Rom, Roma, Romance

Ez nem egy újfajta ragozás. Ez Róma röviden. Mindenféle rasszizmus nélkül. Mindenféle magyarázat nélkül.

Írhattam volna azt is, hogy Smart, Roma, Brera, vagy azt, hogy Alfa, Brera, Roma... Mert ez meg rímel. De ebből csak a Smart igaz, elvétve az Alfa, ellenben Breraért a szomszédba kellett menni. Azaz Firenzébe. Rómában ugyanis egy sem akadt a fényképezőnk horgára. Volt azonban annál több 500-as, Fiat, meg robogó. Nem kell autóipari szakembernek lenni, hogy megértsük miért: egy átlagos római sikátorba hiába próbálnánk bekanyarodni egy Porsche Cayenne-nel.

De még egy Brerával is necces! A parkolásról már nem is beszélve. Marad tehát az A meg a B. Szegmens. És autókról ennyi elég is - még a végén megszólnak egyesek!

Róma ezer arcú város. De legalább kettő, mint Janus. Ami tetszik és ami nem annyira. Vaskos útikönyveket írtak róla, a történelem könyvekről nem is beszélve. Nem kelhetek versenyre mindezen szellemi kinccsel, esélytelen küzdelem lenne, ezért inkább átadom a teret a képeknek! És a fotók mellett néhány kommentnek, ami talán hasznára válhat annak, aki a romok mellett Rómára is kíváncsi. Egyéb témákban támaszkodjunk pl. a Lonely Planet városlátogató, miniatűr, ám igen hasznos útikönyvére!

1. Időjárás. Rómában május elején meleg van. Unlike in Ireland. Meg eső is elvétve. Like in Ireland. Ennek több velejárója van. Például, érdemes esernyővel felszerelkezni - avagy, ha ezt elmulasztottuk, pár euróért vásárolni az utcákat eső esetén ellepő "paki" ernyőárusoktól.

Másrészt, aki kabátban és kardigánban száll ki a repülőből dél tájékán, az nagyon gyorsan megszabadulna a felesleges ruhadaraboktól. Ez nekem oly jól sikerült, hogy már a reptéri buszban elvesztettem a kardigánom, így esélyem sem volt magamra húzni azt az ott tartózkodás során. De szükség sem volt rá. Nappal.

A verőfényes napsütés és a 25 fok emberek tömegét csalja ki Róma tengerpartjára. Nappal.
Éjszaka csak magunk randalíroztunk a homokfövenyen, Buddha, meg Daniel, az echte olasz (román) partőr társaságában. A pecások valószínűleg nem értékelték a magyar nótákat - vagy csak a mi előadásunk nem jött be nekik? - mert nem sokáig zavarták vizeinket.

2. Szállás. Mert Rómának olyanja is van ám: tengerpartja - kb. 25 km-re a városközponttól, ami bő egy óra metrózás-hévezést jelent. Egy irányba. (25 km potom 1 euró fejében, korlátlan átszállással - ezt kapd ki, BKV!) Ezt a harmadik napra már betéve tudtuk. Sőt a kemping és a metró között húzódó szűk másfél kilométeres távon már bajnokok vagyunk síkfutásban. Nyomós okunk volt rá - de nem fenyegető! (Amúgy busz is van, csak menetrend nincs, szóval mindenki maga belátása szerint várakozzék...!)
De ezzel együtt megérte a ki(e)s camping egyik barátságos és főként olcsó bungalójában éjszakázni. A házikó egyszerű, de tiszta és főleg  pókmentes volt. A melegvíz mintegy szeszélyes nőként elvétve működött, a TV távirányító szintúgy, de zenecsatornát úgysem mellékeltek az éterbe, így nem igazán zavart meg az esti, a helyi éttermes Mario háziborával fűszerezett dorbézolásainkban...

Ennyit a szállásról, ha valakit érdekel, itt volt. Ajánljuk. Hidegen - melegen.

3. Rom-a. Első nap megízleltük mit kap az igazi turista Rómában: tömeget, mozgó fagyiárusokat, tömeget, turistákat, erőszakos rózsaárusokat, és tömeget.
Ezt az arcát nem annyira szerettük Rómának. Nem tudtuk átélni se a Colosseum kolosszális nagyságát,

se a Circus Maximus korabeli szórakoztatását.

Bár a helyszín zöld gyepén egy zarándokcsoport által rögtönzött énekes Istentisztelet egészen szórakoztatónak tűnt külső szemmel.

Nem sikerült áhítatunkat fokoznia a monumentális Vittorio Emmanuele túlzóan pazar emlékművének sem,

melynek tetjéről viszont remek kilátás nyílik a városra. Akkor is, ha nem fizetünk be a 7 eurós lift úta, ami maximálisan a csúcsra juttat.

Ellenben az eső elől egy közeli kávézóba menekülve elfogyaszthattuk az aznapi 3. kávénkat.

A tömegiszonyunk csak fokozódott a Trevi kútnál,

 ahonnan előkészített szerencse-érménket megspórolva menekültünk, valamint a párizsi Montmartre-ot idéző spanyol lépcsőnél (íme nemzetközi főváros!),

amit a turisták ezrei mellett lila virágok özöne borított be. Ezzel együtt tetejéről lenyűgöző a kilátás, különösen alkonyatkor,

romantikus légyottokra, leánykérésekre, egyebekre kifejezetten alkalmas. Csúcsidőn kívül.

4. Vatikán. A szent mini állam többféle nyomott hagyott bennünk. Rajtunk.

Bár a Szent Péter tér árkádjait én képekről monumentálisabbnak képzeltem,

a Bazilikába lépve meghitt orgonaszó fogadott, ami az éppen folyó misén résztvevő több száz turista ellenére is megérintette a szíveket. Ezt gyorsan elrontotta a miséző egyházfők divatbemutatóhoz hasonlatos felvonulása a  padsorok közt, amelyet hangos ováció és vatikáni zászlók lengetése kísért. Döbbenet.

Nem tudtuk hova tenni ezt a fajta, filmsztárokat megszégyenítő show műsort, és mivel gyertyát gyújtani sehol nem tudtunk a híres szent helyen, ezért rövid távon innen is kimenekültünk.

A bohócnak (már bocsánat!) öltözött, ám véresen-komoly svájci gárdisták előtt elhaladva azt találgattuk,

hogy hány tízezer főt képesek befogadni a téren felállított széksorok, és vajon milyen műsor zajlik  szabadtéri misék mellett az óriás színpadon. De igazából mind azon elmélkedtünk, vajon hol is lakik pontosan a Szentatya, akinek képe minden szuveníren fellelhető volt.

És nem mellesleg ez az első város, ahol papok fotói díszítik az év tizenkét hónapját a falinaptárakon. Meredek.

Megpihenve a tér lépcsőin áhítatunkat csak egy helyi szent galamb csendes, ám annál folyósabb üdvözlete zavarta meg, mely egyenesen a vállamon landolt. Abszolút megtisztelve éreztem magamat, és a többiek irigykedő tekintetét elkapva, hogy vajon mennyire megtisztelő szerencsét hoz majd nekem ez az aktus, hangos kacagásban törtünk ki mind!

5. Parkok. Róma szerencsére nem csupán romokból áll. Van nem kevés múzeuma és nem egy jelentős nyoma a kortárs építészetnek is, melynek néhány mintapéldányát megszemléltük a spanyol lépcső mögött húzódó, olykor Madridot idéző Villa Borghese negyedben.

Például az Auditorium.

Vagy a XXI. század múzeuma by Z.Hadid - ahova ellenben belépni tilos volt. Fura egy múzeum...

A negyed mégis leginkább a hangulatos parkjával nyűgözött le, és a már már giccsesen romantikus tavával, amelyen bátrabbak (vagy szerelmesebbek) akár csónakázhatnak is fejenként pár euróért.
Minket inkább a játszótér kötött le (képet személyiségvédelmi okokból nem mellékelnék...), meg a helyi kávézó pofátlanul szemtelen galambjai.

És ami Rómát valóban Rómává tette számunkra az kétségkívül a Trastevere negyed,

azaz a Teverén túli világ: hangulatos utácskákban megbúvó éttermek, szökőkutak, templomok... és macskakő.

Mindenütt.

6. Gasztr(on)óm(i)a. A szakszöveget meghagyom "gourmandulának", én csak tényként közölném, hogy senki sem maradt éhen Rómában, ahol megízlelhettük életünk legjobb fagyiját (egyöntetűen), majd - a megszokott sorrendet felborítva - az egyik legjobb pizzakenyeret.

Másnap muszáj volt repetázni. Ugyanott. A szomszédban találhaó kívánatos desszertek ízvilágra csalódást okoztak ugyan - a csokisakat kivéve, of course - de az éttermi estebéd, és a hétfőn a helyi "Ágikában" (kifőzde) elfogyasztott echte saláta és tészta kiváló "brunch"ként feledtette ezt a sajnálatos kis intermezzót.

Nem ragozom, az olasz konyha kiváló. És sajnáltuk, hogy gyomrunk nem volt feneketlen, mert megállás nélkül kóstolgattunk volna ezt-azt... Pl. a kiváló olasz kávét, amit napjában többször is megejtettünk. Helytől függően 1-5 euró közt mozgó áron. (Az 1 eurós verzió a kempingből ered...az 5 eurós házibor mellől.)

7. Roma by night.

Romantikus.

Lenyűgöző.

Mozgalmas.

Highly recommended. 

8. Fly to Roma. Ez a hamuhelyzet apadásával simán ment. Visszarepülni nem ment volna simán, ha pár órával később indult volna a gépem - másnap reggelre ugyanis ismét lezárták a dublini repteret. Nem igazán tudtam eldönteni, hogy szerencse-e vagy nem, hogy nem ragadtam még pár napot a gladiátorok között, de azt hiszem, nem biztos, hogy bántam volna! Pedig az olasz pasik nekem túl macsók - és ezért a kijelentésemért vállalom a női nem haragját... :)

Kellőképpen fel vagyok vértezve már a váratlan helyzetekre, és nem feltétlen büntetésként éltem volna meg kicsit tovább itt időzni.
Mert Rómát látni bizony kevés három nap! Megízlelni persze bőven elég...! De attól csak éhesebbek leszünk!