az az It's kind of a funny story. Kicsit elvontan indul, kicsit naiv, kicsit más, de érdemes végigülni.

Arról szól, amiről az életünk: hogy az értéke az apró részletekben rejlik, és élvezete rajtunk múlik.

Az életem élvezetéhez járult hozzá még egyebek között

• a hónap közepi verőfényes ám szeles napsütésben abszolvált tengerparti sétám,
• a könyv, amit olvasok arról, hogy befolyásolja e boldogságunkat az ország, ahol élünk (Eric Weiner - A boldog zarándok),
• az autóm (amit ismét lecseréltek, egy ugyanolyanra, csak idei rendszámmal - ilyenkor mindig megdöbbenek mennyivel dögösebben mutat tisztán!) és amelyet vezetve (majdnem) mindig fülig ér a szám
• és a zene, amellyel általában fokozom hangerőben és élményben ezeket a hosszabb-rövidebb utakat.

A januári életem minőségét javította az úszás és a tánc (meghosszabbítottam az éves bérletem, hajajj) valamint a fogadalmam, amely szerint megpróbálok legalább 6 órát aludni éjszakánként. Jó, a mai grafomán éjjel kivétel lesz!:)

Viszont most, hogy így végiggondoltam, igen tartalmas és élvezetes január hónapon vagyok túl. Talán át kéne értékelnem a "semmi különös" fogalmát.

Csak hét közben a napi 10-12 órai, meg olykor éjszakai munka hevében nehéz felismerni, hogy a hétvégék bőven kompenzálnak a benti őrültek házáért!

Ezt hívom én lelki rendrakásnak.

Innen nézve a február is elég mozgalmasnak ígérkezik. Majd beszámolok, ha valakit érdekel.