SnowTime
Először is minden kedves még le nem morzsolódott olvasómnak megszorításoktól mentes boldog új esztendőt kívánok! Nagyon már nincs hova megszorítani azt a derékszíjat, mert lassan a szufla is elfogy, nem csak a pénz, de sebaj, mert idén választások, tehát lesz ez még így se.
A mondás szerint a remény haláltusája a leghosszabb, reméljük, mi előbb távozunk majd az örök és hófödte vadászmezőkre, mint a hitünk...
A mondás szerint a remény haláltusája a leghosszabb, reméljük, mi előbb távozunk majd az örök és hófödte vadászmezőkre, mint a hitünk...
Gondtalanabb legyen ez az esztendő az előzőnél, és minden napra jusson legalább egy mosoly és egy jócselekedet! Talán lehetne ez az újévi fogadalmunk, garantáltan boldogabban zárnánk a 2010-es esztendőt!
Újévi fogadalomként megígérhetném persze azt is, hogy idén kevesebbet szapulom majd az íreket. Pusztán a hIRes valóságot ábrázolom majd objektíven. De úgysem tudnám betartani, olyat pedig nem ígérek...
Komolyra fordítva a szót, hóval és jéggel fogadott az új esztendő a „smaragzöld” szigeten landolva. A mondat minden szava hangsúlyos.
Először is: le tudtunk szállni, ami napok óta esetleges csupán, egyre inkább ritkaságszámba megy és minimum pár órás késéssel!
Másodsorban: a smaragzöld sziget déli csücske még zölden virít ugyan, de Dublin magasságában mindent hó és jég borít napok óta. Az ünnepek óta. Ez persze még nem bizonyult elegendő időnek ahhoz, hogy a városvezetés megtisztíttathassa legalább a főutakat a rárakódott jégtől (hiába, ez itt nem olyan hazai "száraz" tél) és akkor a nemzetközi reptérről mér nem is ejtenék szót!
Mert persze megint töröltek pár tucat járatot. Nem csak itt, Londonban is. Ebben bezzeg hasonlítunk!
Emellett remekül lehet pörögni kanyarokban, meg kipörögni elinduláskor. Az ESP egész évben nem dolgozik ennyit, mint most pár napja, az ABS már fel is adta! (Kidding...) Azért ilyenkor megnyugató, ha 5 csillag vesz körül az úton... mielőtt csillagokat látunk! Viva EuroNCAP!
Ja, apró, ám fontos részlet maradt ki: pár centi hó esett csupán, nem pár méter, kérem! Oké, jég az van, de jég ellen is feltalálták már a megoldást innen keletebbre fekvő, „elmaradott, balkáni országokban”. Ír kollegák is döbbenten állnak a kontinensen megszokott, de itt kivételes és korán érkezett (valóban, tavaly csak február elején esett) havazás előtt... illetve alatt. Ki hol.
A cég vezetése profi módon azonnal reagált a helyzetre és megdupláztuk a téli gumi készleteinket- amiket eddig sosem adtunk el, de az íreket ismerve, most sem fogunk. Hiába, a nulla szorzata is nulla! És leakcióztuk a terepjárónkat, hasonló eredményeket várva.
Én meg ekkor dönöttem el, hogy a tavaly gondolatban megalapított nyílászáró-szigetelő kisvállalkozásomat idén hóeltakarító és jégkaparó ágazattal is bővítem – befektetők jelentkezését továbbra is izgatottan várva! Vállalkozókedv van, csupán tőke kellene mellé.
Ez persze a vicc része, az azonban nem vicc, hogy az írek ilyen extrém körülmények között nem /sem tudnak vezetni... csak próbálkoznak. Lassan, de legalább bizonytalanul. Szokniuk kell. Ezt is. Így napok óta átlag 15km/h-val "csúszkálok" be a munkahelyre, onnan meg haza. Legfeljebb a boltban állok meg, hogy ha külvilágtól végleg elvág majd minket ez a „rendkívüli” ítéletidő és a néhány centi hó, ne haljak éhen.
Újévi fogadalomként megígérhetném persze azt is, hogy idén kevesebbet szapulom majd az íreket. Pusztán a hIRes valóságot ábrázolom majd objektíven. De úgysem tudnám betartani, olyat pedig nem ígérek...
Komolyra fordítva a szót, hóval és jéggel fogadott az új esztendő a „smaragzöld” szigeten landolva. A mondat minden szava hangsúlyos.
Először is: le tudtunk szállni, ami napok óta esetleges csupán, egyre inkább ritkaságszámba megy és minimum pár órás késéssel!
Másodsorban: a smaragzöld sziget déli csücske még zölden virít ugyan, de Dublin magasságában mindent hó és jég borít napok óta. Az ünnepek óta. Ez persze még nem bizonyult elegendő időnek ahhoz, hogy a városvezetés megtisztíttathassa legalább a főutakat a rárakódott jégtől (hiába, ez itt nem olyan hazai "száraz" tél) és akkor a nemzetközi reptérről mér nem is ejtenék szót!
Mert persze megint töröltek pár tucat járatot. Nem csak itt, Londonban is. Ebben bezzeg hasonlítunk!
Emellett remekül lehet pörögni kanyarokban, meg kipörögni elinduláskor. Az ESP egész évben nem dolgozik ennyit, mint most pár napja, az ABS már fel is adta! (Kidding...) Azért ilyenkor megnyugató, ha 5 csillag vesz körül az úton... mielőtt csillagokat látunk! Viva EuroNCAP!
Ja, apró, ám fontos részlet maradt ki: pár centi hó esett csupán, nem pár méter, kérem! Oké, jég az van, de jég ellen is feltalálták már a megoldást innen keletebbre fekvő, „elmaradott, balkáni országokban”. Ír kollegák is döbbenten állnak a kontinensen megszokott, de itt kivételes és korán érkezett (valóban, tavaly csak február elején esett) havazás előtt... illetve alatt. Ki hol.
A cég vezetése profi módon azonnal reagált a helyzetre és megdupláztuk a téli gumi készleteinket- amiket eddig sosem adtunk el, de az íreket ismerve, most sem fogunk. Hiába, a nulla szorzata is nulla! És leakcióztuk a terepjárónkat, hasonló eredményeket várva.
Én meg ekkor dönöttem el, hogy a tavaly gondolatban megalapított nyílászáró-szigetelő kisvállalkozásomat idén hóeltakarító és jégkaparó ágazattal is bővítem – befektetők jelentkezését továbbra is izgatottan várva! Vállalkozókedv van, csupán tőke kellene mellé.
Ez persze a vicc része, az azonban nem vicc, hogy az írek ilyen extrém körülmények között nem /sem tudnak vezetni... csak próbálkoznak. Lassan, de legalább bizonytalanul. Szokniuk kell. Ezt is. Így napok óta átlag 15km/h-val "csúszkálok" be a munkahelyre, onnan meg haza. Legfeljebb a boltban állok meg, hogy ha külvilágtól végleg elvág majd minket ez a „rendkívüli” ítéletidő és a néhány centi hó, ne haljak éhen.
Akadt kolléga, aki 4-5 óra alatt tette meg a hazavezető 15km-t, miután az autópálya lehajtó emelkedőt a síugrók is megirigyelhették volna, úgy csúszott. A gond csak az volt, hogy ő felfele igyekezett volna rajta...Volna. Nem mindenkinek sikerült elsőre.
Nos dióhéjban emígyen telt az ünnepek utáni első hét: csúszkálással és napi 10-12 órai munkával. Van, ami az új évvel sem változik! A reggel és este bő negyed órás kiolvasztása az autónak, hogy utána 15-20 perc alatt megtegyem az utat, viszont kifejezetten új élmény. Legalább kis izgalmat visz a jégfehéren csillogó, ám szürke hétköznapokba! Igazi év eleji hajrá. Igaz, a meteorológusok szerint márciusig kitart! Hajrá! És BUÉK!
PS: local facebook-os comment a hóhelyzet kapcsán:
"X.Y. is looking for the "snow was great for a day now please f%%k off" fan page"
Válasz erre: "Even at the home of the black stuff they dream of a white one".
No comment :)
Megjegyzések