Made in Ireland

Foghatják a fejüket az Oxegen fesztivál szervezői idén is. Azt ugyan nem tudom, milyen alapon jelentik ki magukról, hogy "Europe's Greatest Festival", mert a Sziget például méretben, minőségben és programokban is lazán veri a lóversenypályára szervezett ír fesztivált - az ír nyár kellős közepén. Még akkor is így lenne, ha történetesen maradt volna a két hónapja tomboló napsütés és "kánikulai magasságokba törő" 25fok. De nem maradt.

Mintha az eső csak azt várna volna, mikor tesz be leginkább a smaragzöld lakóknak.

Idén már csak ezért sem vállaltam a sárdagonyát, tavaly bőven elég volt belőle. Ráadásul az idei zenei repertoár engem egyáltalán nem mozgatott meg.

Tulajdonképpen örülök az esőnek - már kezdett sárgulni a szép zöld gyep. Viccet félretéve, így legalább fájó szív nélkül hódolhatok indoor passzióimnak, mint alvás, írás, sütés és mozi. Többek között. Igazából, ha végig gondoljuk, a legtöbb tipikusan ír tevékenység, mint a pub, a zene, a tánc, a shopping, stb., a kelta focit leszámítva, az eső erős eshetőségére építve vált kultúrájuk szerves részévé. Hát vegyük sorra, mi mindent élvezhetünk (de legalábbis művelhetünk) Dublinban, ha szakad az eső.

A mozi az egyik legkézenfekvőbb és legkevésbé megerőltető programpont. A legfárasztóbb része a sorban állás, amely egy igazán esős péntek este, amikor se Worldcup, se Six Nations meccs nem tántorítja el a széles vászontól az íreket, bő félórát is igénybe vehet. Ezt célszerű beiktatni a randi időpontjába! Mi nem tettük, így sajnálatosan bebuktuk a kiszemelt este 8-as filmet (Heartbreaker), és kénytelenek voltunk a Twilight trilógia 3., napfogyatkozós részével beérni. Túléltük. A film éppen arról szól, mint az első kettő rész: szürreális nyálcsorgatás tiniknek. Ezt egyesek (kb 13-15 év körüli enyhén túlsúlyos, fenékig érő szoknyában feszítő  "tinik") oly beleéléssel űzték a moziterem első soraiban, hogy a "shut up, will you" és a "f*ck off now"-ra épülő mélyreszántó eszmecsere miatt több részlet kimaradt ebből a vámpíros alapműből. Azért a lényeget így is megérthettük, és várhatjuk a negyedik felvonást, hogy a szépséges Bella, aki a szalagavató báljára is az állandóan viselt farmerben meg XXL-es kockás férfi ingben megy, valamint az aranylóbőrű jéghideg vámpírfiú eljárja e végre násztáncát többévnyi udvarlást követően. Esetleg. Ha a forróvérű, hóban is félmeztelen rohangáló - egyesek szerint bizonyára ír származású - farkasember le nem csapja a kezéről. XXI. századi mese. Majdnem felnőtteknek.

(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a film végeztével a moziterem állapota egy disznóólhoz inkább hasonlított, mint a kultúra egyik fellegvárához. Itt nincsenek nagy szemetesek az ajtóknál, ezért mindenki a helyén hagyja a popcorn és a Cola maradékát. Ki így, ki úgy. Ez még hagyján lenne, de egyszer lefotózom ezt a "kulináris" csatateret, mert amúgy elképzelhetetlen egy tradicionális értékrend szerint felnevelkedett embernek.)

Kiheverendő a vámpírok és a nézősereg okozta sokkot, beugrottunk egy ismerőshöz a mozitól nem messze. Engem kicsit szívenütött, hogy a társaság legfiatalabb tagja és köztem egy évtizednyi szakadék tátong korban - és már ő is lazán nagykorú! - de mindegy, mert őket meg szíven ütötte, hogy a rendőrséggel karöltve érkeztünk. Igazából a bejárati kapunál vártuk, hogy beengedjenek, ahol összefutottunk a rend éber őreivel, akiknek szintén ebben az épületben akadt elintézni valójuk. Házigazdáink erősen haboztak, hogy kinyissák-e az üvegajtót, mikor meglátták a három leányzót a két fess biztosúr társaságában, akiknek sajátos humorok csak fokozta feszültséget. Idézem őket: "Jó estét Uraim, ismerik a Hölgyeket?" a fiúk némi gondolkodás után igennel feleltek. "Értem, akkor Önök most nagy bajban vannak...." Itt kapásból lesápadt mindkettő, lopva elhadart egy miatyánkot és szerintem bűneiket is mind megbánták. "... kénytelenek lesznek beengedni őket... :))" És így váltak kebel barátokká a Gardí eme két képviselőjével...

A "házibuli" nem tartott sokáig - megcéloztuk a Temple Bar-i Porterhouse-t, ami egy péntek éjjelhez mérten durván kongott az ürességtől. Viszont a dekorációt képező több száz sörösüveg között rábukkantam egy hazai Borsodira is. A hely jellegzetességét az adja, hogy a Porterhouse-ban csak a saját csapolt sörük kapható (se Kilkenny, se Guinness, stb.), valamint több tucat egyéb üveges sör a világ minden tájáról. Cseh, lengyel, kínai, belga... magyar nem volt az itallapon. Nem is értem.

Az este fénypontja számomra mindenképpen az a csapzott, pocakos, ötvenes évei derekán járó fazon volt, aki szóló gitármuzsikájával szórakoztatta a gyér pubközönséget. Örökzöldeket adott elő saját feldolgozásban, maximális átéléssel, és borzasztóan kellemes hangfekvésen. Fogalmam sincs, ki volt (aztán neten megtaláltam: woodsey), de ez Dublinban nem meglepő. Borzasztó muzikális népség, minden sarkon, minden pubra jut egy zenész, aki élőben szolgáltatja a zenét minden este. Órákig hallgattam volna, de hajnali kettőkor letette a hangszert. Én meg hazaautóztam. Teljesen józan, mégis mámoros éjszaka alakult ebből az esős péntek estéből.

Szombaton, azaz ma folytatódik a ború - de szívemben derű. S. Londonban, enyém a ház, béke és nyugalom. Mintha nyaralnék. Délben keltem, azóta verem a billentyűzetet... Kár, hogy nem erre a szombatra esett a múlt héten a Castleknock Golf Hotelben megrendezett, és sajnos napsütésben meglátogatott Style és Fashion show, amire a ingyenjeggyel jutottunk el (reklámügynöség szervezte, amolyan BTL marketing). Eszem ágában sem lenne pénzt (főleg nem 20 eurót!) kiadni, hogy néhány erősen divatbuzi (btw nem csak divat-...) szövegelését hallgassam egy órán arról, hogy "hol lehet tűzpiros, hosszantartó ajakrúzst venni", és "milyen alapozót használjak, hogy ne száradjon ki a bőröm". A helyi, kizárólag nőkből álló közönséget azonban ez láthatóan érdekelte. A műsorvezető, az errefele jól ismert és egyébként kellemes humorérzékkel megáldott ......., kiszemelt három hölgyeményt is, három generáció tipikus képviselőjét, akiket ott élőben a kifutón átváltoztattak: új frizura, új smink, új ruha. (Amiket meg is tarthatak!) A divatbemutató pozitív oldalát a hétköznapokban is simán viselhető, "kontinentális európai" ízlésnek is megfelelő, ráadásul baráti áron kínált ruhadarabok jelentették. Azonban azt nem értettük, hogy a manöken gárdát hol válogatták, mert ennyi alaktalan, savanyú pofájú és mindenféle nőies mozgást nélkülöző próbababát még nem láttam együtt kifutón. Igaz, nem mintha oly tapasztalt lennék.

Abban azonban szinte bizonyos vagyok, hogy egy efféle show műsor lazán megbukna bármilyen más európai országban, UK-t leszámítva. Kereslet hiányában. No, ez az igazi piacismeret! Éljen a marketing!

De nem dolgozom.

Mentem sütni.

Kellemes hétvégét!

Folyt.köv.