Festival a la Sziget
Éppen azt ecseteltem, hogy micsoda felhőtlen érzés száraz lábbal, strandpapucsban fesztiválra menni. Milyen királyi kiváltság, hogy sem esőkabát, sem gumicsizma nem szükségeltetik a szabadtéri élmény surround élvezetéhez. Sőt, éjfélt tájt még az elővigyázatosság gyanánt derékra kötött vékonyka kardigán sem kerül feljebb - mert az ember lánya valódi nyári időjárással találja szemben magát. Nem azzal az ír fajtájúval, ahol a telet a nyártól csak a naptári hónapok neve különbözteti meg... Itt amolyan rég elfeledett igazi nyári klíma uralkodik. Szúnyogokkal, hát közepén lecsorgó izzadság cseppel, porzó asztfalttal.
Milyen édes is az otthon melege!
És milyen felelőtlen kijelentés is ez egy péntek 13-án, nem sokkal éjfél előtt! Amikor is a fülledt nyári éjszakába beköszönt a szélvihar, és pár percre rá leszakad az ég. Nem úgy, mint azon tragikus augusztus 20-i éjjelen, csak éppen annyira, hogy a Hilltop sátor falához lapulva töltsük az elkövetkező sokszor öt percet. Mert D szerint csak 5 perc az egész. K meg persze kárörvedően és büszkén hangoztatta, hogy megint igaza lett - mialatt éppen ő is bőrig ázott. Ő nem tartozott azon kivételezett egyedek közé, akik mentőövként kaptak egy szexi szemeteszsákot. Eső után köpönyeg.
Még szerencse, hogy félárú jeggyel érkeztünk, ráadásul stílusosan hajóval - így azonban nem sokat láttunk a Szigetből a már említett sátron kívül. Mire csillapodott az égi áldás, az ernyőmet is sikerült kihalászni a miniatűr táskából. (Hiába, az ember lánya jól felszerelt: ernyő ütötte a szúnyogirtó sprayt. Mindkettő nem fért volna be, de ez utóbbira nem is lett volna szükség. Az esőkabát meg alapból kiesett méretei miatt.) Idővel kimerészkedtünk a vihar sújtotta területre - biológiai szükségleteink (éhség és egyebek) ugyanis könyörtelen szólítottak további lépésekre.
Bele a sár közepébe. Még szerencse, hogy a strandapucs és a láb könnyebben tisztítható, mint a sportcipő. Bár kellett neki többszöri nekifutás.Tény: a csini virágos gumicsizmám tette volna a legjobb szolgálatot - ha nem 2000 km-re pihenne, abban az országban, ahol nyáron sincs szükség se rövid nadrágra, se strandpapucsra...
A múló égszakadás ellenére a jó magyar (?) Sziget lazán veri az ír Oxegent. Is. Számos okból. Nem csak mérete, változatossága és elhelyezkedése miatt, hanem mert lángost, kürtős kalácsot és töki pompost amott nem lehet véletlenül se találni! És ezek nélkül mit ér az egész! Ráadásul a VOLT sátorban hajnalig tartott a féktelenül forró nyári és maximálisan nemzetközi fiesta - mi ez, ha nem igazi szabadság?
Kiváló zárszava az elmúlt két munkamentes hétnek.
Hiszen mindenütt jó, de a legjobb mégis itt a jó magyar Szigeten! Még akkor is, ha a belépők árszínvonalát bizonyára a külföldiekre gondolván alakították ki. Ez a jó magyar vendégszeretet! :)
Megjegyzések