Mosolygós új évet kívánok!

Ezer meg egy szó is kevés lenne leírni, hogy mit kívánok az új évre. Pedig lényegében egy szó is elég lenne hozzá: boldogságot!

A gond csupán annyi, hogy a boldog új évet kívánok, annyira közhelyesen hangzik manapság, üresen, tartalmatlanul cseng. De miért? Kicsit olyan, mint egy jól ismert ima, melyet oda sem figyelve, rutinszerűen mormolunk, miközben azon kattog az agyunk, hogy még el kell rohanni kenyérért, ki van-e vasalva holnapra a blúzom, meg át kellene hívnom este a szomszédot egy kávéra. Az imánk is tartalmatlanná válik így, fohászaink kuszává, lelkünk üressé.

Valahogy így lépünk át az új évbe is. Valahogy. És valahogyan majd túl leszünk ezen is.  Hogyan? Boldogan? Talán ,- reméljük - ha szerencsénk van.

Pedig ez csak minimálisan szerencse kérdése. Lelkünk vágyna az értékes spirituális töltekezésre is. Szánjunk rá időt, mert meghálálja! Kétszeresen adja vissza a befektetett energiát, erőt akkor, amikor a leginkább szükségünk lesz majd rá.

Ép testben, ép lélek - tartja a mondás. Ám ez gyakran fordítva (is) igaz. Beteg lélek, beteg testet eredményez. A kölcsönhatás szoros, kétirányú, egyik eleméről sem szabad elfeledkezni.

A boldogság nagyobb részben belülről fakad. Tenni kell érte - nap mint nap, mert olyan mint a pillangó: egy rossz mozdulat és tovaszáll. A pillanatban kell  tudni gyönyörködni, értékelni - hiszen pillanatokból tevődik össze az Egész!

 

Aki boldogságot tűz ki célul, az valójában céltalan. A boldogság ugyanis csak mellékterméke vágyaink, céljaink beteljesülésének. Hibát követ el, aki célul magát a boldogságot tűzi ki, mivel az absztrakt és állandóan változó dolog - mi pedig konkrétumok között élünk. A céljainkat és a hozzá vezető utakat mi magunk jelöljük ki, saját boldogságunkért tehát nagy részben mi magunk felelünk.  Éppen így megfordítva is igaz: boldogtalanságunkért is. Álmodni lehet merészet, de muszáj értékelni és szeretni a megvalósulásig vezető utat is. Meg kell tanulni meglátni benne a szépet, a kedveset, a jót. Az értéket.

A boldogság szemléletmód: az amikor megtanuljuk a poharat mindig félig telinek látni - akkor is, ha tudjuk, van még hely benne többnek. A pohár félig üres volta visz előre, a félig teli állapot tudata tesz boldoggá. Igen, keretek között mozgunk: a pohár adott. De rajtunk múlik, mivel és miként töltjük meg!

Nem célom megfejteni a boldogság titkát, mert nem lehet: nincs rá recept, hiszen ez mindenkinek egyedi. A prioritás lista egyénenként változik, ahogy a megvalósításhoz is száz út vezet. De ne feledjük, hogy az utazás az egész része!

Aki csak a megérkezésre koncentrál, rengeteg boldog perctől fosztja meg magát, mert a boldogság a részletekben rejlő szépség felismerésésének művészete. Nem kezdem felsorolni az olykor unalomig ismételt öröm-forrásokat, mert ez a lista nem abszolút, így sosem lehet teljes. A boldogság relatív, folytonosan változik.

Szánj rá két percet, hunyd be a szemed és gondolatban állítsd össze az idei listádat! Mi csalna mosolyt az arcodra ma? Majd nyisd ki a szemed, és tégy még ma érte! Meglátod: így mindig lesz okod egy mosolyra. A mosoly nem más, mint egy boldog pillanat ösztönös nyugtázása. Lelki fénykép. Sok ilyenből készül a boldogságunk albuma. Az évünk. Az életünk.