Izlandi vulkáncsőd - európai utórengéssel

Azért (is) kifejezetten izgalmas Szigeten lakni, mert ha valami  (hóesés, vulkánkitörés, szélvihar vagy éppen szélcsend, stb. csupa előrleátható ok) miatt szünetel a légiközlekedés, akkor az embernek még mindig számos lehetősége van a a jó öreg Kontinens elérésére. Ilyenek például az úszás vagy az evezés. Persze erre okosak gyorsan rávágják, hogy hajózás - ami persze igaz is, ha azok közé tartozunk, akik
a) a repüléstől való félelmükből kifolyólag amúgy is komppal közelekednek és már hetekkel ezelőtt jegyet váltottak rá,
b) időmilliomosok
c) azon szerencsések egyike, aki a reptér lezárásáról annak tényleges megtörténte előtt értesült, és még jutott neki hely egy hajón. Akármerre. De ha valóban szerencsés, akkor Franciaországba és nem Angliába, mert ott ismét szembesülne a sziget-effektussal!

Persze egy cunami még mindig közbeszólhat, de a fenti utasok előbb-utóbb partot érnek. (Ezeknek javaslom megtekitésre a Leap Year c. filmet, ami remekül illusztrálja, milyen kalandos az utazás kelta földön, ha a repülő nem ott landol, ahol kéne. Vagy el sem indul. Tudok sajnos olyat, aki ezt a saját bőrén tapasztalja!)

A komp biznisz ellenben hirtelen szezonalitást mutatva virágzásnak indul! Szerintem az irishferry is egy hét alatt kitermeli éves bevételének 60%-kát, és neki, minél tovább tart a természeti "áldás", annál jobb. Szerintem most futó reklámkampányuk költsége már biztosan megtérült.

A még okosabbak azonnal felhívják figyelmem, hogy vonattal is eljuthatunk a vén Európába - igen, ha összeköt minket a Csalagút bármivel is, ami jelen Sziget esetében nem helytálló. Sőt, tudom, át is kerékprozhatnánk, ha rendelkezésre állna egy híd és megfelelő fizikai kondíció. Mindkettőnek híján vagyunk itt a smaragzöld rengetegben.

Szerencsére azonban hamvas eső sem hullik fejünkre. Minden kedves aggódó hozzátartozóm és barátom megnyugtatására közlöm, hogy nem, nem kell maszkot hordani a légzéshez, és nem, nem esnek fejünkre sem láva, sem szikla darabkák. (Ezt hamarosan otthon is megtapasztalhatják!) Sőt, az Ég fintora, hogy ma hétágra sütött a nap a tengerkék égbolton - és markába kacagott.

A nap. Az emberek feltehetően magukba roskadva várták a híreket, hogy mikor nyitják meg a dublini repteret. Csütörtökön még volt remény, hogy a sok távkapcsolatban élő szerelmes csatornán innen-és túl viszontlátja egymást, hogy a családok egyesülhetnek és a pihenni vágyók elszökhetnek egy kellemes hétvégére. Péntek délutánra a remény szertefoszlott, mivel közölték, hogy a reptér vasárnapig zárva marad... (Arrafelé autóztam haza, és valóban furcsa látvány a kihalt leszállópálya, a mozdulatlanul parkoló gépek, a néma csend.) Az írek így kénytelenek itthon költeni pénzt italra, a külföldiek kénytelenek elviselni társaságukat és bánatukban velük inni, hogy itt ragadtak.

Kinek üröm, kinek öröm. Személyszerint több tucat embert ismerek, akinek inkább bosszúságot okozott az izlandi vulkánkitörés következtében Észak-Európára települő felhő. Ami csak dagad, nem oszlik. Terebélyesedik. Nekem két ismerősöm is fellélegezhet, akik végül nem váltottak jegyet erre a hétvégére! Így bosszúság sincs. Örülhetnek továbbá  fotósok, akik meseszép tengerparti naplementéket fotózhatnak - persze csak azok, akik már a Szigeten élnek vagy valahogy ide jutottak.

Lengyelországban a gyászhét után most temetnék a néhai lengyel elnököt - és nyilván azt a közel száz embert is, akik vele együtt lelték halálukat a múlt szombati tragikus repülőgép katasztrófában. Mert akkor még csak köd volt - felszállási tilalom nem. Mostanra meg már kétséges miként jutnak el a gyászolók a helyszínre.

Az biztos, hogy emberek százezrei döbbentek rá arra, hogy egy ilyen "banális" természeti katasztrófa milyen mértékben fel tudja borítani a hétköznapokat. Pedig ez még nem a világ vége - az csak 2012-ben érkezik, ahogy számos amerikai film megjövendölte. És ha kis szerencsénk van, még időben tudatosul bennünk, hogy továbbra is a természet az úr!

Egy szó mint száz, gáz van! Vulkángáz, hamu, por, szemcsék. Valahol fenn a magasban! Levegőt!

Reméljük, mielőbb lehull a vesztegzár az Ír szigetről. Bár gondolom a Kanári-szigeteken jelenleg hasát süttető kollegám éppen az ellenkezőjéért fohászkodik most! Érthető módon...! :)