Is Féidir Linn - Yes we can

Májusban minden lehetségesnek tűnt.

Először is jött a Queen, aki 100 éves átkot tört meg azzal, hogy brit uralkodóként ír földre lépett. Tüntettek is ellene rendesen - rendszerint minden hétvégén az O'Connell Street-en. Érkeztéből én csak annyit érzékeltem, hog egy hétig nem lehetett autóval megközelíteni a belvárost, az utcát ellepték a rend ír őrei és egy Liffey partmenti értekezletre tartva az én kézitáskám megmotozták - a kollegámat meg "futni" hagyták a méretes kartondobozzal. A túl partról érkező tárgyalópartner fél órát késett, mert minden híd egy időben került lezárásra addig, amig Her Majesty, AerLingus zöld kosztümjében, a Guinness Storehouse-ból átkocsikázott a város másik felébe. Ráadásul a Guinness-re csak fintorgott. (Bár Jay Leno nem ezt mondja...:))

Alig távozott Lizzy, nyomában megjelent az AirForce One fedélzetén Mr. O'Bama félhivatalos látogatás keretében. Emiatt csak pár napra zárták le a fél várost. Swords-ot csak annyi időre, hogy reggel nem sikerült az utcánkból sem kijutni, nem hogy a munkahelyre be... Sebaj. A kifutóról majdnem lefútta a szélvihar a First Lady-t - ahogy egy rádiós műsorban epésen megjegyezték: igazán szerencsések, hogy 24 óra alatt részük volt a 4 évszakban. Tény: kaptak hideget-meleget. Ellene mindenesetre csak minden második hétvégén tüntettek. Azt is főként csak azért, mert sokba került a kelta földön töltött alig 1 nap. És még az sem volt zökkenőmentes! Ahogy a link is illusztrálja - a szó szoros értelmében. Pedig az elnöki "bestia" nem olcsó mulatság! De ő legalább lehúzott egy korsó Guinness-t becsülettel,és kezet rázott az ősei szülőföldjén lakó megszeppent falusiakkal. Ha Obama ír, én afrikai vagyok. Csak jól titkolom. Messziről jött ember különben is azt mond, amit akar: ő ugye azzal próbálkozott be, hogy déd-ükapja lévén ír, egyébként meg yes we can. Az annyira nem jött át, mit is tud az ír nemzet, az iváson és az adósságfelhalmozáson kívül, de azt bizonyára jól tudja. A kelta szél mindenesetre időelőtt és sebtiben tovafútta az elnöki párt - éppen Erzsébet királynő palotájába. Az éjjel már Londonban érte őket - forgatókönyvtől függetlenül!
Nyomukban csak hamu maradt - szó szerint.

Mert a fránya izlandi vulkán nem nyugodhatott. Ez most nem a kiejthetetlen és leírhatatlan nevű Effi, ahogy én hívtam, hanem kistestvére, Grimsvotn. Ez legalább leírható. Állítom az izlandiak direkt csinálják maguknak ezt az éves és ingyenes PR kampányt - éppen évfordulóján a tavalyi esetnek.
Múlt héten aggódtam tehát kicsit, mivel sűrű májust még sűrűbb június követ a fellegekben. Holmi hamu nem tehet keresztbe. Nem is fog! A vulkán és a kedélyek lenyugodtak. Egyelőre.

Nos, ilyen történelmi idők jártak felénk 2011 májusában.
Holnap majd arról mesélek, hogy mik történtek velem ezen történelmi idők során.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Madrid, Buenos Días!

Reinstalling life - version 2.2.

Rom, Roma, Romance