Mindenütt jó, de a legjobb máshol*
Vajon miféle módon működik az agyunk szűrője? Fura dolog az észlelés. Miért van az, hogy a környező világ milliónyi jeléből éppen azokat észleljük, amiket? Mielőtt kiköltöztem Írországba, rengeteget agyaltam a „helyes” döntésen, melyet, mint sokan tudják, egyáltalán nem volt egyszerű meghozni... Ráadásul a döntés helyességére mindig csak utólag, vagy akkor sem derül fény ... Valahol olyan ez, mintha a tudatalatti már régen döntött volna, és sulykolná (igen, így írják helyesen!) az ember tudatos agyába az erre utaló érveket, jeleket. Emlékszem, akkoriban mindenhonnan Írország köszönt rám vissza : a könyvesboltok polcain mintha csak ír útikönyvek és fotóalbumok sorakoztak volna, a rádióból valahogy mindig U2 szólt, az interneten ír munkavállalási témákról cikkeztek, és egyáltalán, ki gondolta volna, hogy a Guinness otthon is kapható? Addig ezek fel sem tűntek valamiért... Pedig léteztek, csak az agyam kiszűrte, nem voltam fogékony rá. Vagy emlékszem, amikor sok évvel ezelőtt családu...