Elektromos grizzly Genfből

Az átlagember egy átlagos, munkás hétfőn hajnali 4-kor általában még / már alszik. A főnököm ennek ellenére pénteken este 6-kor fontosnak érezte feltenni ezt a költői kérdést. Értetlen őszinteségemet egy genfi repjeggyel honorálta – nem nagyon tiltakoztam.

Sőt!

Örültem, mint kismajom a farkának. Hm, azért ez egy érdekes hasonlat...

Míg ide eljutottam, hibát hibára halmoztam. Tipikus. Így eshetett meg, hogy 48 óra leforgása alatt sikerült majdem 5 órát aludni. Ebből is kettőt repülőn. Két részletben.

Persze cseppet sem bánom, imádom, amikor zajlik az Élet, miért is vesztegtnénk alvásra?!

Így kerültem hajnali 5kor a reptérre, majd a Genfbe tartó Aerlingus járatra. Megérte.

Álmatlanság ide vagy oda.

Szombaton második kamaszkoromat éltem: 550 kilometerre nyúló retúr corki kereskedés vizit után elkövettem ugyanis azt az egyes számú hibát, hogy a gyakornokainkkal elmentem bulizni. Ők nyilván saját szempontjaik alapján választanak tetthelyet – ezek a szempontok kevéssé egyeztek az enyémmel. De nem a helyszín vagy a zene miatt, pusztán önérzetemet sérti, ha adott környezetben én vagyok a „rang”idős. Magyarul a legöregebb. Még a kidobó pasasra is vertem egy évet. Rémes!

Mindez azután történt, hogy egy fagyi társaságában megnéztem az Adjustment bureau c filmet. Este 11kor. Inception a la Bourne a Mátrixban. Izgalmasan filozofikus egyveleg – Matt Damon-nal. Tényleg nem rossz.

Ezt követően csatlakoztam a tinidiszkóhoz.

Meg azután, hogy egy életre megtanultam: a speed dial csak arra jó, hogy a táskádban véletlen kioldott billentyűzárral lapuló céges mobiloddal (szarvas hiba!) hajnali egy órakor felhívd a főnököd. És hagyj egy hangüzenetet a körülötted uralkodó hangzavarról. Mindezt persze szánt szándék nélkül – mínusz freud. Több mint kínos. Ennél már csak az kínosabb, ha azt hisszük, ő keresett minket (bizonyára az éjszaka közepén!) és még vissza is hívjuk. Hurrá! Sőt, biztos, ami biztos, egy sms-t is küldünk, hogy valóban hívott-e? Az igazi megleptés mégis az, amikor válaszol, hogy ő ugyan nem engem, de szerinte én igen őt. Szerencsére viszonyunk (eddig) kötetlen és zavartalan jellege okán nem történt tragédia... Mivel még nem találták meg az utód rabszolgát, egyelőre megtartanak.

A késve kezdett éjszaka nem meglepő módon hajnalban zárult: az utolsó éjszakai buszt csíptem el, a vasárnapi újság meg egy zacskó édesség társaságában. (Sebaj, mától böjt!)

Másnap séta a parton, meg a helyi dealerhez (nyílt hétvége volt) és rendezése a szobámnak – back to normal. Mert ezt is megéltük – szép lett! Van hatalmas tükrüs gardróbom (oh pardon, sliderobe) és már a szél sem süvít be. Igaz az egy évre szánt olajat 2 hónap eltüzeltük a ház kiszárítására tett kísérletek során – ergo most horror áron pótolhatjuk. Murphy.

A genfi poggyász így csak éjfél tájt került csomagolásra. Tipikus. Az ébresztő 4-kor vert fel.

A hétfő hajnali járaton amúgy mindenki jobb formában volt, mint a kedd reggeli 10 óráson. Ennek oka abban keresendő, hogy erőltetett menetként nyomtuk végig a genfi autószalont, az azt követő vacsorát és darts csatát. Egyebekről nem is szólva. Senki nem aludt 3 óránál többet szerintem. És sokaknál akadt volna ki a szonda másnap délben is.

Genf amúgy az elektromosság jegyében telt, nem az alkoholéban: Volt, Ampera, H2O (elektromos víz), hybrid meg ZE. Zero emission. Nem regélnék erről sokat, akit érdekel, neten ezer infót talál – többek közt persze itt is.

A másik friss moziéményem amúgy Luc Bessonhoz és a Renault elektromos autóihoz kötődik: bájos, humoros 3D rövidfilm a fenntartható fejlődés ideológiájába ágyazva.

Kacagtató - kétszer ültem be rá. Tiszta ciki, igaz?

Ízelítő a stílusból itt, 2Dben
:)

A kiállítás egyéb trendi slágere a matt fényezés volt – pont úgy fest, mintha csórókámnak nem futotta volna metálra. Fehérben még elmegy, feketében szánalmas. Magyarul randa.

A sárga, meg a piros csak fura, de emészthető. Global „Unlike”.

Concept Car terén nekem bejött a Citroen Metropolisa, meg a black & white Bugatti Veyron is. Mily’ meglepő! A pálmát továbbra is a Dézir viszi (a felét a neve), bár az Alfa 4C erősen megszorongatta. De ez a név azzal a logóval ötvözve nyerő páros. Szerintem.

A németek amúgy hozták szürkén klasszikus formájukat, ahogy illik, a VW Blue motion-nel nyomult, a Skoda zöld Yetivel, az Audi benyomott 1-2 powerful ám styleless konceptet, a Merci meg egy neonsárga elektromos AMG-t. A napra lehetett...

Este aztán leteszteltük a helyi csárdát, a Grizzlit. Mennyei flambírozott marhanyárssal, szószokkal, borokkal. Dolce vita. Életem legjobb marhája omlott a számba – ételről beszélek!

Nem szomjasan és nem veszélytelenül még egy-két Darts menetbe is belevágtunk - így utólag nézve, de mindenki túlélte – és persze a meccs eredménye teljesen mellékes volt, így nem is verném nagy dobra, hogy vesztettem. Nem sokkal.

Kedden délben landoltunk, büntetés volt az irodai délutáni munka, de azóta már aludtam. Ha nem is eleget, de valamit!

Ha holnap menni kéne, újra mennék. Mint egy menthetetlen perpetum mobile. Aki ismer, tudja. Dolce vita ezerrel.