Döglődik a Tigris
Nem, nem tudom, hogy mi lesz most Írországgal... Rendben, megpróbálom újrafújni az ingatlan-lufiját, konszolidálni bankjai anyagi helyzetét, vagy éppen erősíteni a fogyasztói bizalmat - szürreális igaz? Valóban.
A helyzet is, meg az is, hogy én bármit tehetnék az euró és az EU megmentéséért. Igaz, sok kicsi sokra megy alapon megpróbálhatom győzködni az íreket, hogy ne aggódjanak, az IMF hitel nem a világ vége, magyarként már csak tudom, ettől az ország nem veszti el szuverenitását. Azt már régen elvesztette, még a brit fennhatóság ideje alatt... Mert hiába ünneplik decemberben lassan 90 éves politikai –gazdasági (???!) függetlenségüket, milyen ír szuverenitás az, ahol a média fele brit, a sztárjaik és sorozataik nagy része brit származású, az autós szaklapjaik britek, színház- és gyakran egyéb kultúrájuk hiánycikk és a lakosság túlnyomó többségének a Slainte! (Egészségedre!) szóban kimerül az ír nyelvtudása. Azt is csak azért tudja, mert gyakran emelgeti az original ír nedűvel töltött poharát, ami egyébként külföldön olcsóbb, mint az országon belül.
Hahh. Azért jellemző, hogy mi az, amiből nehezen engednek: Guinness, Jameson, ír tánc, ír zene és persze GAA, azaz gaelic futball... (Az Aviva staduim átadásával a nemzeti Croke Park ismét száműzhette a nemzetidegen, ám eurómilliókat megmozgató rugby-t gyepjéről, maximális teret engedve a hazai kizárólag írek által értett és játszott labdajátékoknak.) Elgondolkodtató.
Bár kétlem, hogy ezen mostanság sokat gondolkodnának. Leköti őket anyagi helyzetük elemzése, és életmódjuk újra definiálása. Az ország tehát bajban (majdnem akkorában mint görög társa) és, ok-okozat, a nemzetközi figyelem központjában. Ez a magyar sajtónak különösen kapóra jön, addig sem kell sem a magyar költségvetési hiánnyal vagy az iszapkárokkal tömni a kiábrándult lakosság fejét – helyette lehet mutogatni: ehunn, van, ahol rosszabb a helyzet. Talán ezért is hallani a kelta Tigris haláltusájáról sokkal drámaibb visszhangokat odahaza, vagy Európa egyéb országaiban, mint magán az érintett szigeten. Nem meglepő. De vajon valójában mekkora a baj? Bizonyára nagy.
Nehezen emészti meg egy átlag ír, hogy az öt évvel ezelőtti Kánaán relatíve pokollá változik, illetve a tíz évvel ezelőtti ír csoda rémálommá. Relatíve. Mert magasról könnyű nagyot zuhanni. És rémesen fájdalmas. Ugyanakkor az abszolút értékben nagy zuhanás végeredményben még mindig fényesebb pozíciót jelenthet, mint kishazánkban egyeseké. Vagy többeké.
Hiszen anno nagyon elszaladt velük az ír kanca...avagy öszvér, az ingatlan lufi a magas égbe emelte az életszínvonalat, az árakat és a béreket. Irreálisan magasra. Aki elhitte, hogy ez a paradicsomi állapot reálisan tartható, az valószínűleg vagy politikus vagy bukott bankár.
Az átlag ír, most keserűen nézegeti a pénztárcáját és próbálja megvagdosni kiadásait – melynek jelentős része a lakás- és egyéb hitelek törlesztése. Nem lesz idén autócsere, golfklub bérlet, nem járnak taxival mindenhova, és nem isszák el egy magyar tanár nettó havi fizetését hétvégente a pubban. Lehet, hogy idén nem reppenünk háromszor át New York-ba – rokonlátogatóba vagy shoppingolni – vagy kétszer síelni all inclusive.
Az általánosságban véve jókedélyű és laza (hiszen általában spicces, de legalábbis másnapos) írek kezdenek lázongani, sőt tüntetni avagy tüntetőleg nem csinálni semmit – ezt a egyértelműen a szakértő franciáktól tanulják el villámsebességgel. Legutóbb utcára vonultak pl. a tandíjak megemelése ellen. Sokba kerül nekik a jólétben fogant sok-sok lurkó iskoláztatása. Áldoztak volna inkább születésszabályozásra. Embertelen közgazdász hozzáállás ez - de jogos. Szapora nemzet ők. Túl szapora.
A rendőrség szerint túl gyors is. Talán ezért állítanak szolgálatba 1500 mozgó traffipaxot országszerte (jól látható, felmatricázott furgonok ezek, és nem a felüljáró alatti bokrokból leselkednek ránk!). Mert a sebesség öl. A rádiókampányuk szerint a sebesség a közutak réme, a vezető halálok. A közutak réme szerintem a tipikus learner driver. Az, aki egy sikeres Kresz-vizsga birtokában, mindenféle gyakorlati vizsga nélkül vezethet, ahogy tud. Autót. Közúton is. Csak autópályán nem, bár véleményem szerint az a 120 kevésbé lenne veszélyes, mint a szűk, sötét, kanyargós országúton a 80. Arról nem is beszélve, hogy bő 10 évvel ezelőtt még Kresz vizsga sem volt az ideiglenes jogosítvány feltétele, melynek ideiglenessége élethosszig fenntartható – forgalomban való zavartalan közlekedés mellett. Megáll az ész.
A Garda mindenesetre korrekt: honlapján megyékre szedve, Google mappel illusztrálva listázza, hogy merre mérnek - minderről pedig még reklámkampányt is közzéadnak. Micsoda gáláns ajánlat. És év végével bevezetik a kötelező gyakorlati oktatást és vizsgát is.
Ez persze vajmi kevéssé fogja kihúzni a csávából a megszorult íreket vagy feltámasztani a végét járó vadmacskát. Mehetnek viszont tüntetni ez ellen is, a válság ellen is, az IMF ellen is. Miközben másnaposan szedegetik a lufi apró darabjait a viharverte zöld legelőkről.
Elszomorítóan szánalmas életkép.
Életképtelen.
A helyzet is, meg az is, hogy én bármit tehetnék az euró és az EU megmentéséért. Igaz, sok kicsi sokra megy alapon megpróbálhatom győzködni az íreket, hogy ne aggódjanak, az IMF hitel nem a világ vége, magyarként már csak tudom, ettől az ország nem veszti el szuverenitását. Azt már régen elvesztette, még a brit fennhatóság ideje alatt... Mert hiába ünneplik decemberben lassan 90 éves politikai –gazdasági (???!) függetlenségüket, milyen ír szuverenitás az, ahol a média fele brit, a sztárjaik és sorozataik nagy része brit származású, az autós szaklapjaik britek, színház- és gyakran egyéb kultúrájuk hiánycikk és a lakosság túlnyomó többségének a Slainte! (Egészségedre!) szóban kimerül az ír nyelvtudása. Azt is csak azért tudja, mert gyakran emelgeti az original ír nedűvel töltött poharát, ami egyébként külföldön olcsóbb, mint az országon belül.
Hahh. Azért jellemző, hogy mi az, amiből nehezen engednek: Guinness, Jameson, ír tánc, ír zene és persze GAA, azaz gaelic futball... (Az Aviva staduim átadásával a nemzeti Croke Park ismét száműzhette a nemzetidegen, ám eurómilliókat megmozgató rugby-t gyepjéről, maximális teret engedve a hazai kizárólag írek által értett és játszott labdajátékoknak.) Elgondolkodtató.
Bár kétlem, hogy ezen mostanság sokat gondolkodnának. Leköti őket anyagi helyzetük elemzése, és életmódjuk újra definiálása. Az ország tehát bajban (majdnem akkorában mint görög társa) és, ok-okozat, a nemzetközi figyelem központjában. Ez a magyar sajtónak különösen kapóra jön, addig sem kell sem a magyar költségvetési hiánnyal vagy az iszapkárokkal tömni a kiábrándult lakosság fejét – helyette lehet mutogatni: ehunn, van, ahol rosszabb a helyzet. Talán ezért is hallani a kelta Tigris haláltusájáról sokkal drámaibb visszhangokat odahaza, vagy Európa egyéb országaiban, mint magán az érintett szigeten. Nem meglepő. De vajon valójában mekkora a baj? Bizonyára nagy.
Nehezen emészti meg egy átlag ír, hogy az öt évvel ezelőtti Kánaán relatíve pokollá változik, illetve a tíz évvel ezelőtti ír csoda rémálommá. Relatíve. Mert magasról könnyű nagyot zuhanni. És rémesen fájdalmas. Ugyanakkor az abszolút értékben nagy zuhanás végeredményben még mindig fényesebb pozíciót jelenthet, mint kishazánkban egyeseké. Vagy többeké.
Hiszen anno nagyon elszaladt velük az ír kanca...avagy öszvér, az ingatlan lufi a magas égbe emelte az életszínvonalat, az árakat és a béreket. Irreálisan magasra. Aki elhitte, hogy ez a paradicsomi állapot reálisan tartható, az valószínűleg vagy politikus vagy bukott bankár.
Az átlag ír, most keserűen nézegeti a pénztárcáját és próbálja megvagdosni kiadásait – melynek jelentős része a lakás- és egyéb hitelek törlesztése. Nem lesz idén autócsere, golfklub bérlet, nem járnak taxival mindenhova, és nem isszák el egy magyar tanár nettó havi fizetését hétvégente a pubban. Lehet, hogy idén nem reppenünk háromszor át New York-ba – rokonlátogatóba vagy shoppingolni – vagy kétszer síelni all inclusive.
Az általánosságban véve jókedélyű és laza (hiszen általában spicces, de legalábbis másnapos) írek kezdenek lázongani, sőt tüntetni avagy tüntetőleg nem csinálni semmit – ezt a egyértelműen a szakértő franciáktól tanulják el villámsebességgel. Legutóbb utcára vonultak pl. a tandíjak megemelése ellen. Sokba kerül nekik a jólétben fogant sok-sok lurkó iskoláztatása. Áldoztak volna inkább születésszabályozásra. Embertelen közgazdász hozzáállás ez - de jogos. Szapora nemzet ők. Túl szapora.
A rendőrség szerint túl gyors is. Talán ezért állítanak szolgálatba 1500 mozgó traffipaxot országszerte (jól látható, felmatricázott furgonok ezek, és nem a felüljáró alatti bokrokból leselkednek ránk!). Mert a sebesség öl. A rádiókampányuk szerint a sebesség a közutak réme, a vezető halálok. A közutak réme szerintem a tipikus learner driver. Az, aki egy sikeres Kresz-vizsga birtokában, mindenféle gyakorlati vizsga nélkül vezethet, ahogy tud. Autót. Közúton is. Csak autópályán nem, bár véleményem szerint az a 120 kevésbé lenne veszélyes, mint a szűk, sötét, kanyargós országúton a 80. Arról nem is beszélve, hogy bő 10 évvel ezelőtt még Kresz vizsga sem volt az ideiglenes jogosítvány feltétele, melynek ideiglenessége élethosszig fenntartható – forgalomban való zavartalan közlekedés mellett. Megáll az ész.
A Garda mindenesetre korrekt: honlapján megyékre szedve, Google mappel illusztrálva listázza, hogy merre mérnek - minderről pedig még reklámkampányt is közzéadnak. Micsoda gáláns ajánlat. És év végével bevezetik a kötelező gyakorlati oktatást és vizsgát is.
Ez persze vajmi kevéssé fogja kihúzni a csávából a megszorult íreket vagy feltámasztani a végét járó vadmacskát. Mehetnek viszont tüntetni ez ellen is, a válság ellen is, az IMF ellen is. Miközben másnaposan szedegetik a lufi apró darabjait a viharverte zöld legelőkről.
Elszomorítóan szánalmas életkép.
Életképtelen.
Megjegyzések