Mad dogs and romantic bridges

Cold beer and cold weather. Hot beer and hot nights. A hundred bridges and a hundred locks. A historic downtown full of romantic spots, cafés, dwarfs and parks, and a history still alive, full of visible remains of the communist era. Feels like home. A strange feeling that I’ve been here before, though never, and that I would surely return, whenever. WROCLAW. Lengyelország negyedik legnagyobb városa. Dublinból 2 óra alatt (menetrendszerint 3!, hogy garantáltan tartani tudják) a Ryanair repíti full fapadon a tisztelt utast, akinek maximálisan egy db kézipoggyászát árgus szemekkel pásztázzák a cég bérelt verőlegényei boarding előtt, és ha szemmértékre megüti a szabványt, helyben lemérik, majd nyílhat a pénztárca. 35 euró. Én megúsztam. Ezt is.

Cześć Poland :)

W = wsciekly pies.

Azaz veszett kutya - K fordításában (köszi a tippet). Vodka shot málnaszörppel és tabascoval. Már a neve is magáért beszél. Kiejthetetlen. Gyilkos. Ennél már csak a forralt sör gyilkosabb. Garantált KO. Nem az a berúgunk, hanem inkább a bealszunk fajta. Legalábbis én. A legjobb altató, amihez eddig szerencsém volt. Vagy szerencsétlenségem. Talán az egyetlen. Csak azért ezzel indul a blogbejegyzés, mert valamilyen formán kötni kell a témát az irsettler-hez, és mi lenne autentikusabb ír kötelék, mint az alkohol. Sörből és vodkából pedig itt jut bőven. Csapó egy.

R = romantic.

100%-ig.

Ha leszámítjuk a külváros otthonról is jól ismert bérházait,

lakótelepeit,

az óriásplakát tengert,

a fejüket és kedvüket szegett embereket az utcán, valamint a BKV-val korban versengő (ám árakban azt alul-, szolgáltatásban felülmúló) WKV ezer éves buszait és villamosait (bár ez már inkább nosztalgikus), és a borongós égboltot, ráeszmélünk, hogy a város gyönyörű.

A télies időjárás csak fokozta Wroclaw misztikumát a ködbe vesző templomtornyokkal, a kanyargó folyóval, a sejtelmes szigetekkel, és a vízpárába burkolt hidakkal.

Egyesek lengyel Velencének, mások lengyel Amszterdamnak becézik a több mint száz híddal büszkélkedő várost, melyet az Odra folyó nem átszel, hanem körülölel.

Nyáron szökőkutak és szabadtéri kávézók tucatjai is gazdagítják a cseppet sem egyhangú városképet, de ez már csak hab a tortán. A torta így is isteni.

A belváros szívében, a katedrális árnyékában, szürke bérházak mögött megbúvó egyetemi botanikus kert télen-nyáron várja nem csak a növények szerelmeseit egy kis bújócskára...

Az őszi színekben pompázó romantikus kertbe

5 lengyel egység (zloty) a belépő (nekünk éppen csak 7-es címletű jegyet tudtak adni, ezért kárpótoltak a különbözetért két képeslappal!),

és varázsát a tavasz kétségkívül csak fokozni tudja - de ezt nem láttam, csak elhittem helyi idegenevezetőmnek.

O = old city.

A történelmi városrész éjjel-nappal vonzó turistalátványosság – de helyiek is szép számmal fordulnak meg a katedrálishoz vezető macskaköves utcákon,

vagy a gigantikus Fő fő Piactér csipkézett homlokzatú házai között, melyek körülveszik a régi-új városházát.

A város valódi vonzerejét mégis az éjszakai megvilágítás jelentette - számomra.

A történelem során több ízben újjáépített katedrális ikertornyait nem sikerült ugyan megmászni, mivel vasárnap délután fél 4-kor éppen az orrunk előtt csukták be a kaput, de az ország legnagyobb orgonáját is rejtő főhajót mindenképpen érdemes meglátogatni, ráadásul ingyenes.

A friss házasok, a boldogító (?) igen után a katedrálistól pár száz méterre található Tumski-hídon lakatolhatják le szimbolikusan is szívüket és szerelmüket - erről árulkodnak a korlátra aggatott, sokszor már rozsdásodó lakatok százai.

A kulcsot a hagyomány szerint elnyeli a folyó, de azért kérdés, hogy biztos, ami biztos magánál őriz-e az ifjú pár egy másolatot? Erre nem derült fény rövid látogatásom során...

C = coooool

Vagy úgyis mondhatnám, hogy cold. Ez már a repülőablakból feltűnt, dermedt volt a kinti levegő. Pedig azt tartja a mondás, hogy ez a lengyelek egyik legmelegebb városa. Hőmérsékletre legalábbis. El is hiszem, csak az én évszaktalan ír klímára átszokott babapopsim majd befagyott. A beígért napsütésből semmi nem lett, éjszakára ugyan oszlott a felhőzet, de akkor épp a másik félteken bulizott a nap.

A hidegség azonban nem csak a hőmérsékletre értendő: a lengyelek ránézésre nem egy barátságos nemzet. De a marcona külső kedves belsőt takar - ha van türelmünk felfedezni, kivárni.

Összességében nézve a város nem csak hideg, hanem menő is. És legyen ez a pozitív jelentés a hangadó. Remekül együtt tud élni benne múlt és jövő, egy eredeti és sajátos egyveleget alkotva. Megőrizve a múlt értékeit, de teret adva a jövő kihívásainak. (A város polgármestere például indulni kíván a lengyel elnökségért - ambícióban nincs hiány, de valamit tudhat, az biztos!)

L = life.

Azaz minden, ami élettel tölti meg a várost. Elsősorban a sok ezer egyetemista - akik Lengyelország egyik legnagyobb egyetemének padjait koptatják – valamint az őket kiszolgáló, ételt-italt, zenét-bonát, vigasságot kínáló vendéglátó egységek százai. Éppen mint odahaza.

Multikulti. Erasmus diákok tucatjai. Brazil, japán, lengyel konyha, olasz étteremnegyed. Egyetemi étkezde, meg turistacsalogató luxus söröző, hangulatos kávézó, zajos mulató.

A salsa mellett dívik a techno, a poprock meg a retro. Vagyis minden.

Az általunk meglátogatott Garázsban (Garage) a kilencvenes évek slágerei szóltak, meg a lengyel lakodalmas (ami pont olyan mint a magyar, csak nem értem a szöveget, de el tudom képzelni...), a fejünk fölötti kiszuperált járgány pedig a designer ötletességét dícséri. Reméltem, hogy fenn is marad. Atrocitásmentes hétvégénk csak egy esemény zavarta meg: az utcán egyik éjjel lehettünk szemtanúi néhány helyi menő-legény összeszólalkozásának, de biztos forrásom szerint ez az eset ritka, mint a fehér holló. A közbiztonság tehát biztos.

A nemzeti ételek laktatók és gazdagok: kalóriában. A káposztával körített hússal / gombával / krumplival töltött „derelyéből”, ami pierogi néven fut

a kis adag is laktató, de azért befért mögé még egy kis desszert változat is, vaníliás túróval töltve, lekvárral édesítve. Az egész cehhh nem volt több így sem 10 eurónál (itallal), amin az én dublini árakhoz szokott szemem igencsak elkerekedett. Mosolyra szaladt. A gofri, a túró (vagy white cheese), a péksütemények és cukrászdák pedig minden ízükben emlékeztetnek arra, hogy közel az otthon.

A = attractions

Ha a fent vázoltak nem lennének elég csábítóak és meggyőzőek egy wroclavi utazásra, a város tartogat még meglepetést. Ilyenek a belváros különböző pontjain 2005 óta megbúvó törpék, Wroclaw jelképei.

A törpevadászat kicsiket és nagyokat magával ragad, az igazi fanatikusok, pedig nem csupán a helyüket, de nevüket is betéve tudják.

Eredeti szobrokat nem csupán a törpék jelentenek a városban, hanem páldául a botanikus kert növényei közt megbúvó fémből készült DNS spirál, vagy az aluljáró hiányát szimbolizáló alábbi szoborcsoport. Szerintem óriási!

A kultúra kedvelők több tucat időszakos és ideiglenes, kinti és benti kiállítás, múzeumtárlat, valamint mozi-, színház-, sőt operaelőadásból válogathatnak. Bár a többség élvezetéhez, ideértve a mozit is, nem árt lengyelül tudni! A feliratokat itt nem szeretik ugyanis, de a szinkront se igen. Hangalá/felémondásban azonban verhetetlenek. Elkerekedő szemeimet házigazdám nem értette, hiszen ő abban nőtt fel, hogy teljesen természetes, ha az angol eredeti mellett párhuzamosan hallom az intonáció mentes, monoton lengyel fordítást! Szinkrontolmácsok előnyben!

Akad olyan előadás is, amire nem kell jegyet váltani - elég jó időben, jó helyen tartózkodni.

Ilyenben volt részünk a Főtéren vasárnap este, igaz, negyed óra után se értettük meg a hideg földre ritmikusan és öltönyben (!) leheveredés művészi üzenetét... de ez csak minket minősít.

Történelmi ismereteink gyarapítása végett pedig ellátogattunk a Panorama Raclawicka-ra is. Az ópusztaszeri Feszty körképpel vetekedő, 120x15 méteres megafestmény azt a hősi, 18. századi csatát ábrázolja, amelyet a lengyel parasztok megnyertek ugyan, de a háborút mégis elvesztették az oroszokkal szemben. A hősiességnek azonban példát kell állítani, ez a húsz lengyel pénzegység pedig megért annyit, hogy megemlékezzünk róla (- van angol audio guide!).

W = Wroclaw, what else?

A város marketing szlogenje már a reptéren szembeötlik: meeting point, azaz találkahely. És a szlogen nem csupán üres szózat, itt rendezik ugyanis részben, Ukrajnával karöltve, a 2012-es EU labdarugó bajnokságot. (Amit mi szégyenteljesen bebuktunk.) A nemes ügy érdekében bővül a reptér, megújul a stadion, épül a villamos, szépülnek a világmárkákat felvonultató bevásárló központok, meg a házak, közterek.