Kertiparty

S. nyaral.

Ennek több előnyét is élvezem hirtelen. És nem (csak) a fűtésre gondolok. A lakásban uralkodó 20 fokot ugyanis egyenesen hőségnek érzem - tulajdonképpen azért tűnt fel, hogy valaki babrálta a termosztátot, mert esténként szabályosan melegem volt.

Amúgy nem vicc, esténként még elkél olykor a rásegítés, mivel ritkán kúszik 15 fok fölé az éjszakai hőmérséklet. De inkább egyezzünk ki 10-ben. A szél miatt nekem 8. Mindegy is, a nyílászárók szigetelésének hiánya okán a házba lopva besüvítő szél legalább hamarabb kifújja a festékszagot.

Ebből komolyan meg lehetne gazdagodni. Nem a festésből - a szigetelésből. Bár valakinek az előbbiből is sikerül. Az utóbbi meg tálalás kérdése: recessziótól túlfűtött időkben legalább a fűtésre ne költsünk - szigeteljünk!

A történét ott kezdődött, hogy S. kitette a lábát 3 hétre. Ezt már említettem.

A fél családja meg betette!

Az egyikük konkrétan beköltözött egy hétre, és kifestette fehérre - oh, pardon, krémszínűre - az egész konyhabútort. A testvérei rendbe tették a hátsó fészert, az édesanyja meg lecserélte a fél konyha berendezését, az evőeszközöket, a tárolókat, a tálalókat, a párnákat, a székeket, a függönyt, és még sorolhatnám.

A legjobb, hogy a vasalódeszkát és a szárítót kiköltöztették a feltuningolt fészerbe, ami bizonyára remek ötlet, de ott vajon mikor fognak megszáradni az elvileg "fűtött" lakásban is olykor egy hétig nedves mosott ruhák? Mert a páratartalom itt nem éppen mediterrán klímára utal... És S. ezentúl hogy vasal majd TV előtt a fészerben? És ha esik az eső, baktassunk el a fészerig teregetni? Bár a nedves ruha nem lesz vizesebb...

Nem értem én ezt. Ezt se.

Ahogy mondjuk azt sem értettem, mi baja volt a régi felállásnak. Szerintem leginkább csak az, hogy S. mamának kellett egy projekt, ahol hasznosnak érezheti magát! Ez érthető.

Arra azért kíváncsi leszek, miként fogadja majd rendmániájáról elhíresült kedves S. a meglepetés felújítást! Meg azt,hogy egy hétbe telik, mire mindennek újra megtalálja a helyét! Főleg a sajátját!

Nem mernék rá fogadni, hogy maradéktalanul boldog lesz - de ugye a szándék dicséretes és értékelendő. Más a két kezét összetenné - a hálától. Nyilván.

Nekem mindenesetre ma már fülig ért a szám, amikor a frissen beszerzett kerti bútort felavatva a friss levegőn vacsoráztam este 9-kor - igaz hosszú nadrágban és pulcsiban. Hiába, ez továbbra is csak egy ír nyár, de ettől még nyár. Esőmentes, szélcsendes, napsütötte. Volt. Éppen akkor. De hiszem, ez csupán a kezdet!

És a legjobb, hogy a WiFinek hála a kertben is zavartalanul blogolhatok. Éljen a huszonegyedik század! Még Írországban is!

Mert lesz ez még így se!