The Irish Sound of Music

Dublin és kultúra. Paradox? Kicsit. De mondok jobbat. A nem régen megnyitott Grand Canal Theatre a Liffey déli oldalán, a tenger felé húzódik meg. Az épület nagy és modern, és az IFSC üzeleti negyedben emeli az ingatlanok árát és színvonalát. Talán ezért áll nagy részük üresen.

Nem jártam eddig sosem erre, sem a színházban, sem a negyedben esti órákban, és meg kell hagyni: leesett az állam.

Végre egy igazi kultúr-központ – mert a többi dublini színház ettől igen messze áll. De még a National Concert Hall is nagyon nevében, mint stílusában.

Válság ide vagy oda, a negyed színes fényárban pompázik, a kikötő különleges, romantikius hangulatot kölcsönöz neki. Sétány és padok, éttermek, és kultúra.

Persze a l’irlandaise.

Az esemény fogadással indult: ingyen étek és itok, csodás kilátással fűszerezve. Persze az írek az előadásra is visznek be ropogtatni és inni valót, amelynek maradványait bicska nyitogató módon hagyják szanaszét maguk után.

Ennyit a kultúráról. Meg annyit, hogy orbitális lemaradásban vagyok a beszámolni valókkal.

Ennek kizárólag az az oka, hogy zajlik az Élet: éppen hogy megélni van időm, megörökíteni nincs. Ez persze nem panasz, ez bók.

Ahogy John Lennon is elmésen megjegyezte - állítólag mások után szabadon:

"Life is what happens to you when you are busy making other plans."

Akárki is mondta ezt, bölcs volt. Kár, hogy gyakran késve eszmélünk rá arra, hogy miközben buzgón ügyködtünk a holnapon, a ma ismét véget ért.

Akárhogy is, a Muzsika hangjai ezzel együtt megmentették a lelkem és az idegeim, melyeket aznap különösen felőröltek a rombusz körüli teendők. Tudni kell kikapcsolni, és a zene meg a tánc már többször bizonyítatta terápiás erejét. Testi-lelki feltöltődés.

Talán ezért kaptam rá mostanában újra a salsára. Mert az az egy óra átsegít utána 48 óra őrültek házán. Kivételes harmónia. Csak időt kell rá szánni. Ezt a tevékenységet egy O'Connell street-i pubban (Madigan's) űzöm előszeretettel kiscsoportos foglalkozás és a salsa sensation keretében - Frank vezetésével. Frank laza, jófej, és a társaság és a hangulat kellemes - ha eltekintek attól, hogy tudásom a béka fenekét is alulról súrolja. De ez legyen a másik probléméja.

Aki efféle tevékenségre adja a fejét és a lábát Dublinban, több helyszín közül is választhat. Elgondolkodtató miért ennyire népszerű a forró nyári éjszakákat idéző latin zene a rideg, szélfútta szigeten - de a kérdésben a válasz: éppen ezért. Az Odeon és a West inn kellemes péntek esti kikapcsolódást ígér a táncoslábúaknak, a Temple Barban található Turk's Head-ben is salsát oktatnak, nem hastáncot, és bármily' meglepő, itt még a rendőrségre (Garda Club) is szabad a bejárat  - 10 euró ellenében -  a táncoslábúaknak.

Viva la salsa meg a muzsika.