Czesc Krakow, dziekuje Wroclaw

Here we are again. In Poland. Should I, sooner or later, ask for a membership or a fidelity card? My trip in last November basically marked the beginning of a cold winter. This January's getaway marked the beginning of a deepening relationship. Although temperature was nearly beyond human limits before and after my stay (around -16 C), my timing was more than perfect for a first romantic "rendez-vous", definitely beyond expectations, with such an amazing and memorable city as Krakow.

-5C was literally nothing compared to what it could have been at this coldest time of the year, and as saying goes, everything has a price to pay. By the way, if someone wishes to discover this world famous place without the tons of tourists conquering the city for the rest of the year, it's more than advised to go and experience the "real" Krakow NOW! Snow and mist frighten even locals away from getting out of the warmth of their home (yep, heating and insulation are well known and fortunately widely applied notions there - unlike in Ireland), however, this winter weather gives an extra magic touch to this charming Polish pearl. Undeniably inspiring for Hollywood screenwriters.

After an arguable first impression, Krakow finally touched my heart and enchanted my spirit. Still, the Main Square of Wroclaw has nothing to envy from its more famous brother - myself, I prefer this first, together with its hundreds bridges and small rivers. At the same time, I must admit that the cathedral, the castle hill and the river bank of the latter would probaby triumph at the overall results. Unless you share the podium. You easily could.

Tough decision, relaxing weekend. A dose of energy for body and soul. Surely part of this year's most memorable 20 days... Are you wondering why? Check this out!

Ezúttal is Ryanair: nem volt választási lehetőség. (Csak azt választhattam meg, hogy ezúttal inkább feladom a poggyászom, mert a verőlegények egyre kíméletlenebbek!) Ha lenne, nem az lenne, mert az utóbbi időben már az anyagi oldal sem billenti mindig feléjük a mérleget. Cselesek. Ez a sikeres marketing - az ember eszébe se jut már, hogy csekkolja a versenytársat. Pedig jobban tenné...

A fedélzeti magazinjukból a több ezer borsos hirdetés, low cost top shop ajánlat és együgyű nyereményjáték mellett az is kiderül, hogy hamarosan kb. 1 eurót kóstál majd, ha WC-re kívánkozunk a fedélzeten / fő / használat. A rövidke és talán nem véletlen 4-es betűmérettel szedett cikk igyekszik hozzátenni, hogy kizárólag az 1 órán belüli utakra vonatkozólag, és mindez természetesen az utasok javára válik majd. Kevesebb WC-használat > kevesebb WC > több szék > nagyobb telítettség > olcsóbb jegyárak! Amen. Számszerűsítve ők átlag 5%-kal olcsóbbak lesznek. Leegyszerűsítve mi még nagyobb szarban leszünk majd. Meg ugye, mihez képest?

Javukra legyen mondva, hogy ezúttal is tartották a menetrendet (nem nehéz, mert min. egy órát ráhagynak), és külön figyelemre méltó, hogy a boardingra való felszólítás már a desztináció hivatalos nyelvén is elhangzik az angol mellett. Esetünkben lengyelül. Dicséretes.

Sőt, megkockáztatom, talán az sem véletlen, hogy kelet-európai járatokon kelet-európai a cabin crew. Esetünkben 50% magyar, 25% lengyel és 25% egyéb. (A maradék 25% nemzetiségére nem sikerült fényt derítenem, jól titkolta.) Ezt persze, ismerve a kelet-európaiak fogadtatását, nem feltétlen a jó szándék magyarázza.

Landing in Wroclaw péntek éjjel. Hó és fagy. Szerencsére a mézes vodka felmelegít - ám éppenúgy kiüt, azaz álomba ringat, mint a múltkor a meleg sör. Külföldieknek csínján kell bánni ezekkel a bennfentes nemzeti italokkal!

Másnap 250km hófödte autópályatúra Krakkóig. 2x8 zl az autópálya, plusz amennyivel "véletlen" kevesebbet adtak vissza az egyik fizetőkapunál. Így 3x. Tanulópénz: mindig HELYBEN ellenőrizd a visszajárót, ne csak 2km múlva, mert autópályán nehéz visszafordulni! Különben sincs reklamálás utólagosan!

Krakkóban egyenesen a Moon néven futó hostelhez navigáltuk magunkat, ahol potom 90 zl-ért kaptunk 2 főre, fiatalos, frissen felújított, takaros, ám miniatűr szobát. (A szomszédos hotel 110-től hirdette magát.) Mindehhez nem társult saját fürdő, de abból annyi volt a szinten, hogy szinte mintha lett volna, és makulátlan tiszta volt az is. A folyosón volt ingyen internet - ezt igénybe is vettük nyitvatartás csekkolásra. Hiába, modern technika. Mint a szobai TV, amin kb. 4 lengyel csatorna volt fogható, gondolom RTL, TV2, m1 a la mazurka. Szigorúan overvoice-szal szinkron / felirat helyett. Ezzel engem ki lehet kergetni a világból - megszokhatatlan számomra. De főleg élvezhetetlen. Még szerencse, hogy nem értek lengyelül.

Nos, hostel foglalás után bevettük Krakkó belvárosát is - a nagy hidegre való tekintettel csak apránként és módszeresen, rendre megpihenve és felmelegedve 1-1 útba eső gyorsétteremben. (Dublinból nemrégen hazatelepült lengyel idegenvezetőm nem készült fel a nem meglepően hideg hazai télre, és jobban reszketett, mint én, aki továbbra is ír klímán edződöm. Nem értem.)

A helyi idegenvezetőnek amúgy számos előnye van. Például ismer helyben másokat is, így egy kedves lengyel párral költöttük el vacsoránkat egy olasz étteremben, a Carlito-ban. Eredetileg ukrán konyha lett volna vagy grúz a terítéken, de szerintem megijedtek, hogy én attól beijedek. Pedig nem. Nem vagyok finnyás - kivéve, ha pacalról van szó. A krakkói kulináris kínálat amúgy (micccsoda alliteráció!) elég széles skálán mozog, a bolgár, kínai, japán, orosz, stb. stb. mellett Balaton néven futó magyar étterem is található szívében, jó magyar gulyással és még jobb Gundel palacsintával. Nem teszteltem, de sejtem.

A vacsora tánc általi lemozgása a közeli, egyetemistákkal és különféle motorcsodákkal ékesített Carpe Diem bárban történt meg, semmi extra, de célnak megfelelt... veszett kutya nélkül is.

A másnap reggelinket rendhagyó módon könyvek között ejtettük meg: a helyi Libri kávézójában. Különleges élmény két könyvespolc közé bepréselve inni a reggeli teát - 11-kor.

Ennél már csak a hófödte krakkói királyi vár (Wawel) és folyópart volt különlegesebb... A várat a legenda szerint egykor egy gonosz sárkány lakta - 200 méteres barlangja ma is látogatható nyaranta. Ennek - és a kereskedők - örömére egész Krakkót ellepi a színes, plüss és egyéb anyagú sárkányok széles kínálata: Süsü unokatesói.

Krakkó amúgy, történelméből fakadóan, éppen olyan kontrasztos, mint Wroclaw, vagy bármely kelet-európai nagyváros: építészetileg keveredik benne a kockás kommunista szürke betonrémstílus és a romantikus, cirádás, díszes-mázos klasszicizmus. A katedrális kiváló megtestesítője eme ekletikának. (Ezúton is elnézést az építészeti szakmai tévedésekért...)

A kontraszt azonban máshol is szembeötlik: egyfelől luxus bevásárló központok és világmárkák, másfelől százéves trafikok és perecárus nénik (figyelem, háttérben Apteka). Azzal a különbséggel, hogy a perec itt kerek fazonú, és valami megjegyezhetetlen lengyel névre hallgat. Természetesen el is felejtettem...

A főtéri templomtoronyban óránként trombitál valaki - feltehetően az, aki aznap a rövidebbet húzta. Megindító egy ilyen téli napon. A wroclawi főtér nekem ugyan viszi a prímet, de tény, hogy a hófödte Krakkó már-már csöpögősen romantikus, és könnyen magával ragadt engem is.

Érthető mód.

Különösen a még el nem tüntetett karácsonyi dekorációkkal.

Nem is bírtuk sokáig a hideget - mi se, a fényképezőm se. (Illetve az aksijai sem. Körülbelül egy tucatot fogyaszottam el belőlük. Eredményük egy része ehunn áll tanúbizonyságul.) A hideg elől egy sóbányába menekültünk! Ott konstans 14 fok van. Hőség!

A Krakkótól 20km-re fekvő, 13. században megnyíló, mára kizárólag múzeumként üzemelő, 300km-es Wieliczka bányarendszer 2-3 órás csoportos túra keretében fedezhető fel, több nyelven. (Fényképezni külön jegy ellenében lehet!) Lélegzetelállító termek (több ezer, melynek töredéke látogatható), méretek, mélységek (327 m mély, ebből mi kb 130 m mélyre juthatunk le) sókristály-szobrok és csillárok kilenc szinten. Egy lelkes idegenveztő, meg a kezdetnek kevésbé lelkesítő 380 lépcsőfok. Hál'Istennek lefelé. Persze ezt csak addig gondoltam így, míg meg nem láttam azt a rémes bányaliftet, ami a túra végén felfelé szállított minket. Mégis inkább a lépcsőn mennék kérem, ha lehet?!! Nem lehetett. De túléltük. Olajozottan, mint a szardíniák.

Ezzel az izgalmas kalanddal ért véget a krakkói villámlátogatás. Wroclaw-ba vissztérve még kihasználtuk a szabad hétfőt: igazi láblógatással töltve a napot. A kényeztetésről egy nemrég nyílt csokizó, a sportról a helyi sportcentrum szabadtéri, zenés koripályája gondoskodott.

A wroclawi törpék csak úgy pislogtak ránk irigyen a hó alól.

Érezték, hogy ezúttal egy varázslatos hétvégéről csúsztak le. :)