Gyűjtőmánia

Az íreknél nagy divat a gyűjtés. Nem csak a papíré.

(Ja, mint ma megtudtam, a recycle kuka begyűjtése is pénzbe kerül: 55 kemény euróba félévente. Viszont korlátlan ürítésre érvényes. Szemben a nem újrahasznosítható, környezet-barátságtalan hulladék elszállításával, amely alkalmanként (!) 8 euró. Bizony. Az ember kétszer meggondolja, mit hova dob. Dob-e... vagy inkább eléget...)

Gyűjtés alatt ezúttal kalapozást értek, mindenféle jótékony és kevésbé nemes, ám annál hasznosabb céllal. A templom előtt rendszeresen állnak „dobozos” „hívek” a helyi sportklubnak, gyerektábornak, idősek otthonának, stb. „kéregetve”. Randa, ám megbecsülendő munka. Főleg válságos időkben. Nálam még nem értek célt. Pusztán azért, mert ezen misszók egyikét se éreztem kicsit se magaménak...

Bezzeg múlt pénteken a jobbik végénél fogták meg a pénztárcámat. Egy kellemes hangulatú estébe csomagolták a gyűjtögetést. Ahol a belépőből, meg a vásárolt tombolából befolyt összegeket is „jótékony” célra fordították.

A cél egy fiatal ír sportoló skót beiskolázásának és sportkarrierjének támogatása volt. Akit nem is ismertem igazából. Kicsit se. Nem titok, ezt a célt sem éreztem magaménak, de kíváncsiságom, és a kellemes este ígérete erősebbnek bizonyult. És különben is, néha jó adni, csak úgy.

Az igazsághoz tartozik azért, hogy nem volt teljesen önzetlen és véletlen zsebeim efféle megnyílása: a mulatság vezérelt, a többi csupán járulékos költségnek tekintendő. Nem kevés (de nem is sok) egy ismeretlenre áldozva, és jót tett a lelkemnek. Aztán amúgy is: jó tett helyébe jót várj - tartja a mondás.

Nem biztos, hogy most és anyagiakban fizetődik ki az este. Mint említettem nem is oly' rég: a boldogság nem mindig a várt helyen és időben köszönt be. Ez erre a szituációra is igaz.

Hogy akkor mit nyertem? Az nézőpont kérdése.

A tombolán? Nagy semmit – pedig a 27 is szerepelt a számaim közt, és egészen "komoly" nyeremények voltak (a fodrász voucher-től - az pedig itt igen borsos -, a hétvégi kiruccanásig).

Új ismeretségeket? Talán.

Egy kellemes estét? Bizonyára.

Nekem így már bőven megérte az alkalmi „jótékonykodás”.