Dublin kontra Lisszabon, 1:0

NEM, ez nem egy ír-portugál labdarugó mérkőzés.

IGEN, lehetne ugyan, de az minden bizonnyal simábban menne.

Ez azonban népszavazás. EU-s.

Gyors update: az első meccs az írek "győzelmével" zárult 2008 júniusában, azóta edz az unió összes helyi képviselője, irodája, tudósítója és tudósa, hogy kicsikarjanak a legyengített kelta ragadozóból egy döntetlent. Legalább.

Az "Igen" kampány méretéből ítélve (közel félmillió google találat a lisbon treaty referendum 2009-re) azonban még egy döntetlen is vereségnek számítana. Láthatóan nagyon sokat edzett az EU erre a visszavágóra. A csapból is lisszabon folyik... el. A portugálok a legtöbb "bookmaker" szerint ezúttal IGEN esélyesek a győzelemre, bár a szélsőségesen "hazafi" Sinn Fein mindent megtesz a NEM érdekében. No-csak! Szerintük munkát nem teremt az IGEN, pusztán teret enged a külföldi munkavállalóknak, akik lehengerlő áradatába a csíkos kelta nagymacska alighanem belepusztulna. A YES pártiak szerint azonban az állatok majdnem királya abba döglik bele, ha NEM adnak esélyt az EU ápoló-vedelmező szárnyainak további kiterjesztésére.

Védőháló. Kérdés, mit véd... ki?

Kivéd? Kit véd? Ki ellen?

Jogi kérdések kusza hálója. Jogos a félelem. De alapos-e? Nemigen?

A visszavágóra a mai jeles napon kerül sor - ez is jellemző ír sajátosság: szavazás munkanapon. Kérdéses az időzítés oka és célja: feltételezem, nem az, hogy minél kevesebben járuljanak az urnák elé. Inkább az, hogy a szavazóbiztosok nem dolgoznak hétvégén. Más kérdés, hogy egy átlag munkanapon, legyen az péntek, milyen eséllyel adódik lehetősége minden szavazásra jogosult állampolgárnak leadni voksát: reggel 8 és este 6 között. (Ha a banki munkarendet vesszük alapul, 10 és 15 között, és gondolom ebédidőben zárva.) Egyenlő esélyeket biztosít-e ez a "nyitvatartás" minden társadalmi rétegnek? Vagy kiugróan magas lesz a nyugdíjasok, kismamák és munkanélküliek súlya? Mit vetít ez előre? Nekem fogalmam sincs, de egy jó politikai-gazdasági elemző jó pénzért biztos megmondja. Aladár 1 forintért is.

Kampány szempontból amúgy az ír politikai pártok éppen olyanok, mint a magyarok: egymást szapulják. A szavazók felének fogalma sincs miről szavaz (bizonyára azért, mert egyikük sem olvasott 60 szónál többet a szerződésből, mielőtt bealudt rajta), a lényeg, hogy kinek a kampányára mond igent. Vagy nemet. Garvan Grant "Don't not vote yes" c. írása szerint csak az a gond, hogy már ez sem "megbízható" döntési támpont, mivel ebben a kampányban a zöldek és a munkáspárt egy Igent fújnak a kormánypárttal (Fianna Fail). Maradnak tehát a nemleges szélsőségek. Vagy a szerződés megemésztése.

Fenyegeti-e a lisszaboni szerződés az ír katonai semlegességet? Legalizálhatja-e az abortuszt? Csökkenti-e a minimálbért? Vagy csak az átlag foygasztói árindexet? Vagy azt sem? Sőt?

A csapból szintén szüntelen áradó recesszió fenyegető réme elegendő kezdőrugás-e ahhoz, hogy az írek levessék a fene nagy nemzeti büszkeségüket, és üres zsebeiket látva meghozzanak egy fájdalmasan kétségbeesett, ám adott körülmények között talán ésszerű döntést ebben a se-vele-se-nélküle kapcsolatban? Akkor is, ha azt hiszi a jobb napokat látott Tigris, hogy Ő szülte a gazdasági csoda spanyol viaszát? (Kár, hogy utólagos komplikációk léptek fel!) Mert mit neki EU! Legyen hálás Brüsszel, hogy egyáltalán napirendre tűzték ezt a visszavágót!?

Post Mortem íróm szerint a szavazólapokon két lehetőség közül lehet majd választani az idei év legizgalmasabb (politikai) meccsén (mivel az All Ireland final (90 millió google találat - elgondolkodtató) múlt hétvégén már kellőképpen borzolta a sportkedélyeket):

- Igen, lépjünk már végre túl ezen, és ne sz*rakodjunk az EU-val.

- Nem, jobb lenne szakítani az EU-val, és hozzuk létre az egyszemélyes ír gazdasági uniót, 27 ír biztossal.

Biztos, ami biztos.

Vagy így lesz vagy nem lesz sehogy.

To be or not to be?

To be continued... For sure.