Paris, jetadore...

Majd megsultem. Az embernek soha semmi nem eleg jo - aztan meg annak az ellenkezoje sem. Honapok ota azon panaszkodom, hogy megfagyok a lakasban, a moziban, az irodaban. Megint elromlott a futes, teszem hozza, odabenn: ket napig nem birtam 18 fok fele tornaszni a homerot a kis uvegkalickamban... Viszont az emberi szervezet abszolut alkalmazkodokepes. Minden extrem korulmenyhez: legyen az fizikai, lelki, stb.stb... Bizonyitekom van az elsore: fagykuszobom odahaza kb. 22 fok alatt volt. Mara eljutottam 18 fokig. Ez haladas.

De a bumerang kegyetlenul visszaut: Paris CDG, hotel Rezidor Park Inn, 3. emelet. A szobaba belepve azonnal a klimahoz fordulok segitsegert, am konyorgesem nem hallgattatik meg: legalabb 28 fok marad odabenn, barmit porbalok tekerni, elviselhetetlen hoseg. Ez teljesen kiszamithatatlan a szallokban, olyan Kinder Surprise jellegu: akadt olyan neves szallo, ahol reggelre mirellitre fagyasztottak a kollegaimat es engem. Persze a meleg jobb, mint a hideg ebben az esetben: hiszen az ablakot barmikor ki lehet nyitni, az Adam-(vagy holgyek eseteben pedig az Eva-)kosztum pedig osregi, jol bevalt talalmany ilyen nehez helyzetek kivedesere. Igen am, de az ablaknyitas meresz cselekedet repter mellett: az embernek igen jo alvokaval vagy minosegi fuldugoval kell rendelkeznie. Szerencsere ez esetemben soha nem okozott problemat, de teny, hogy nem veletlen hangszigeteltek azok az ablakok.

Mondjuk en imadom a reptereket, a repuloket, es szerencsere mostansag egyre tobb alkalmam nyilik csodalni oket. Minden reggel munkaba menet, minden este munkabol jovet, es olyankor is, mily meglepo, amikor gepre szallok. Imadom nezni, es meg inkabb atelni a le- es felszallasokat. Ez utobbi esetben, minden egyes alkalommal Radnoti sorai csengnek a fulembe: "ki gepen szall folebe, annak terkep e taj..." "annak mit rejt e terkep, gyarat, s vad laktanyat...?" "Az gyarat lat a latcson es szantofoldeket, mig en a dolgozot is, ki dolgaert remeg..." Egy altalanos iskolai versmondo verseny kapcsan vesodtek emlekezetembe e sorok, es nem tehetek rola, mindig bevillannak... Tudom, nem kellemes utielmenyek irattak a koltovel ezeket a sorokat, de ertelmezheto sokfele keppen. Ez a szep a kolteszetben. Nem tudhatom... miért? Zarojel bezarva.

Back to Paris. Megfoghatatlan erzes kerit hatalmaba, valahanyszor francia foldre lepek. Elozo eletemben francia lehettem. Ki tudja. Mindenesetre ossze nem hasonlithato Dublinnal a varos atmoszferaja. Olyan felig-meddig itthon vagyok erzes. Ezt persze csak en gondolom igy a menthetetlenul romantikus-abrandos lelkemmel, a francia hataroroknek egeszen mas a velemenyuk. Szerintuk ugyanis nemhogy francia nem vagyok, de meg EU allampolgar sem. A repteri utlevelvizsgalat soran szokasom szerint bealltam a kollegakkal az EU sorba - miert ne tettem volna ? - ahonnan, kek utlevelem 2 perces vizsgalata utan a roppant baratsagos egyenruhas hatarorok attessekeltek a "non EU" sorba. Ezt a megalazast! Ketsegbe termeszetesen nem estem, de nemzeti buszkesegem hatarozottan sertve erezte magat, es nem atallottam hatorozottan, de udvariasan kikerni magamnak ezt a banasmodot, egyszersmind megragadva a remek alkalmat, hogy felvilagositsam jeles kepviselojuket, kis hazank nemcsak hogy az EU tagja 2004 majusa ota, de 2007 decembere ota schengeniek is vagyunk. Termeszetesen magasrol tett a fejemre, es nem hatotta meg tortenelmi tenyekkel alatamasztott vedobeszedem - menthetetlenul es szegyenszemre be kellett allnom az arabok koze. Na tessek, ha az ireket tudatlannak titulalom, akkor minek nevezzem ezt a kedves uriembert, akinek valahol mindenkinel jobban tisztaban kellene lennie adott helyen es idoben, honfitarsai kozul, ezzel az EU kerdessel. Elvileg ez mindennapi munkajank szerves reszet kepezi. No comment.

Amugy Paris CDG 1 terminalja egy kesz kalandturaval feler: ez a legregebbi terminal itt, meg is latszik rajta. Felujitottak, frissen festve, de kis szuk folyosok, vegelathatatlan es hullamzo mozgojardak, lepcsok tarkitjak, es az ember konnyen es eszrevetlen tobb kilometert gyalogol, mire kier. Elorevetiti a szamomra oly kedves parizsi metrorendszert...

A parizsi atmoszfera elidegenithetetlen reszet kepezik a parizsi taxik is. Les taxis parisien egyik diszpeldanyat fogtuk ki utunk soran - termeszetesen csucsidoben hazafele - aki 1 oran keresztul keres nelkul megosztotta velunk velemenyet a francia bevandorlasi politikatol kezdve, a szocialis problemakatol, az adorendszeren at, a kis-es kozepvallakozasok nehezsegeig mindenrol. Volt igazsag szavaiban, es allitom, hogy sokszor a legautentikusabb forrasok a taxisok egy-egy orszag megismerese soran. Amugy termeszetesen egy vilaglatott azsiai bevandorlo volt a lelkem, aki immar 25 eve tori a nyelvet a francia fovarosban, es esze agaban sincs elkoltozni - minden felrott nehezseg ellenere. Ez sok mindent megmagyaraz.

Az atmoszfera ennel sokkal hangulatosabb adaleka: Saint Michel. Quartier Latin. Magic. Annyira hianyoznak ezek a hangulatos ettermek, kavezok Dublinbol. Ahol talalomra ramutatsz egyre, es a 15 euros menuert 3 fogas jar, mousse au chocolat garanti, meg zongoraszo es elozene. Adorable. Imadom. Ennek hangulatan az sem rontott semmit, hogy francia baratomnak az a roppant eredeti otlete tamadt, hogy menjunk egy ir kocsmaba az etterembol. Hozzateszem, ez egy roppant eredeti ir kocsma volt, ahol szamos europai csapolt sorbol lehetett valasztani (pl. Heineken, 1664), de csak Guinness volt. Eppen kifogytak a tobbibol... Vegulis... Ir kocsma.

Sebaj, Parizsnak minden megbocsathato. Es mindemellett roppantul elvezetes volt munkaszempontbol is. No nem is annyira az ujdonsagok, mint inkabb a nemzetkoziseg miatt. Kulonleges elmenyt jelent, amikor 6-7 ember beszelget egy asztalnal, es kiderul, hogy egyikuk Nemetorszagbol jott, cseh felesege van, de amugy francia. A masik lany francia, Svajcban el es lengyel a ferje. A cseh kollegano amerikai ferje Svajcban lakozik, ha eppen nem Thaifoldon jar uzleti uton. A holland sracrol kiderult, hogy valojaban francia, de nem baj, mert az bolgar lany valoban bolgar volt, az osztrak srac pedig osztrak. A spanyolok sem tagadhattak le eredetuket, igaz a kozos ebed soran magasrol tettek ra, hogy Barcelonaba keszulok hetvegere. Nem csoda: egbekialto bun egy madridinak egyaltalan eszebe juttatni a katalan fovarost. Mi koze hozza?

Ilyenkor erti meg igazan az ember, mit is jelent multinal dolgozni, mit jelent a hatarok nelkuliseg, a globalizalt vilag... es mennyire megerte anno bemagolni a francia vagy angol szavakat. Engem ezek a pillanatok kulonleges borzongassal toltenek el, es vegul mindig oda lyukadok ki, hogy jo uton jarok en... Nem tudhatom, miért.