Még egy ok az ivásra

Ezzel a képaláírással jelent meg kedvenc vasárnapi újságom, a Sunday Business Post egyik kedvenc rovatában, a Post Mortemben egy cikk múlt vasárnap. Természetesen angolul.

Arthur's Day: "Another excuse to drink" - kommentálta Mr Grant a képen látható frissen csapolt pintet. Félig viccesen, de annál komolyabban. Pedig könnyen lehet, hogy most éppen Ő is egy pubban dönti magába a fekete nedűt - féláron.

Szeptember 24. Könnyen elképzelhető, hogy ez a hírneves multinacionális italcég marketing osztálya által kreált, világraszóló alkalom is piros bötűs ünneppé válik, előbb-utóbb, az ír naptárban. Elvégre Sir Arthur Guinness eléggé megnyomta az ír GDP-t, az exportot, sőt még a turizmust is 1759-ben kifejlesztett barna, bocsánat fekete sörével. Amely titkos receptjének ő az 5. (aki kíváncsi az első négyre, az látogasson el a Guinness Storehouse-ba, mert ez itt a reklám helye, az ott meg a söré), a titkos összetevője. Féltett titkát nyilván nem vitte magával a sírba, különben Guinness sem lenne ma. De van. A Diageo cég büszkesége él és virul. A világ minden táján isszák az ír nép eme nemzeti italát (a whisky mellett persze - hogy mellé-e, azt nem tudom), és feltehetően olcsóbban, mint maguk az írek idehaza.

Nehéz nem észrevenni...

Talán éppen ezért kér egyre kevesebb ír magának a pubban "stout"-ot. Mert ugye ez nem "beer". Azt nem bírják, ha beer-nek becézik. Beer az bármi, ami import. És többnyire világos. Na, az írek azt bírják és azt isszák. Legalábbis a trendi fajta. Guinness-re egyre inkább csak az öregek, meg a turisták áhítoznak Dublinban.

Így nem meglepő, hogy a gyártónak kapóra jött a 250 éves születésnap a márka népszerűsítésére. Meg egyébként is messze még a karácsony, az új esztendő vagy Szt. Patrik nap, amikor büntetlenül inni lehet.

Mégis csak jobb "okkal" inni, de legalább ürüggyel. Ürügy meg persze van. Bármikor.

Érdemes a cikket átfutni, ha időnk engedi. Cinikus és ironikus tükröt tart a szerző az ír társadalom felé, amely lassan belefullad az alkoholba. Képletesen és gyakorlatilag. Nyílt probléma ez - melyet minden ír böszkén vállal. Sőt, szinte bosszantóan henceg vele... Mr Grant nem először állítja pengellére országa népét - van (ön)kritikai érzéke. Talán nem véletlen jön be annyira a stílusa. Pedig ő is ír. Én meg ezért olvasom. Rendületlen.

Egy szó mint száz: a GMT szerint 17h59 (!) perckor bekövetkezett világméretű mega-koccintásból én kimaradtam. Szégyen! Többek között azért, mert akkortájt maximum a (kizárólag külföldi, írnek nyoma sincs olyankor már) kollegákkal vagy a laptoppal koccinthatnék. A kapitalista multivilág sztahanov érdemrendre méltó ideális rabszolgája vagyok. Érthető, nem? Magyar örökség - vagy ökörség? Az biztos, hogy nem holmi gondtalan - avagy gondatlan? - vikingeket megfélemlítő kelta juhász lennék, akinek egyetlen problémája, hogy féláron lesz-e a Guinness a helyi pubban. Na jó, lehet, hogy van más gondja-baja is. Például, ha nem elég hideg.

Az biztos, hogy a Guinness Írország egyik nemzeti jelképé avanzsált az eltelt negyed évezred alatt. Nem kizárt, hogy sok-sok euromillió szükségeltetett mindehhez, de úgy tűnik az ital sikeres 250 éve igazolja a befektetést. Hosszú távon bizonyára megtérül. Ez minden bizonnyal remek hír Mr Guinness még meg sem született örököseinek, mert a St. James's Gate-nél található gyár területre még 8750 évig szól a bérleti szerződés. Jó lesz belehúzni. Sláinte. Cheers.