Eyjafjallajökull - a nénikéd!

Úgy döntöttem, hogy márpedig ennek a névnek be kell vonulnia az én blogtörténelmembe is.

Pár perces hír hogy holnaptól megnyitják a dublini repteret, igaz akár 3 napig is eltarthat mire rendeződik a helyzet. Ennek szívből örülök, több okból is. Egyrészt erősen esélyes, hogy mégis lesz látogtóm hétvégén, és velem együtt látogathatja a kereskedéseket (szegény!), másrészt még esélyesebb, hogy jövő héten Rómában érhet majd a világ vége, ha már egyszer jönnie kell. Amúgy is "Rómát látni, és..." mint azt műveltebbek tudják. Én nem tudtam - csak azt, hogy Párizs megér egy misét! De oda most nem repülök, csak imádkozom, hogy máshova tudjak.

Persze jövő hétvégéig még számos izlandi és egyéb kiejthetetlen és leírhatatlan nevű vulkán törhet majd ki/ össze/ fel, és szanaszét lövellhet, extatikus magasságokba mindenféle izzó és kénes lövedéket - de erősen bízom benne, hogy mindezeket inkább megtartja magának. Nem igazi élvezet ez! Szálljon inkább magába és élje ki vágyait szépen csendben fenn az Északi-sarkon. Nyugodtabbak lennénk!

Szóval, szerdán megnyitják a légteret. Nyilván korai az öröm, mert csak mértékkel teszik ezt, baby step by baby step. A Ryanair, aggresszívan költséghatékony (értsd: spúr lókoszt) természetéből fakadóan azonnal szárnyra kap majd - remélhetőleg fenn is marad !- míg az AerLingus csak lassan, de biztosan tér magához - utasbiztonsági okokra hivatkozva. Náluk még napokig eltarthat a visszaszoktatási fázis - így gyorsan, ám megfontoltan törölték az összes szerda délelőtti járatukat is -, hogy biztosan füstmentesen szállhassanak majd, ha eljő az idő.

A helyzet az, hogy nem lennék sem Michael O'Leary, sem Christophe Mueller helyében. Nagy a felelősség: a sok milliós anyagi veszteség mellett, sok ezres emberélet forog kockán. Ha minden repül a maga medrében, azt szidják, aki gyáva mód "földhöz"ragadt. Ha ne adj Isten valami balul sül el odafenn a levegőben, avagy megsül, akkor azt szidják, aki túl merészen nagy lávába vágta a fejszéjét.

Sehogy se jó.

Biztos, hogy annak sem túl jó, aki tűzön-vizen-hamun át próbál alternatív megoldások tömkelegét kiaknázva eljutni A-ból B-be. Mert mszáj neki. Muszáj lett volna már egy hete. A szállóból rég kitették, a pénze meg a tiszta ruhája már elfogyott, a szabadsága és a türelme pedig erősen fogytán. És íme back to the beginnings! Vissza a múltszázad kezdetéhez. A komphoz, a vonathoz, a buszhoz. Biztos vagyok benne, hogy ezer szívszorító, megdöbbentő és vicces történetnek leszünk (fül)tanúi a közeljövőben. Lassan aztán a közlekedés visszaáll a "normál" kerékvágásba - és az ember ismét kezdi majd hinni, hogy Ő az Úr!

Dublin - Róma repülővel 3 óra. Egyéb módon 30. Megpróbáltam szimulálni egy B-tervet, felkészülve a legrosszabbra. Van egy remek kompfoglalós oldal, ahol nem szükséges társaságonként csekkolni  a menetrendet és a célállomást. Rosslare-ből (Dublintól másfél óra autóútra délre) vagy csütörtökön vagy szombaton este indulhatok a távoli francia partokra, és potom 16 óra hajókázás után bekövetkezhet Cherbourgban - ha a vízjárás is úgy akarja - a partraszállás.

Innen alig 1400km Róma. Ha tegyük fel viszem az autót a komppal, összesen potom 200 euróért, akkor jó tempóban, alvás nélkül, átlag 100km/h-val kalkulálva alig 14 óra alatt odaérhetek. Átlag 7 literes fogyasztással meg auópályadíjjal számolva kb. 150 euróért. Ez azt jelenti, hogy ha a csütörtök esti komppal indulok, már vasárnap reggelre ott lehetek. Ez éppen elég időt hagy, hogy minden alapvető emberi szükséglet (fürdés, evés, stb.) elvégézése után postafordultával elindulhassak vissza. Így akár kedden mehetek is munkába - és csak másfél szabadnapomba került a kiruccanás. Meg pár száz eurómba! Rómát viszont legalább jól nem láttam.

Cherbourg - Róma vonattal kb. 20 óra alatt és három átszállással teljesíthető - ha éppen van vonat. Pénteken du. h2kor van egy, ezzel már szombat reggel 10-re Rómában lehetnék - ha lenne rá hely. De mindegy, mert ezt a vonatot nem érném el azzal a komppal, ami du. fél 3 tájt köt ki. Így 161 euróm ugrana, ami nem is olcsóbb, mint az autó. Ráadásul a francia vasutasok véletlen éppen most (is) sztrájkolnak, így erősen kétséges lenne az indulás. 

Tanulság? A fene ebbe a felgyorsul világba! - hova rohanunk mi annyira?! És miért sűrítjük be úgy az Életünk, hogy még egy jó kis vulkánkitörést se tudjunk bosszúság nélkül élvezni!?

Marad a remény és az ima! Imádkozzunk vulkán istenséghez, hogy csillapodjon haragja! Amen.